Nagy szeretettel kezdte el Saira tanítását és a testvérei szellemi továbbképzését. Pár év telt el szorgalmas tanulással, testgyakorlással,amíg mindent megtanultak és Isteni Szellemi képességeik kiteljesedhettek. Egy napon az öreg Bölcs elköszönt tőlük.

-- Mennem kell! Itt elvégeztem a munkámat, de még nagyon sok embernek szüksége van rám. Nekik, is, rajtuk is segítenem kell! Isten veletek van és megáld titeket, megvédelmez minden napon.

Ek akarták kísérni, de nem fogadta el. Lassan elindult a hajnali napsugárban délkelet felé. Nem nézett vissza. Mindannyian érezték, hogy minden baj nélkül visszatér az oázisba!

Egyík este Saira kinn ült a barlang előtt és a gyönyörű mélykék égen ragyogó csillagokat figyelte. Hirtelen hatalmas erejű, vágyódó Szeretet borította el egész bensőjét. Pár pillanat múlva ragyogó fényesség áradt be a barlangba.

Óvatosan kilestek, hogy mi okozza ezt az Isteni Fényt?  Nem tudták, hogy Saira kinn van. Amit láttak az hatalmas megdöbbenéssel töltötte el őket!

A Mennyei Fény magából Sairából eredt. Ő volt a Fény forrásának a középpontja. a ragyogó Fény pedig csak áradt, áradt a kisleányból és betöltötte a nagy sziklaplatót, behatolt a barlangba hozzájuk is és elérte őket. Mindannyian megrendülten néztek össze és kimondhatatlanul - nagy szeretettel nézék Sairát, aki EGY volt a Fénnyel. Mindnyájuk lelkében ugyanaz a bizonyoság volt: - Saira örökölte Édesapja Mennyei Erejét, Tudását, és ennek a felszínre hozásához volt szükség az öreg Bölcs szellemi tanításaira. Sairában tudatosítani kellett öröklött szellemi képességeit, és a szent gyakorlatokat is meg kellett neki tanítani, amelyekkel könnyebben elérhető ez a magas Szellemi rezgés, amikor már csak az Isteni Fény létezik.

Maira ragyogó szemekkel, nagy szeretettel nézte leánykáját és arra gondolt:

- Íme a Mi Gyermekünk, akiben már a fogantatásakor benne voltak ezek a Szent Isteni képességek!  Ő Édesatyja leánya, tisztalelkű Gyermeke!

Megölték Édesapját az Ősi Királyi vérvonalon való leszármazás miatt!

Rómának nem volt érdeke, hogy a zsidók Ősi Királyának a véréből származó, ráadásul tisztalalkű, szent ember éljen ott közöttük. Minden zsidó ember tudta, hogy Jézus, az ő nagyon szeretett férje Dávid Király egyenesági, vér szerinti leszármazottja, így Jeruzsálem Ősi szent trónjának is jogos örököse!

Tudta, hogy férjének isteni tanításai nem voltak népszerűek sem a rabszolgatartó Róma, sem a zsidók gazdag nép-rétegeiben, mert az Egyenlőséget, a Szeretetet hirdette! A nagyon szűk-látókörű zsidó főpapok és papok sem érthették meg az Isten tanításait, mert ízig-vérig anyagi tudatú emberek voltak!

Maira lelkét keserűség töltötte el amikor arra gondolt, hogy isteni tulajdonságokkal és képességekkel rendelkező Szent fiát, a jó embert  Róma úgy ölette meg, mint egy gonosztevőt!  Hirtelen eszébe jutott a férjétől tanult Ima:

- "és bocsásd meg a mi vétkeinket, amiképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek!"

Ekkor hirtelen elszállt a lelkéből minden keserűség, és a már-már erőre kapó harag érzése is. Szíve ismét nyugodtan vert, lelkét újra az a szelíd nyugalom töltötte el, amely a Beavatása óta mindíg is a természetes       viselkedése volt.

Kislányára nézett, erre a tiszta kis Isteni lényre, aki Mennyei Atyja hatalmas Szeretetét hordozza a szívében, és az előbb kiárasztotta mindnyájukra! Maira ezt érezte ekkor, hogy az a hatalmas Isteni Szeretet mindeneket áthat és magába ölelve éltet, erősít.