Nagy buzgósággal fogtak hozzá az ásáshoz, mert már mindnyájan nagyon éhesek voltak és szerettek volna tüzet gyújtani. Ahogy egyre mélyebbre ástak a sziklafal hosszú repedésénél, hirtelen az egyik ásó kifordított egy barna bőrzacskót. Joseph kezébe adták, aki egy sima kőlapra kiöntötte a zacskó tartalmát. Fénylő aranypénzek gurultak szét.

--  Istenem! Éppen úgy van, ahogyan Ő megmondta nekem! Köszönjük Neked ezt a nagy segítséget! . . . és Joseph térdre esett. Könnyes szemekkel adott hálát Istennek, hogy az Ő Fia által így megsegítette őket! Boldogan zengett hálaadó énekük az ég felé. Mindnyájan érezték, hogy ilyen csodás segítséget csak azok kapnak Istentől, akik az Őáltala meghatározott tervet kell, hogy végrehajtsák!

Tiszta szívvel, bármilyen önös kívánság nélkül számolták meg az egyiptomi aranyakat, amelyek nem jelentenek számukra veszedelmet ezen a földön.  Ez az Isteni adomány volt jobb, boldogabb jövőjük záloga. A pénzt zacskóstól beletették egy ruhadarabba.

--  Hová rejtsük el? Hol lesz biztonságban?

--  Adjuk oda Aráminak. Nála lesz a legjobb helyen! Ő, mint Jézus Édesanyja, most mindnyájunk Édesanyja is! Tegye el Ő és csak Ő tudja a rejtekhelyét is!

--  JÓ!  Én vigyázok rá. Most azonban nem csak arra kell gondolnunk, hogy itt lesz szükségünk pénzre, hanem arra is, ha majd el kell innen mennünk! Most nincsen megfelelő élelmünk, amire pedig nagy szükségünk lenne!

Hal van a tengerben, a férfiak naponta halásznak. Mairának és a kis Sairának azonban nincs megfelelő élelme, pedig ez most elsődleges fontosságú! Neki szüksége van olajos magvakra, tejre, gyümölcsre és más tápláló termésekre. Nem apadhat el a teje!

Joseph előrelépett.

-- Figyeljetek ide! Meditációban végigjártam az utat egy nem annyira távol lévő oázisba. Talán hatnapi járóföldre lehet. Az út oda-vissza 12 nap lehet, és ez nagyon hosszú időnek is meg gyalogútnak is! És . . . akkor még nem beszéltem arról, hogy a sivatagban vannak homokviharok is, és rablókkal is találkozhatunk.

Vegyétek számba azt amire szükségünk van, és a fiatalemberekkel kis csoportot alakítunk, és így akár holnap is elindulhatunk! Én mindenképpen veletek akarok menni!

--  Arról szó sem lehet Joseph! Te már eléggé öreg ember vagy! Egy ilyen  megterhelő út még a fiatalokat is megviseli.

--  Arra is gondolni kell, hogy a számotokra szükséges vizet is vinni kell magatokkal! Víz nélkül a sivatagban nem maradhat életben sen ki! Visszafelé is szükségetek van vízre, és még a megvásárolt élelmet is cipelnetek kell!

--  Ez igaz, de nem vettétek figyelembe, hogy csak Joseph beszéli ennek a népnek a nyelvét! Neki mindenképpen velünk kell jönnie!  Ha nem tudunk beszélni az egyíptomiakkal, könnyen betolakodó idegenekként bánhatnak velünk!

Joseph hallgatott. Tudta, hogy ennek a sok vitának nem lesz semmi eredménye. Kiment a barlang elé, és leborulva kérte Istent, hogy segítse meg most is őket! Ő is el akar menni a fiatalokkal, hogy ne kerüljenek bajba!

Elmélyülten imádkozott, és hirtelen megérezte, hogy nincs egyedül. Csak lassan merte kinyitni a szemeit, mert nem tudhatta ki van ott vele. Nagy csodálkozással látta, hogy egy sötét árnyék esik rá". Nem tudta mi lehet az, és amikor lassan megfordult, alig hitt a saját szemeinek! Egy teve állt mögötte. Felállt és csak nézte a nagyon szelídnek látszó jószágot. Lépett egyet feléje, de a teve nem futott el. Lassan közelített felé, de az állat helyben maratd. Joseph legnagyobb csodálkozására engedte, hogy egészen közel menjen hozzá! Már nem mert közelebb lépni a jószághoz, megállt. Hirtelen meghallotta az Ő Hangját.

-- Ne félj a kezedet kinyújtani a tevére, mert nektek küldte Atyám!

--  Istenem! Legyél mindörökre áldott! Köszönöm, hogy segítségül küldted ezt a szép és erős teherhordó jószágot nekünk!

Odalépett a tevéhez és kinyújtotta a kezeit, de a teve csak nézett rá. Átfogta a nyakát, és ezt is engedte, még csak arrább sem lépett. Nagyon "kezes" jószág volt, ami aggodalmaskodóvá tette Josephet. Félt, hogy valakinek elkóborolt a tevéje, és akkor bizony nagy bajuk származhat abból, ha megtartják!

--  Uram! Ha veleki megismeri, hogy az övé ez a kezs jószág, minket megölnek!

Most ismét meghallotta az annyira ismerős, kedves Han got:

--  Ne félj! Ilyen JEL csak ezen az egy tevén van! Ez az ÉN  Jelem, amely a Kozmikus léptékű HALAK Korszakának a Jele! A Szuereteté, amellyel én jöttem le Atyám országából a Földre vallási vezetőnek, Fénymunkásként erre a Földre, ahol engem Messiásnak, mások Avatárnak neveztek. Fényt akartam gyújtani a szellemi sötétségbe borult emberek lelkében!

A tevét nem fogja tőletek elvenni senki!  A neve Ali. Nem hallgat senki másra, csak terád! Bánjatok vele szeretettel, mert ő fogja cipelni azokat a nehéz terheket, amelyekkel ti nem bírnátok!

Joseph a teve farára nézett és ott látta a HAL alakú Jelet, amely az Ő jele volt! Végtelenül hálás szívvel gondolt RÁ! Tudta, hogy a tevét az Ő közbenjárására kapták  Istentől! Leoldotta hosszú köntöse erős övét, amely a derekán fogta össze a köpenyt és az övet a teve nyakába tette vezetőszárként. Ezután boldog kiáltással hívta társait, akik futva jöttek a kiabálásra.

--  Honnan van ez a pompás jószág, elkóborolt? Nagyon szelídnek látszik!

--  Igen, nagyon szelíd, de nem kóborolt el! Ezt a szelíd jószágot Ő küldte nekünk, és Isten rendelte a mi szolgálatunkra, hogy segítsen rajtunkl. Nézzétek! Ott van az Ő Jele a teve farán!

Társai nagy örömujjongásban törtek ki, és égnek emelték két karjuukat, de a tevét még ez sem zavarta. Örömükben dalolva táncolták körbe a nagy nyugalommal álló tevét, amelyet Istentől kaptak.

Másnap hajnalban már el is indultak hárman. Nem féltek már semmitől, mert mindíg velük volt és velük van Isten, és az Ő segítő keze. Ennyi csodálatos esemény után szívükből érezték, hogy többé már nem árthat nekik senki! Már nem tartottak semmiféle támadástól, mert Isten velük van láthatatlanul, de nagyon is érezhetően!

Arámi már jóelőre belevarrta a pénznek egy részét a férfiak ruhájába, de jutott belőle az övükbe is. Amikor elindultak, bárki szegény vándoroknak nézte volna őket, akiknek egyetlen vagyontárgyuk a teve.

A délkeleti égen ragyogó fényes Csillag vezette őket, és amikor már a Nap meleg sugarai tűztek rájuk, akkor is tartották ezt az irányt. A teve csodálatos jószág volt! Soha nem akart lemenni az útról" még egy csenevész fűcsomó miatt sem!

-- Joseph, nem vagy még fáradt?

--  Hát, - egy kicsit elfáradtam már.

Joseph szavaira a teve megállt és térdre ereszkedett.

--  Istenem! EZ nem lehet igaz!  -  kiáltottak fel határtalan megdöbbenéssel, - pedig igaz volt!

Joseph felült a teve hátára így haladtak tovább. Estére kelve lepihentek. Békés szívvel, bizakodó lélekkel adták át magukat az Igazak álmának az egyre hidegebbé váló sivatagi éjszakában.