-  Olyan nagy csend van! Talán mehetnénk is már kifelé!  -- mondta türelmetlenül egy fiatal halász. Itt úgy érzem magam, mint  egy sarokba szorított borz! Meddig kell még itt kuksolnunk?

--   Addig, ameddig szükséges! Nem mehetünk ki! Tudod, hogy innen senki sem mehet ki, amíg a Főpap értünk nem jön!

--   De én ki AKAROK menni, makacskodott a fiatal halász!  Olyan nagy csend van, már régen elmúlt minden veszély!

--   Figyelj csak ide! Innen senki - érted?

A  Főpap azonnal utasította az embereket.

--  Minden tüzet azonnal oltsatok el és takarjátok be vizes homokkal! Az élelmet, - azt is ami még nincsen készen hozzátok be a nagy csarnokba minden személyes holmitokkal együtt! Úgy nézzen ki az egész falu, mint ahonnan nem olyan régen mentek el az emberek, azután mindenki jöjjön be a nagy sziklacsarnokba! Siessetek!

Ezután a jövevényekkel együtt bement a sziklacsarnok hátsó részébe, ahol ÍZISZ Istennő feldíszített szobra állt.

--  "Amit a sötétben a fülekbe sugdosnak nagy-nagy titokban, azt egykor a háztetőkről fogják kiabálni!"

És ez valóban ÍGY lesz! Egyszer majd kiderül az Igazság, de akkorra már az egész világon el lesznek hitetve az emberek. A félrevezetett - félretanított tömegek képesek lesznek majd megölni is azokat, akik Isten Valódi, Szent Igazságait hirdetik!

Lehetséges, hogy akár meg is ölnék őket, mert azoknak a sátántól eredő lényeknek az a céljuk, hogy az emberek szemében az egyház "szolgái" legyenek a közvetítők az emberek felől Isten felé!

Ti tudjátok azt, hogy Isten ott van minden emberben, és ahhoz, hogy bármelyik ember eljusson Istenhez, NEM szükséges semmiféle papi közbenjárás, mert  EZ  NEM  IS  LEHETSÉGES! 

MINDEN  ember számára egyedül a SZEMÉLYES  MEGTAPASZTALÁS az, amely elvezet Istenhez!  Viszont JÉZUS tudott és tud közbenjhárni az emberek mély hittel teli kérésének a teljesítésében, mert Ő Istenember volt!

Isten eredeti célja az, hogy minden testbe született" Szellemi lény, akik már a megszületésük előtt ittak a Léthe vizéből azért, hogy elfelejtsék előző életeiket, és így minden  emlék, vagy tapasztalat befolyásától mentesen, a saját Szabad Akaratukból ébredjenek Isteni Szellemi Öntudatukra!

-- Sajnos megtörténhet úgy, hogy azok a sötét vérvonalú lények, akiket annál a nagy mezopotámiai folyamnál az emberek isteneknek hittek, keveredtek az emberi fajjal. Az utódok, - mivel már hordozták a sötét vérvonalú lények gonosz tulajdonságait, azon mesterkedtek, hogy minél több szenvedést okozó, gonosz cselekedeteket provokáljanak ki, minél több ellenségeskedést és háborúkat szítsanak az emberek között! Így továbbra is azok uralkodtak az emberek felett, és továbbra is ők zsákmányolták ki nem csak a Föld csodálatos ásványkincseit, hanem tiszta emberi vérvonalú, szegényebb sorsú embertársaikat is.

Az egyre öregebbé váló Joseph most egy nagyon keserveset sóhajtott.

--  Uram, még eddig minden úgy történt, ahogyan Te azt előre megmondtad!  De - az ugye nem fog bekövetkezni, hogy szemétdombot fognak csinálni a Földből azok az eredendően gonosz lények?

Ekkor kellemesen borzongató jóleső melegség árasztotta el Joseph minden porcikáját, és azonnal tudta, hogy Ő van most itt velük, és már hallotta is a hangját, azt a kellemesen zengő ismerős Hangot.

--  Sajnos be fog következni majd a nagyon távoli jövőben, amikor majdnem kétezer évet írnak  egy, az idegenek közül származó pápa által szándékosan megváltoztatott időszámítás miatt az emberek.

Új  partok  felé

A tengerre kiérve nagyot lélegeztek a friss, sós illatú levegőből. Szerencsére jó hátszelet kaptak, amely erősen felduzzasztotta a régi vitorlákat. Felnéztek a komoran álló parti szirtek feketén felmeredő szikláira és arra gondoltak. Mögöttünk van már sok jó, de a rossztól is megmenekültünk! - és mintha mindnyájan éppen ugyanarra gondoltak volna és megértették most egymás gondolatát - boldogan összemosolyogtak. Saira nagyon boldog volt.

Saira "találkozása" Édesapjával

Egy gyengéd érintésre, - mintha egy kis virágszirom ért volna az arcához, - nézett fel Arámi. Kis unokája kedves kis arcát pillantotta meg. Mairával ott álltak fölötte összeölelkezve.  Boldogan mosolygott rájuk, szemeiből végtelen Szeretet áradt.

Gyorsan teltek - múltak az évek. Saira már kilenc éves volt. A csodálatos Napkelte rendszerint már kinn találta őt a lapos sziklaplatón a fennsík keleti oldalán. Szent Pozícióban ült' úgy figyelte a keleti égbolton felbukkanó narancsszínű hajnalpír egyre ragyogóbb, egyre világosodó fényét.

Arámi eközben mély álmából ébredve imába mélyedt.

"Istenem, Szeretet Istene! Köszönöm Neked, ezt az új napot! Köszönöm Mairát, és a Fiamat, Jézust, aki már nincs velünk, de mégis állandóan érzem az Ő boldogító jelenlétét közöttünk. Köszönöm a két szép fiú-unokámat, akik éppen olyan jók és csendes természetűek, mint az Édesapjuk volt! Köszönöm Neked Sairát, ezt a kis mennyei teremtést, akiben ott van a Te Szent Lelked, Atyánk! Köszönöm a rokonainkat, az áldozatos segítőkészségüket, az én sorsom vállalását jóban és rosszban egyaránt.

A Szeretet ellentétét, a legalacsonyabb rezgésszámú gyűlöletet szítják emberek és emberek, nemzetek és nemzetek, vallások és vallások között -- és mindig a saját, éppen akkor célravezető érdekeik kivitelezése érdekében! Számukra az emberek tömegei értelem nélküli hangyák, akiket akkor taposhatnak el, amikor éppen akarják, vagy amikor nem az ő céljaikat támogatják! Azok a lények az életükhöz szükséges energiát a szenvedő, elkeseredett, dühös, haragvó, gyanakvó, féltékeny, rettegő, a nagyon szegény és reményt vesztett, a beteg, vagy éppen a gyűlölködő, a harácsolást életcéljuknak tekintő, kapzsi emberek negatív energiáiból nyerik!

Saira fivérei látták, hogy kishúguk a sok gyakorlással milyen nagy haladást ért el Spirituális útján, és ők is szorgalmasan kezdték gyakorolni minden kora hajnalban és minden napszálltakor a Szent Pozíciókat. A sziklaplatón gyakoroltak, amely után meditációs pózba ültek le.  Gondolataikat "száműzve" eljutottak egy olyan belső békés állapotba, amikor a külvilág megszűnt létezni számukra.

Hirtelen aranyszínű Fényben jött feléjük Édesapjuk. A szeretet erős, de mégis szelíd energiái áramlottak körülöttük.

Nagy szeretettel kezdte el Saira tanítását és a testvérei szellemi továbbképzését. Pár év telt el szorgalmas tanulással, testgyakorlással,amíg mindent megtanultak és Isteni Szellemi képességeik kiteljesedhettek. Egy napon az öreg Bölcs elköszönt tőlük.

-- Mennem kell! Itt elvégeztem a munkámat, de még nagyon sok embernek szüksége van rám. Nekik, is, rajtuk is segítenem kell! Isten veletek van és megáld titeket, megvédelmez minden napon.

Ek akarták kísérni, de nem fogadta el.

Otthon a barlangban nagy örömmel fogadták a hazatérőket.

A kis Saira korában eljött a szent bemutatás ideje4, amikor a kicsi gyermeket bemutatják Istennek.

Azon a szép napon, amikor már felkelőben volt a Nap, Joseph Mairához ment és elvette tőle kicsi gyermekét. A két karjába vette és kivitte a barlangból, hogy a felkelő Nap Fénye a kicsire essen. Kinn a fennsíkon feltartotta két kezében a gyermeket az Ég felé, és így szólt Istenhez.

-- Istenem, Mi Szentséges Atyánk!

A Bölcs

Másnap már kora Napkeltekor útnak indultak és haladtak tovább délkeletnek. Útközben egyetlen emberrek sem találkoztak, a kihalt sivatagban még állatot sem láttak. Egyszer észrevettek egy Sakált, amely egyiptomi tanítások szerint is a vándorok vezetője, és amely előttük haladt, de "tisztes távolságra" tőlük. Így mutatta az utat, bár néha vissza - visszanézett, hogy követik-e.

-- Látjátok? Jön velünk, mutatja az utat nekünk, mint az Ősi Egyiptomban az Anubisz Isten állata a sivatagi vándoroknak, akik szerették és tisztelték a Sakált éppen ezért a tulajdonságáért.

Nagy buzgósággal fogtak hozzá az ásáshoz, mert már mindnyájan nagyon éhesek voltak és szerettek volna tüzet gyújtani. Ahogy egyre mélyebbre ástak a sziklafal hosszú repedésénél, hirtelen az egyik ásó kifordított egy barna bőrzacskót. Joseph kezébe adták, aki egy sima kőlapra kiöntötte a zacskó tartalmát. Fénylő aranypénzek gurultak szét.

--  Istenem! Éppen úgy van, ahogyan Ő megmondta nekem! Köszönjük Neked ezt a nagy segítséget! . . . és Joseph térdre esett.

Arámi ekkor elkérte Mairától a párnája alatt őrzött többi iratot is. Kinn a többiek nem értették miért kell most öt születési bizonyságot megírni, és az írásukkal hitelesíteni.

--  Hát nem tudjátok? Azért, mert nem tudhatjuk, hogy azok, akik az Ő vesztét előkészítették, milyen hatalomra jutnak majd a jövőben!  Akkor majd halálra fogják keresni az Ő Szent utódait, és azoknak az utódait is, hogy "jó szokásuk szerint" megölethessék!  Szerencsére még nem tudnak rólunk azok az érzések nélküli, sátáni gazemberek, akiknek érdekükben állhat kiirtani a Szent Családot!

Az Ősi Megszentelt földön

Elhelyezkedtek a hatalmas barlangban. Mindannyian felfrissültek az életet adó friss forrásvíztől, és hálaadó Imára borultak le. Elköltötték szerény vacsorájukat is. Olyan boldogok és felszabadultak voltak itt, ebben a tágas "sziklabarlang--palotában", amelyet Isten adott nekik biztonságos lakásul, mintha ismét otthon lehettek volna!

Másnap a korai Napfelkelte már ébren találta őket. Annyira gyönyörű látványban volt részük, amelyet már soha többé nem tudtak elfelejteni!

Az ég kiderült. A Nap sugarai melegen sütöttek rájuk, de nem tartott sokáig a szép idő.Már több órája hajóztak dél felé, amikor a szél még erősebbé vált. Egyre nagyobb hullámok törtek rájuk, és egyre fenyegetőbben dobálták a hajót. A fekete fellegek elsötétítették az eget, és nagy dörgések, villámlások közepette hirtelen hatalmas felhőszakadás zúdult rájuk. Nagy szerencséjük volt, hogy Joseph és a férfiak már jó-előre kifeszítették a hajó fölé az erős vitorlavászon ponyvákat, és erősen lerögzítették.

Társai mély tisztelettel néztek Mairára, és azonnal engedelmeskedtek a szavainak. Tudták, hogy mindezeket Ő mondta neki, és így feltétlenül engedelmeskedniük kell. Arimatriai Joseph elsóhajtotta magát.

--  Istenem! Ő már tudta ezt, amikor eljött hozzám ama éjszakán!udta ezt és biztonságban akarta tudni az ŐK Szent Vérüket hordozó kedves Gyermekeiket, és áldott állapotban lévő feleségét. Az idős ember most összeborzongott félelmében. Soha nem félt annyi veszedelem és nehéz megpróbáltatás alatt sem, de most, hogy tudatosult benne ez a sokkal több, mint veszélyes küldetés minden hatalmas felelősségvével, - most félt!

Maira boldog mosollyal hallgatta Urát. emlékezett rá, hogy amikor  megkapta a Beavatást, ő is megtanulta az Isteni Örök Igazságokat és Törvényeket. Ura még folytatta:

--  Tudod, kedvesem, amikor ezt a hatalmas Naptemplomot felépítették, az akkori időkben a Napsugár beömlő Fényének sugara pontosan az oltárkő közepére esett, és megvilágította a Templombelsőt, az oltár előtt álló Főpapot, az Isten Fiát. Később már az itt lakó népek fiai közül választották ki azokat, akik elég magas Spirituális tulajdonsággal rendelkeztek a Beavatáshoz. Először az Isten Fia tanította meg az akkor kiválasztásra kerülő Főpapot arra, hogyan kell Istent az Ő Szentségének megfelelően szent szertartásokkal imádni!

A mi népünk mindig betartja Isten szent Törvényeit. Az Isten Fiai azt is megtanították Őseinknek, hogy melyek a gyógyító és ehető növények, melyek a mérgezőek. Hogyan lehet a különböző betegségeket meggyógyítani a virágaik és leveleik forrázatával, gyökereik főzetével, áztatásával, és a belőlük készített borogatásokkal. A súlyosan megsérült embereket milyen növények főzeteivel lehet elaltatni addig, amíg szörnyű sebeiket kitisztítják és gyógyítják.

Maira könnyes szemekkel, de mégis nagyon boldogan kezdte mondani az "álmát"- egy látomást.

-- Anyám! Uram idejött hozzám és átölelt. Kezét áldóan a hasamra tette és ezt mondta:  Kedvesem, Mairám! Gyermekünknek Istentől megszentelt, Ősi földön kell megszületnie. Egyiptom északi, magas szirtektől övezett partjáig kell hajóznotok. A nyílt tenger felől van egy elrejtett, befelé szűkülő öböl. Itt találtok egy keskeny átjárót. Ha ezen áthaladtatok, meg fogjátok látni, hogy egy belső, teljesen elrejtett kis öböltől van egy keskeny, felfelé vezető, sziklás ösvény.

Arámi Maira arcára nézett és a szívét nagy szorongás töltötte el. Maira hirtelen annyira elsápadt, mintha az élet ment volna ki belőle, mintha minden csepp vére a lábába folyt volna le. Aráminak eszébe jutott, hogy ide-felé jövet a tengeren is sokszor látszott rajta, hogy nagyon rosszul van. Akkor arra gondolt, hogy nem bírja a tengeri utat, de most itt a szigeten is folytatódtak a rosszullétei. Látta, hogy Maira jó mélyeket lélegzik, azután elszalad, és egy bokor mögül jön elő feltűnően - elgyötört arccal.

Arra gondoltak, hogy ők nem ehetnek meg, így nem is fogadhatnak el mindenféle idegen ételt, de - Joseph, aki most ébredt fel nyugodt "elcsendesedéséből"  nagyon határozottan mondta nekik, és a szavai egy parancs erejével hatottak rájuk.

--  Ti ne mondjatok semmit se tisztátalannak, amit Isten elébetek ad! Sokkal nagyobb áldással és kegyelemmel szentelt meg titeket, sokkal Szentebb Célt tűzött ki elétek, minthogy most és ezentúl válogathatnátok!  Ezt követően is sok - sok ország népével fogtok találkozni.

A viszontagságos út.

Csodálatos napsugaras reggel köszöntött rájuk. Mindenfelől az áldott Nap fényében fürdő tenger ölelte őket körül, és úgyí ringatta őket hajójukkal együtt, mint szerető anya a gyermekét. Alig fodrozódott a tenger égszínkék vize. Nyugodt, gyönyörű napnak néztek elébe és nesztelenül siklottak a csendes, nyugodt viz tükrén. Festőien szép volt a kék tengeren tovasuhanó hófehér vitorlás hajó.

A férfiak vonóhálót vetettek ki, hogy megfogják a reggelire valót. Szerencsés fogás volt.

Amikor hazaért a család, otthon még borzalmasabb volt elviselni a szeretett Édesapa, Fiú és Férj hiányát! Mélységes gyászban töltötték a következő órákat, végül kimerülten nyugovóra tértek. Úgy érezték, hogy csak pár percet pihenhettek, amikor erős kopogásra riadtak fel, amely az utcai nagy kapu irányából hallatszott. Kinyitották és megdöbbenve ismerték fel idős rokonukat Josephet, annak egész népes családjával. Az asszonyok sírva borultak egymás vállára.

Eszébe jutott az Angyallal való találkozása. Mennyire meg volt döbbenve akkor az Angyal szavaitól! Vállalta akkor a nagy veszélyt is Isteni Gyermekéért - amely büntetés nagyon súlyos volt a zsidók Ősi törvényei szerint egy olyan leány számára, aki egy másik férfi menyasszonyaként teherbe esett, de nem a férfitól. Gyengéden elmosolyodott akedves kismama-emlék hatására, amely most lágyan símogatta a szívét. Mennyire kifürkészhetetlenek Isten útjai! Adott neki egy szép, lelkes gyermeket, akit az emberek felbiztatott, lefizetett tömege megöletett, mert Királyi Gyermek volt, Királyi Vér!

Pár nap múlva a Spirituális csoport tagjai vacsorázni mentek egy nagy ünnep előestéjén. Hazafelé az úton
asszonya megkérdezte - mikor mondjuk meg édes anyám asszonynak? - Hamarosan, kedvesem, hamarosan. Édesem, Mairám, anyám asszony nagyon boldog lesz.
Ezután szédítő gyorsasággal peregtek az események. Egy este a csoport találkozóján a férfit elfogták és elhurcolták. Nagyon megkínozták, pedig soha nem tett semmi rosszat senkinek. Egyetlen NAGY"bűne a származása volt!

Joseph nagyot sóhajtott. Istenem! Istenem! Ez a megbízatás nem csak hatalmas felelősség, de emberfeletti erőt és kitartást kívánó feladat! Könnyektől felhős" szemekkel nézett Őrá, akinek arca nemes vonásai nem árulták el, hogy mit él át szívében, lelkében. Bíztató erővel szorította meg idős rokona kezét és halkan kérdezte meg tőle: - Vállalod? - Igen. Vállalom, felelte elcsukló hangon, . . és segítek Neked. Mindíg segítek Neked amiben csak tudok, és amire erőmből csak telik. 
Isten, aki a Te atyád és MI Atyánk segítsen meg Téged is és minket is! 
Nagy szeretettel ölelték át egymást, ezután a nemes vonású férfi megköszönte idős rokonának, hogy segített neki élete legnagyobb és legnehezebb döntésében, a családja megmentésében.

Menekülés Jeruzsálemből

Csodálatosan nyugodt, csillagfényes este volt. Olyan szikrázóan ragyogtak a távoli csillagok az égbolt sötét-lila bársony-drapériáján, mint megannyi ékesen ragyogó drágakő. Jeruzsálem ódon utcáján magas termetű, nemes vonású, királyi tartású férfi ballagott lassan-lassan hazafelé. Erősen a gondolataiba merült, mert az elkövetkező események nem-éppen vidám képeit látta lelki szemei előtt. Tudta, hogy a dolgoknak úgy kell megtörténniük, ahogyan az meg van írva.