12. Rész

„Az első tiszt megkezdte a technikai csapat összeállítását, akik majd újra életre keltik a hatalmas rombolót. Talán csak megnyújtják a legénység reménytelen szenvedését. Hiszen senki nem tudja, hogyan jut haza a flotta, és meddig tart a látszat szövetség a priquval.”        

Alfred North Whitehead egyszer azt mondta: „A nagy civilizációs ugrások olyan folyamatok, melyek majdhogynem romba döntik azokat a társadalmakat, melyekben bekövetkeznek.”.               

- Nem mintha érdekelne, de hogy vetted rá az arantot, hogy engedjen ki bennünket? - kérdezte Letor kíváncsian Jamikot, miközben a hajó hídjára tartottak.

- Megvannak a magam eszközei, melyek hosszas győzködés után felnyitják az arant szemét arra, mi a helyes. - felelte a férfi titokzatosan. Aynet is furdalta a kíváncsiság, de jobban érdekelte, mi a helyzet a tanácsban.

- Mit tudsz arról, hogy Riss miket tett már a szövetségben?

- Semmit. - felelte egyszerűen a calras. - Dematibus minden bizonnyal a bábjának használja. A cél most az, hogy megszerezzük az emberek tudását, hajóit. Ha nem adtad volna vissza a Namiust, minden bizonnyal már átvettük volna a földiektől a hatalmat. - A nő kellemetlenül érezte magát a témától. Nem tudta, hogy a hibrid valójában kinek az oldalán áll. - De a te helyedben én magam is ezt tettem volna - nyugtatta meg gyorsan Aynet.

- Tehát te sem értesz egyet a priquval? - kérdezte Letor.

- A priqu célja, hogy faját fent tartsa rajtunk keresztül. Az ő napjai már meg vannak számlálva. - felelte Jamik. - Mire visszatérünk az ismert világba, lehet, hogy már nem léteznek. De az is lehet, hogy még két-háromszáz évig uralják a tudást. A céljuk az, hogy mi tovább vigyük a tetteiket. Gyűlölik, hogy mielőttünk még van lehetőség, és imádják azt, hogy Istent játszhatnak velünk. De kipusztítani egy bolygót azért, hogy a magjaik termő talajba hulljanak, túlzásnak tartom magam is.

- Miért irtották ki a népedet? - kíváncsiskodott tovább Letor. Jamik megtorpant, és megfordult. Karjait maga előtt összefonva állt, a ruhája ujjába bújtatta kezeit. Tekintete félelmetesen csillogott.

- Miért nem irtották ki a tieidet? - kérdezte a calras, majd folytatta útját. A nő oldalba vágta az önkéntes testőrét, és szúrós pillantást vetett rá, majd követte Jamikot.

A Nuntiumon ismét összeültek a parancsnokok, hogy megvitassák, mire van szüksége mindhárom rombolónak. A Miatra állapota letisztázódott Eric előtt. A zászlóshajó és a Namius helyzete várt még megvitatásra. Jessie is jelen volt a megbeszélésen, aki szorgalmasan jegyzetelt.

- Az energia ellátás nálunk is nagyon ingadozik. A hideg miatt minden fűtőtestet üzemeltetnünk kell. A gépházból már sokan a gyengélkedőre kerültek fagyási sérülésekkel. Lángszórókkal próbáljuk olvasztani az energiacsatolásokat, de ez nem tart sokáig. - Ismertette a Namius álláspontját Jordan parancsnok.

- Mi a helyzet a sibitukkal? - kérdezte Lima parancsnok. - Ők már voltak ebben a világban. Hogyan élték túl?

- A sibituk nem tudnak megoldást. A hajójukkal alig pár órát voltak a bolygón. Mi viszont már negyedik napja állomásozunk itt. Fel kellett őket küldenem a Prittemre, mert nem bírták a hideget. - felelte lemondóan Eric.

- Muszáj valamit felajánlanunk a priqunak, mielőtt segítséget kérünk. - szakította félbe az eszmecserét Jessie. A lófarokba kötött hajú nő felállt a jegyzeteivel. - A priqu természeténél fogva először kér, majd aztán ad. Ezt a szövetségen belül is el fogja várni.

Mindenki elhallgatott, és kínos csend ereszkedett a társaságra. A nő zavartan pislogva visszaült a helyére.

- Mégis mit ajánlhatunk fel most, hogy a mi hajóink is lassan felmondják a szolgálatot? - kérdezte Jordan. Senki nem tudott válasszal szolgálni.

- Megpróbálunk beszélni az aranttal. Ha sikerül meggyőzni, valahogy akkor nincs gond. Jessie képességeit már megvillogtatta a múltkor is. - felelte bizakodást sugallva az admirális, de még ő maga sem hitte, hogy valóban meggyőzhetik a priqut.

Az arant az Ontiko kilátójában egy pohár mézbort tartott a kezében, miközben a körülöttük lévő hajókat nézte. Szeretett ide feljönni, meditálni. Az arant feladata a hálátlan hatalom.

Egy kihalófélben lévő nép utolsó generációit kell életben tartania. Egy olyan fajét, mely egykor hatalmas volt szerte az ismert világban. Egy olyan faj, mely elhozta az egységes békét, és védte a világot a betolakodni kívánó fajoktól. Idővel azonban a hatalom, melyet önként átadtak a civilizációk annyira elhatalmasodott a priqun, hogy kifordult önmagából. Az addig béke hírnökei néven emlegetett nép már a múlté lett. Maga a priqu szította a harcokat. Háborúkat robbantott ki addig békésen egymás mellett élő népek között, hogy megszerezze tőlük, amit akart. A priqu nevet innentől kezdve átkozta a galaxis. Szembeszállni még az apró paritok sem mertek. Hadviseléséről híressé válva inkább a félelem volt az, ami jellemezte a priqut. Félelem a néptől, és félelem az aranttól. Az arant, aki bolygók és bolygórendszerek létéről vagy pusztulásáról döntött.

Dematibust azonban más súlyok is terhelték. Az előző arant vére az ő kezéhez tapad. A vasöklű Drandont a főnix éjszkáján maga Dematibus lőtte le.

A priqu között zendülés tört ki, mikor a vasöklű lemészároltatta a calrasokat. A nép fellázadt, és a katonaság segítségével megdöntötték a hatalmat, melyet Dradon testesített meg. Testőrségét és a várőrséget a hadsereg katonái felmorzsolták. Dematibus, mint a hadsereg főparancsnoka, és mint az arant testőrség kapitánya az éjszaka közepén maga rúgta az ajtót a mélyen alvó hatalmasságra. Az arant ágyában négy vagy öt nő feküdt. Dematibus megölte őket is. Priqu szokás volt, hogy a női áldozatot nem csak fejbe lőtték, hanem hasba is, az esetlege magzat biztos halála érdekében.

Drandon a véres holttestek között még egy utolsó kortyot ivott az italából, majd felállt. Mezítelen testét vörösre festette a nők vére. A lázadó főparancsnok ráfogta fegyvere csövét. Nem nézett az arant szemébe, de elhatározásában biztos volt. Ha megkíméli az életét a reggel a Regavim; a priqu flotta zászlóshajójának vetőcsövében fogja érni őt, és társait.

- Pusztítsátok el! - kiáltotta Drandon. - Pusztítsátok el!

Dematibus ekkor szíven lőtte az arantot, aki a női holttestek közzé zuhant.

A várat ezután felgyújtották. Hetekig bevilágította a messzeséget a tűz. Álmában még mindig látja Dematibus a lángoló várat. Benne bolyongani a vasöklűt, amint azt kiáltja: „- Pusztítsátok el!”

A nők alakját, a testőrség és a várőrség halálhörgéseit, amint mind Dematibus árulásáról kiáltoznak.

A főnix éjszaka óta rendeződni látszottak a dolgok. A széthúzás csillapodni kezdett a priqun belül. Ám a rémálmok nem múltak. Lehetségesnek tartotta, hogy ezek keményítik meg a szívét. De ha meg kellene tennie, ismét megtenné. Ám most már a szemébe nézne Dradonnak.

- Zavarhatlak jó uram? - lépett a kilátó szobába Scribes. Megállt az ajtóban. Tudta, hogy az arant ilyenkor meditál el a priqu további sorsán, azt nem sejtette, hogy visszafelé tekint.

- Mit akarsz? - kérdezte. Fejét oldalra fordította, de nem nézett segédjére.

- Az emberek össze akarnak ülni egy tanácsra. - felelte nyájasan a Scribes.

- Mit akarnak megint? Ezeknek mindig van valami baja?

- Riss már felkészült a fogadásukra. Óhajtod, hogy megvárassam őket, míg felkészülsz?

Dematibus egy pillanatra ismét elmerengett, majd véglegesen visszazökkent a valóságba.

- Nem szükséges. Had jöjjenek.

Az Ontrico tanácstermében már bent ültek az emberek. Eric és Jessie Joe képviseletében. Kíséretük két fegyveres katona volt. Kissé feszélyezve érezték magukat, de felkészültek a visszautasításra is. Hamarosan nyílt az ajtó, és beléptek a testőrség emberei. Sisakjuk a főnixmadarat ábrázolta, mint az újjá születő hatalom jelképét. Páncélzatuk vöröses-sárga színben pompázott. Fegyverzetük egyetlen lándzsaszerű botból állt, mely fejrésze egy energia portban végződött.

Ezt biztató jelnek vették az emberek, hogy már nem a katonai egységek védelmezik az arantot, hanem a hagyományos priqu testőrség.

A sor végén megjelent maga Dematibus is, segédjével. Az utolsó testőrök mögött Riss lépett be a tanácsterembe.

- Az emberek kérésére ismét összeült a Flotta Szövetségi Tanácsa. - kezdte unalmasan a bevezetőt Scribes. - A tanácsban jelen van Dematibus a priqu arantja, Riss, az estellek képviseletéből, és Eric Weiss admirális, az emberek képviselője. Hallgatjuk az embereket, milyen okból volt szükség arra, hogy most itt összegyűljünk.

Jessie felállt, kihúzta magát, majd nagy levegőt véve belekezdett a mondandójába.

- Tisztelt Szövetségi Tanács. Az emberek olyan gonddal fordulnak most a szövetséghez, mely a hajóinkat fenyegeti. A bolygón uralkodó extrém körülmények kezdik felemészteni az energiáinkat. Szükségünk lenne a nagy tudású priqu segítségére, hogy hajóinkat ismét a szövetség szolgálatába állíthassuk.

Az arant érdeklődve hallgatta a nő monológját, ám Scribes felpattant helyéről.

- Az emberek képviseletét, ha jól tudom, az admirális végzi. Akkor nem értem miért egy első tiszt tart nekünk előadást. - Dematibus rosszalló pillantást vetett a segédjére, majd intett neki, hogy üljön le. Scribes zavartan teljesítette az arant kérését.

- Kérem, folytassa Jessie Joe. - adta vissza a szót az emberek képviseletének.

- Arra szeretném kérni a priqut, hogy segítsen rendbe hozni a három rombolónkat, hogy ismét teljes értékű tagjai lehessünk a szövetségnek.

A priqu elgondolkodott a kérésen közben Riss kért szót.

- Engedelmeddel Arantom! Nem hinném, hogy az emberek méltóak lennének a segítségre, hiszen eddig csak az ő nyavalygásuk miatt ültünk össze. A szövetség ötlete is tőlük származik, mely valójában arról szól, hogy….

- Elég lesz Riss! - intette le kissé ingerülten az arant az estellt. - Ha az emberek nem akartak volna szövetséget, akkor te még mindig egy senki lennél. Neked kellene leginkább ennek a megerősítésén fáradoznod. - A férfi ledöbbenve foglalta el helyét az asztalnál. Dematibus most a nő felé fordult.

- A földi hajók teljesen más technológiával épültek, mint a mieink, de átküldünk egy technikai csapatot, hogy felmérjék a károkat. A calras Jamik segít majd maguknak ebben. Van még megvitatásra szoruló probléma esetleg?

- Nincs uram - felelte Eric, majd felállt ő maga is. - Köszönjük!

Az priqu a testőrségével együtt és az estell magukra hagyták az embereket a tanácsteremben.

- Nem ment ez túl egyszerűen? - kérdezte Jessie.

- De. Túl egyszerűen ment. Készülnek valamire.

- Mire?

- Azt nem tudom. De csak úgy nem ad segítséget a priqu.