-  Olyan nagy csend van! Talán mehetnénk is már kifelé!  -- mondta türelmetlenül egy fiatal halász. Itt úgy érzem magam, mint  egy sarokba szorított borz! Meddig kell még itt kuksolnunk?

--   Addig, ameddig szükséges! Nem mehetünk ki! Tudod, hogy innen senki sem mehet ki, amíg a Főpap értünk nem jön!

--   De én ki AKAROK menni, makacskodott a fiatal halász!  Olyan nagy csend van, már régen elmúlt minden veszély!

--   Figyelj csak ide! Innen senki - érted? - senki nem mehet ki, se te, se én! Nézd a gyermeket, - és a már ülő" helyzetben "álomba szenderült"  Sairára mutatott. Ha a Főpapunk nem jön értünk, akkor ez a gyermek fogja megmondani, hogy mikor mehetünk ki innen! Azt ajánlom, ehhez tartsd magad! -- és kiérzett az öreg hangjából a fenyegetés!

Saira hirtelen összerezzent és fewlkiáltott -- Vigyázz!  Vigyázz!

Mindnyájan döbbenten néztek egymásra, mert nem értették hogy miért és mire kell most vigyázni!  A falu vénje csendre intette őket a szája elé figyelmeztetően odatett ujjával! A mély meditáció figyelmében lévő Saira látta, hogy a rablóvezér nagyon sietve szalad el, és azt is, hogy a Főpap most minden figyelmét a tengerre összpontosítja.. Látja, hogy római hajók közelednek a sziget felé, azért menekültek el olyan gyorsan a rablók! Látja, hogy a Főpap a homok alól előkotor egy szépen kovácsolt pajzsot, amelyen egy római férfi mellképe van. Kezével símogató mozdulatokat tesz a pajzs fölött, de nem érinti azt meg, azután ÍZISZ Istennő jobb oldalára állítja a szikla párkányára. Hirtelen erős férfilépteket hall, fegyver és páncélcsörgést, és belép a sziklacsarnokba egy magas, "szép szál" római katona. Az öreg" AVE CAESAR - ral köszönti. A katona gyanakvó tekintettel méregeti az öreget". Még nem volt rá példa, hogy így üdvözöljék! Kutató tekintettel néz körül, de semmi gyanúsat nem lát. Tekintete megállapodik a kovácsolt pajzson, amelyen Császára mellképe van. A kezébe veszi és szigorúan szól rá az öregre".

--   Honnan került ez hozzád? - néz vizsgálódó tekintettel.

Az öreg Főpap piszkosra behamuzott arcával, öreg, csontos kezeivel egy szerencsétlen elhagyatott embernek nézett ki. Senki sem gondolta volna róla, hogy ő a halászfalu  legfőbb vallási vezetője!

--  Tengeri rablók jártak erre nem régen. Nem találkoztatok velük?

--  Nem. Láttunk viszont egy római hajót amely a part egy távoli részéről hajózott ki.

--  Azok voltak a rablók, uram! Röhögve beszélték, hogy elkötötték" tőletek a hajótokat és megölték a legénységét! Azt a szép pajzsot is akkor dobták el, amikor megláttak titeket a part felé közeledni!

A római katona tisztelettel hajolt meg a pajzs felé, majd üdvözlésre lendítette a karját, végül azt mondta, miközben a pajzsot tisztelettudóan tartotta a kezében

--  Ezt elviszem.

--  Vidd, uram, vidd! Ha visszajönnek a rablók meg is ölnek érte engem, mert azt hiszik én dugtam el!

--  Uram, kihalt a falu - jött vissza a felderítésre kiküldött katona.

--  Hol vannak az emberek?

--  Elmenekültek, uram!

--  Miért?

--  Mert tizennyolc Napkelte óta már másodszor jöttek vissza ezek a tengeri haranmiák! Nagyon durvák, erőszakosak! Az emberek a feleségeik és leányaik mind attól rettegn ek, hogy mikor jönnek vissza!

--  Jól van, öreg. Ha visszajönnek a faludbeliek, mondd meg nekik, hogy JUNO Istenasszony Szent ünnepe után visszajövünk ide és elrejtőzünk! Megvárjuk azokat a haramiákat és elbánunk velük!

--  Köszönöm, uram, köszönöm, - hajolt meg kissé idétlenül az öreg", és amikor elmentek a katonák még sokáig nézett utánuk.Amikor már elnyelte őket a távoli horizont, v isszament a n agy sziklacsarnokba és hálát adott az EGY Istennek és a Leányának ÍZISZ Istennőnek, azután átölelte az Istennőt és ezzel megnyitotta az utat az elrejtőzött embereknek.

Benn a tágas barlangban Saira most megmozdult.

--  Jön a Bölcs Főpap, szedelőzködjünk! Visszam,ehetünk a faluba!

A gyermekek annyira megörültek, hogy körbe-táncolták Sairát, azután a sziklacsarnokban mindnyájan hálát adta Istennek a védelemért és a visszatért nyugalomért.