A mi utcánk 3O.

            A városba érve, alaposan szétnéztek, és látták , hogy a várost sem kimélte meg a háború.  A házak falain golyó nyomok, betört ablakok, félig lebombázott házak. Elcsigázott emberek, vagy inkább asszonyok, mert alig látni felnőtt korú férfit. A piac szegényes élelmiszer alig található, tej és tejtermék, kevés zöldség, pedig már komolyan kopogtat az ősz. Az állami üzletek ellátása még ettől is silányabb.Halkonzerv ami van bőven, cukor, olaj. hetenként egyszer , néha kétszer , megszabott mennyiségben.Most egyáltalán nincs , és azt sem tudják megmondani, hogy mikor lesz. Mindenfele csak a bizonytalanság, a nincs-- esetleg várjuk minden percben--a válasz. A müszaki boltokban, csak a legszükségesebbek. Kasza , kapa, sarló fűrész  kalapács fogó szeg. Még felét sem tudják megvásárolni a listán felsoroltakból.

-- Nem baj -- mondja Maruszja -- jövűnk a jövő héten is, és mélyen a Sálikó szemébe néz. Sálikó kifejezéstelen arccal néz vissza rá. Pedig tetszik neki a lány, mert mindenében valóban szép, és most az iránta mutatott szerelme még szebbé teszi.

-- Igen jövünk-- mondja Sálikó , minden meggyőződés nélkül. Közben arra gondol , hogy ajándékot sem tud venni  Nagynénak, ameddig ez a lány vele van. Az is igaz , hogy nem is nagyon van mit, vagy ami van, az  az ő zsebéhez egy kissé drága.

        Legalább két és félóra volt oda az út-- és már legalább két órát sétáltak anélkül , hogy sikerült volna mindent megvásárolni.Salikó inditványozta , hogy lassan kéne hazafele menn,i mert az út hazafelé is legalább annyi időbe telik, mint idefele jövet. Maruszja szeretett volna  valami cukrászdába menni, de ha nem akkor legalább egy kis cukorkát vásárolni. Sálikó meg is vásárolta, és azt szopogatva, visszaindultak az öszvérszekerükhöz. Levették a zabostarisznyát az öszvérekről , és indulni akartak. De csak akartak , de az öszvérek nem voltak hajlandók elindulni semmi pénzért. Tudták , hogy az öszvér makacs és ha nem akar, akkor nem indul, azt viszont nem tudták , hogy mi az ellenszere, mi az amivel elindulásra tudják búzditani. Legalább egy félórát noszogattáka az öszvéreket , de azok nem akartak elindulni. Kezdett komolyra fordulni a dolog , hogy mi lesz , hogy ha az állatok nem indulnak el?Valószínű, hogy Maruszja nem is bánta volna ha ott rekednek valahol , mert neki minden másodlagos volt,  az igazi  cél a Sálikó behálózása volt.

        Egy idő után Maruszja a fejéhez kapott, és azt mondta: Jajj , elfelejtettem , pedig , hogy rámkötötte apám-- vedd a vedret és hozzál nekik vizet! Sálikó is kapcsolt, és a vedérrel elment,a vagy kétszáz méterre lévő közkúthoz, hogy onnan hozzon vizet. Útközben arra gondolt , hogy mennyire egyszerübb lett volna ha a szekérrel eltudtak volna menni a kútig. De ezt az öszvérekkel nem lehetett megbeszélni.

        Két vedér vizet ittak meg az állatok, és még ezután is csak immel-ámmal voltak hajlandók megindulni. Igyekezniük kellett, mert a nap is fáradtan kezdett alábbszállni a nyugati láthatáron.Maruszja hajtotta az öszvéreket és közben mindefélét kérdezgetett Sálikótól, aki udvariasan, de nem túl barátságosan válaszolgatott Maruszjának.

-- Hány éves is vagy te Sálikó--kérdezte kiváncsian , mert innen akarta megközeliteni az őt érdeklő témát, vagyis azt , hogy mik a szándékai a közeljövőben.

--Huszonhat leszek karácsonykor.

--Én meg tizenkilenc, újévkor. Pont jó igazán egymáshoz illünk. Maruszja a legtermészetesebben  ejtette ki ezeket a szavakat , amit már nagyon régen szerettett volna  tudatni a fíúval , de azért volt benne annyi  büszkeség , hogy mindezidáig arra várt  , hogy a fíú kezdeményezzen.

Sálikó bár érezte , hogy a leány odáig van érte, eltudta képzelni azt is, hogy egy idő után felhagy a kisérleteivel, és talál magának valaki mást. A baj csak az volt, hogy kis falujukban, de még a szomszéd faluba sem -- mai szóval élve -- nem  akadt partiképes fiatalember.Pedig édesapja a kocsmáros becserkészte az egész környéket.

--Ezt hogy érted, hogy összeillünk?

--Úgy ahogy mondom!-- én téged szeretlek , és szeretném ha te is szeretnél engem , és akkor semmi akadálya nem lenne , hogy feleségül vegyél. Sálikó, meglepődött a hirtelen jött ajánlattól-- amit bár sejtett, tudott, de arra nem gondolt , hogy Maruszja azt, ilyen bátran  ílyen félreérthetetlen módon kimeri mondani. Nem válaszolt azonnal, hagyta érlelődni magában a gondolatot-- bár tudta , hogy mit fog mondani, ezért inkább a formán gondolkodott , ahogyan azt, a leány tudomására hozza.

         Közeledtek az erdőhöz, a napsugarak bevilágitottak az erdő szélére, a fák törzsein mókusok úgráltak ágról ágra-- gondtalan ugrándozások jókedvre  deritette a két fiatalt, és teljesen önkéntelenül egymásra néztek és mosolyogni kezdtek.

         Maruszja megállitotta  öszvéreket-- és azt mondta Sálikónak: Nekem kell pisilni!-- de gyere velem mert egyedül félek, és lassan befelé indult az erdőbe.