8. Rész

„Az admirális és az első tiszt, már felvették a védőfelszerelést, és elindultak a priqu hajóra, egyeztetni arról, hogy legalább addig ne hátráltassák egymást, míg haza nem térnek. Eric félt tőle, hogy egy esetleges szövetség létrejötte a naivitás határát súrolná. Bár ebben a helyzetben meg kellene fogadnia mindenkinek a hadnagy javaslatát, miszerint egy kölcsönösen előnyös üzletet kellene kötniük. Főleg most férne rá a priqura a segítség, hiszen a kettőből az egyik hajójuk egy földalatti üregben van összetörten, és a legénység egy része is súlyos sérüléseket szenvedett, míg a másik része életét vesztette a baleset alkalmával.

De a priqu becsvágyát, és büszkeségét ismerve, nem lesz könnyű őket jobb belátásra bírni. Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy a Földi Flotta keretein belül is akadnak olyanok, akik Lima parancsnok nézeteivel szimpatizálnak, mely szerint fel kellene robbantani a priqut a hibridjeivel együtt, vagy legalább is magukra kellene hagyni őket ezen az Isten háta mögötti bolygón.” 

Arthur Schopenhauer egyszer azt mondta: „Gyakran csak évek múlva látjuk helyes megvilágításban mások cselekedeteit, sőt néha a magunkéit is.”  

- Mit képzelsz magadról? - kérdezte higgadt, mégis gyűlölettől sugárzó hangon Dematibus. A csendes kis szobában csak ketten voltak. Ayne tudta, hogy az aranttal nem érdemes szembeszállnia, de nem tudta tétlenül nézni, hogy a priqu lemészárolja az idegeneket. Nem szólt egy szót sem. Nem akarta tovább nehezíteni saját helyzetét, és az arantnak sem akart több okot adni arra, hogy megalázza. Nem a legénység előtt, de tudta, hogy mindenki összesúg mögötte. A priquval való ellenszenves kapcsolata miatt, és mert ő csak egy estell. Egy félig priqu és félig emberi teremtmény, aki egy lombikban látta meg a napvilágot. Egy hibrid, aki soha nem fog felérni egy priquval sem. Akiben soha nem lesz meg a galaxis tiszta és büszke vére. Bármilyen hibrid, melyben még ha priqu vér csörgedezik is, csak egy korcs marad. Még ha ezzel ezt a tiszta vérű fajt próbálják meg fent tartani is.

- Tudom, hogy az estellek között népszerű vagy, a rangod miatt. - duruzsolt tovább az arant. - És az emberi érzelmeid is kialakultak. De nem köztük élsz. Nem ők keltettek életre. - A nőhöz lépett, majd a nyakánál megragadta. Ayne még a kezét sem emelte fel, hogy a szorításon engedjen. Tekintete a priquéval találkozott. - Neked a priqut kell szolgálnod. És ha elfeledkeznél a helyedről, töröljük a programod. És megsemmisítünk a többi korccsal. Megtettük már egyszer a calrisokkal. Megtesszük még egyszer. Meg újra, meg újra. És soha, senki nem fog emlékezni a hibás szériádra. Megértetted? - Ayne már az ájulás közelében volt az erős szorítás alatt, mégsem fordította el tekintetét.

- Igen felség. - nyögte ki elhaló hangon. - Megértettem.

- Helyes. Kár lenne itt hagynom téged. de ha még egyszer az embereim útjába állsz, a Diitatemekre^¤ esküszöm, hogy egy vetőcsőben fogod végezni. Miután minden korcsot kilövettem az űrbe. - A nőt hátra lökte, aki elterült a földön. Köhögési rohamot kapott, miután újra szabadon lélegzett. A priqu megtörölte kezét egy ruhadarabban, amit a zsebéből húzott elő, majd Aynehez dobta.

- Szedd össze magad. Az emberek várnak bennünket. A kérésük az, hogy az estellek is vegyenek részt a tárgyaláson. - Magára hagyta a nőt a szobában, akinek beletellett néhány percbe, mire sikerült magához térnie annyira, hogy fogadhassa az embereket. Az ajtó előtt már várta Letor. Az ő külsejét is megviselte a beszélgetés a priquval. Csúnya seb éktelenkedett a homlokán, és az arcát is megvágták. Ayne meglepetten pillantott a férfire, aki magában elmerengve támasztotta az ajtót.

- Jól vagy? - kérdezte Ayne. - Megvertek?

- Te a főnökkel beszélgettél. Én a kutyákkal. Nem voltak beszédes kedvükben. - felelte a férfi. - Te jól vagy? Nem bántott?

- Jól vagyok. - intette le Letort. - Volt már rosszabb is. Az emberek a hajóra jönnek. Tudsz valamit?

- Nem, de remélem, megrugdossák ezeknek a hólyagoknak a hátulját! - Ayne elmosolyodott, de nem akart hangos egyetértésbe bocsátkozni. Útjukat a tárgyalóterem felé vették.

Mikor beléptek az ajtón, már az emberek képviseletében jelen volt Eric Weiss admirális, és első tisztje Huib Hauer. Az asztal másik felén Dematibus, a priqu arantja, és leghűségesebb embere, Scribes, aki képviseli a priqu vezetőt, ha ő éppen nem ér rá, vagy más dolgok szólítják el kötelességei mellől.

Az emberek kísérete két katonából állt, míg a priqu egy komplett egységet rendelt maga mellé, teljes fegyverzetben.

Az estellek közül senki nem volt jelen. Úgy tűnt a nőnek kell képviselnie a hibrideket. Bár a calras Jamik is helyet kapott az asztalnál, de az ő szavára a priqu nem adott soha semmit. Nem, mint ha az estellek akkora szólásszabadsággal rendelkeztek volna a flottában. Minden bizonnyal a nő megbízatása is képletes csak. Így az estellek is elmondhatják magukról, képviseli valaki az érdekeiket a tanácsban.

- Ha már mind így ide gyűltünk, akkor talán térjünk a tárgyra. - Szólalt fel az arant. Eric kissé megköszörülte a torkát, majd megkezdte a beszélgetés érdemi részét.

- A Földi Flotta parancsnokaival együtt úgy gondoljuk, hogy míg nem térünk vissza a világunkba, szükségszerűen a priqu és ember közötti szövetséget szorosabbra kellene húznunk. - A priqu érdeklődve pillantott az emberek képviseletére. Scribes az arant tekintetét figyelte, míg Hauer első tiszt pillantásai az admirális és a priqu között cikáztak. Ayne halványan elmosolyodott örömében, hogy nem csak ő gondolt ezek szerint egy lehetséges szövetségre, így megnő a túlélési esélyeik százaléka.

- Mire gondol a Földi Flotta? - kérdezte értetlenkedve Dematibus.

- Nos. - köszörülte meg a torkát az admirális. - A maguk hajója ugye egy földalatti üregbe szakadt. Sok a sebesültjük, és a halottjuk. Arra gondoltam első lépésként, hogy kiszabadíthatnánk a hajójukat közös erővel, majd az üregben üzemanyag után kutathatnánk. Így mindkét fél jól járna. A hajójukat kiszabadítanánk, mi pedig megkezdhetnénk az üzemanyag felkutatását.

Ayne csillogó tekintettel fordult az aratn felé, aki összesúgott valamit a segítőjével. A diskurzus kissé hosszúra nyúlt, majd ismét az emberek felé fordult a priqu.

- Miből gondolja az ember, hogy a priqunak hasznára lehet a tudás?

- Ez most tényleg a tudásról, és a hatalomról szól? - kérdezett vissza Eric. - Elhagytuk a világunkat, és a mélyűrben bolyongunk. Ha nem segítünk egymáson, mind a két flotta odavész!

- Nem vagyok benne biztos, hogy az emberek képesek olyat adni nekünk, ami érdemessé tenné egy szövetségre. - feleli a legfelfuvalkodottabb hólyag a tárgyalóteremben. A csatlós elmosolyodott. Ayne már fel akart pattanni, hogy tiltakozzon a válasz ellen, és utaljon rá, hogy szükség van az emberek segítségére, de Jamik megelőzte.

- Tisztelettel Méltóságos Uram. - állt fel a helyéről, és meghajolt a priqu előtt. - Azt hiszem, korai lenne így elutasítani az emberek szövetségét. Valóban az ismeretlen világban vagyunk, és nem tudhatjuk, hogy mik várnak ránk, ha elhagyjuk a bolygót. - hangja olyan mézes-mázas volt, olyan fülbe mászó, hogy még az arant sem szólt egy pillanatig.

- Azt gondolod a priqu nem birkózik meg a gondokkal? - kérdezte végül.

- a priqu tudása hatalmas. A Diitatemek^¤ tudásával, és képességeivel megáldottak. De a történeteinkben az istenek közül senki nem hagyta el az ismert világot. Senki nem tudja mi vár ránk a hazavezető úton. Vagy, hogy az meddig tarthat. Jó Uram. Azt tanácsolom, adjunk esélyt az embereknek, hogy bebizonyíthassák méltóságukat a priqu bizalmára.

Ayne boldog volt, hogy nem neki kellett ezeket a szavakat kimondani. Bár ő nem is fogalmazott volna ilyen nyájasan, hiszen ami a szívén az a száján. Valószínűleg ezért is haragszik rá az arant. De ezért szerethetik az estellek. Jamik győztes tekintete égette a nő szemeit, de mégis boldog volt, hogy valaki kimondta azt, amit ki kellett itt és most mondani. És úgy tűnt az arantot is meggyőzték az érvek. Pár pillanatig mérlegelte magában a lehetőségeket, majd ismét az emberek képviselete felé fordult.

- A priqu döntése alapján a priqu és az emberek között megköttethet egy Flotta Szövetség, mely értelmében a két flotta egyesíti erejét, míg az vissza nem tér az ismert világba. Megfelel-e ez a döntés az embereknek.  - Az admirális már egyetértésre akarta nyitni a száját, mikor a calras ismét felállt helyéről, és fejet hajtott a méltóság előtt.

- Engedelmeddel Jó Uram! Azt javaslom, hogy ne csak a két flotta egyesüljön. - fejét, még mindig előre hajtva tartotta, csak ezután emelte tekintetét lassan az arantra, aki értetlenül, és szúrós tekintettel vizslatta a hibridet, hogy vajon milyen újabb ötlettel akar már megint előállni.

- Mit akarsz ezzel? - kérdezte. - A szövetséget létrehozzuk.

- Engedelmeddel Arantom. Úgy érzem, a hibridek is kiérdemelhetik a részvételt a Flotta Szövetségben. Hiszen mi is ugyan úgy elvesztünk, mint a másik két fél. - felelte. Az arant elvörösödött a kérés hallatán. Ayne tekintete megfagyott. Nem is merte feltételezni, hogy ilyen kérés elhagyhatja egy hibrid száját a priqu felé. És jól sejtette. A priqu felháborodása óriási lett hirtelen.

- Mégis mit merészelsz! A priqu képviseli a hibrideket a szövetségben! Miből gondolod, hogy helyet kaphattok a szövetség asztalánál!? - zengett a kérdés. Eric és az első tisztje gyors eszmecserét folytattak közben az asztal másik végében, majd az admirális kért szót a hangzavar közepette.

- Az emberek képviselete támogatja az ötletet! - vágott a priqu szavába. Az erektől vörös szem, a calrasról, most az emberre siklott, aki állta azt, majd folytatta. - Az emberi oldal nevében első indítványunk, hogy a hibridek is helyet kapjanak a szövetségben! Mint harmadik fél.

- Sok lesz ez egy napra Eric Weiss admirális. - hangzott a válasz már kevésbé égbekiáltóan. - A hibridek a mi népünk tagjai. Őket a priqu képviseli a szövetségben.

- Ezzel nem értünk egyet. - felelte Eric. - Az estellek, de talán még a calras is félig ember. Így az indítványunk jogos, mikor a független képviseletüket indítványozzuk.

- Nincs is saját hajójuk. Mi közük nekik a Flotta Szövetséghez, ha csak utasok? - kérdezte győzelem ittas hangon az addig csendben figyelő Scribes. - A flotta attól flotta, hogy van mit a közösbe adniuk. Ha lenne hajójuk. Lehetne kérésük.

Az admirális és Jamik eddig felépített érveik összedőlni látszottak. Hosszú szünet után azonban Eric újabb támadásra készült.

- A Földi Flotta öt hajójából egyet felajánl a hibrideknek. - mondta megsemmisítően. A teremben jelenlévők megdöbbentek a hallottakon. Az így is csak öt hajóval rendelkező emberek egy hajót önként átadnak az estelleknek? Jamik arcáról nem lehetett leolvasni semmit, míg Ayne tátva maradt szája mindent elárult. A priqu kínjában elmosolyodott. Hauer első tiszt pedig a szemét gúvasztva nézte az admirálisát.

- A Flotta Szövetségen belül az ilyet meg kell beszélnünk, hiszen a kevés hajó miatt tudnunk kell mindegyikről - kapálózott még az arant.

- Még nem kötöttük meg a szövetséget, így annak adom oda azt a hajót, akinek akarom. És én most, itt az estellek számára felajánlom a Namius rombolót, mint az emberek bizalmi ajándékát a jövőbeli sikerek kapcsolatának zálogát.

A tárgyaló teremben továbbra is a döbbenet maradt az úr, csak Weiss admirális tekintete volt határozott. Nem tudta, hogy döntése mennyire lesz kedvező, vagy éppen kedvezőtlen a flotta életében, de már nincs visszaút, és nem mutathatja bizonytalanság jelét, mert akkor itt vége a színjátéknak, és a priqu ott gázol keresztül az embereken, ahol éppen kedve tartja. Így viszont úgy tűnik, az emberek kezében a kezdeményezés labdája, melyet most a hibrideknek passzolt le. A kérdés, hogy Ayne és Jamik, hogyan élnek a lehetőséggel.   

Diitatemek^¤: A priqu vallás istenei. Öt Diitatem teremtette a priqu világot, melyből a későbbi világok nőttek ki, így a vallás szerint minden a priqut illeti, hiszen ő a tiszta vérű nép, a többi csak belőle származik, így tulajdonként bánhat mindennel. A korábbi háborúk, az emberekkel való találkozás előtt még, azonban letörték a priqu szarvát. Csak a múltjukba temetkeznek, és hiszik, hogy a galaxis feletti uralmat visszavehetik, a Diitatemek segítségével, akik bejárták a galaxist, hogy elmondják mindenkinek, hogy hamarosan a tiszta vérűeké lesz a világ.