A mi utcánk 21.

            Sálikó  tudta mi a kötelessége, és máris azon törte a fejét , hogy milyen módon miből , esetleg kinek a segitségével, lásson neki a családi ház megjavításához.Előbb az istállóba ment és valami szerszámokat keresett, amire még emlékezett , hogy hol tartották. Meg is találta a rozsdamarta fűrészt, korhadt fűrészrámával, rozsdás kalapácsot , rozsdától csorba harapófogót. A balta valamivel jobb állapotban volt, mert az használták az elmult időkben, és az az istálló ajtó mellé volt támasztva.Szeget csak néhányat talált, szintén rozsda ette állapotban, alig volt köztük  használható darab.

           Előbb a padlásra akart felmenni, de hogy felmehessen előbb a létrát kellett megjavítsa. A létra megjavításához elhasználta azt néhány még hasznosítható szeget. Aztán felballagott a padlásra , de jött hogy visszaforduljon, mert a tető, bentről a  még   siralmasabb arcát mutatta, néhol ki is lehetett látni a cserepek között. Csak néhány hódfarkú cserép volt eltörve, de cserepeket tartó lécek, már képtelenek voltak megtartani a cserepeket. Kevésnek érezte egymagát a rá váró munkálatok elvégzéséhez.Az édesanyja segitségére nem számithatott. Gondolataiba mélyedt-- bezzeg ha itt lenne a kedvese  Anja, aki Nagy Anna, de neki csak Anja mert az Annát nehezére esik kiejteni-- igen ha itt lenne vele mindent megtudna oldani. De nincs itt-- mondta magába, és tovább szemlélte  a rogyadozó tetőzetet, majd lejött a padlásról.

           Mindenképpen segitségre van szüksége, ezért arra gondolt , szét néz a faluba az ismerősök a kortársak között , de előbb még  édesanyjánál érdeklődött,hogy kik vannak itthon. A válasz lesújtó volt mert kortársai közül egyetlen egy sem maradt  itthon, de még a fiatalabbak közül is alig maradtak a faluba.De úgyanakkor a gyerekek megnőttek és azok a fíúk, akiket kisiskolásként hagyott itthon, már tizenhét , tizennyolc évesek voltak, a lányok meg eladósorba kerültek.Talán ezen a vonalon próbálkozhat-- hátha eltudja  őket csábitani egy kis kaláka munkára, mert fizetni nemigen tudott, mert kevéske pénzére szükség volt  az olyan dolgok megvásárlására amit csak pénzért lehetett megvenni. Ílyen volt például a szeg. Egész nap az édesanyjával beszélgetett, múltról jelenről jövőről.

           Estére nyakába vette a falut. A házak előtt idős asszonyok űltek, és osztották a semmit. Néhol egy egy öregember közéjük vegyült, aki csak hallgatott , és nagy ritkán bölcs gondolatait osztotta meg az asszonyokkal. Mindenkinek  köszönt-- akik megállitották azokkal váltott néhány szót, és elhintette köztük a reménység apró sugarait , hogy közeleg a béke.Az asszonyok örültek neki, az öreg emberek meg csak legyintettek. Jó időbe telt  mig el jutott az alig egy kilóméterre lévő egyetlen kocsmáig. Akocsma meglehetősen kihalt volt. Ez számára szokatlan volt, mert bevonulása előtt sokkal nagyobb élet folyt a kocsmába, csak néhány idősebb ember, hadirokkant-- még az első háborúból--és néhány suhanc vodkázott.

          Külön a többiektől, a kommiszár kigombolt bőrkabátban néhány űrespohárral   meg egy telivel az asztalán, egyedűl mulatta a napot. Sálikó azonnal felismerte a helyzetet , hogy azért van csend, azért  kevés vendég, mert az emberek , rettegnek a  a kommiszártól. Pedig közülök való volt, de a kommiszári rang felülirt minden ismeretséget barátságot, úgyannyira , hogy a kocsmában sem fizetett soha , pedig mindennapos vendég volt ott, és torka is jól müködött. Mondta is kocsmáros amikor a kommiszár éppen nem volt ott:Ha a kommiszár fizetne akkor még haszna  is lenne a kocsmából, de igy minden hasznát elissza. Viszont ha fizetésre kötelezné a kommiszárt, akkor azzal is kéne számoljon , hogy bármelyik percben bezáratja kocsmát.

         Sálikó a pulthoz lépett és ő is kért egy pohár vodkát.  A kocsmáros felismerte és ő is a hadi helyzetről kérdezte. Lassan beszédbe elegyedtek, és a kocsmáros sorba elmesélte , hogy a fíatalok közül , kinek a segitségére számithat, sőt felajánlotta a saját segitségét is. Ha valamire szükséged van ,fordulj csak hozzám, majd én segitek neked beszerezni, még akkor is ha azt a városból kell beszerezni.

         Fizetett és haza akart indulni , de a kommiszár megállitotta és kikérdezte alaposan, majd legvégűl a hadi helyzetrő is tájékozódni akart. Sálikó meg pontosan tudta ,hogy mit kell mondania. Amikor utjára bocsájtotta, néhány fiatal legény állitotta meg akik arra kérték , hogy meséljen nekik a hadseregről a háborús élményeiről. Mesélt és össze is barátkozott néhány  suhanccal akikről eltudta képzelni , hogy segitségére lesznek a ház javitásában. Aztán kifordúlt a kocsmából, és hazafelé indult. Sötét volt már,  a hold  együttérzően világitotta meg a falu főutcáját Sálikó előtt. De ő ezt alig vette figyelembe , mert gondolatai messzejártak az ő Ánjájánál.