Társai mély tisztelettel néztek Mairára, és azonnal engedelmeskedtek a szavainak. Tudták, hogy mindezeket Ő mondta neki, és így feltétlenül engedelmeskedniük kell. Arimatriai Joseph elsóhajtotta magát.

--  Istenem! Ő már tudta ezt, amikor eljött hozzám ama éjszakán!udta ezt és biztonságban akarta tudni az ŐK Szent Vérüket hordozó kedves Gyermekeiket, és áldott állapotban lévő feleségét. Az idős ember most összeborzongott félelmében. Soha nem félt annyi veszedelem és nehéz megpróbáltatás alatt sem, de most, hogy tudatosult benne ez a sokkal több, mint veszélyes küldetés minden hatalmas felelősségvével, - most félt! Nagyon félt! Saját magát és a családját soha nem féltette ennyire, - de most itt van ez a két szent asszony. Az egyik várandós az Ő gyermekével, a másik meg az Édesanyja! Lelkében Istenhez fohászkodott.

--  Istenem! Szeretet hatalmas Istene! Kérlek adj erőt, furfangos észt, tudást, nagy lélekjelenlétet! Híven be akarom teljesíteni azt, amivel Ő megbízott engem Jeruzsálemben azon az éjszakán !

Hirtelen meghallotta az Ő hangját.

-- Ne féljen, ne rettegjen a Te szíved, meret Atyám akaratából vagytok itt mindnyájan!Ő mindíg gondot visel rátok, és megóv titeket minden bajtól! Te csak tedd azt, amivel én megbíztalak, és ne tántorodjál meg sohasem!

Joseph a mellére szorította két összekulcsolt kezét.

--  Magasságos Istenem! Ő most is itt van velünk!  Akkor már nem félek többé semmitől!

Maira megérezte, hogy mi zajlik le Joseph lelkében. Odament hozzá és szelíden a vállára tette a kezét.

--  Gyere, Testvérem indulnunk kell.

Joseph azonnal felkelt és ment az egyre jobban gömbölyödő fiatalasszony után. Úgy érezte, hogy Ő fogja a kezét, aki már olyan régóta nincs velük!

Gyönyörű napfényes időben hajóztak ki. Kicsit később egyre felhősebb lett az ég, de nem fújt erős szél. Alig telt el még egy kis idő, Joseph aggodalmas szemekkel fürkészte az égen az egyre csak gyülekező felhőket. Attól tartott, nehogy vihar érje őket itt a nyílt tengeren, de az ég gyorsan megcáfolta aggodalmait. A felhők között hirtelen áttörtek a Nap aranyló sugarai, amelyek most különösen nagy áldásnak bizonyultak számukra. Már messzire jártak a szigettől, hajójuk sebesen siklott a szelíden fodrozódó tenger vizén dél felé. Alighogy elköltötték szerény ebédjüket, ismét sötét felhők kezdtek gyülekezni a fejük felett. Joseph felszólította társait, hogy egy akarattal imádkozzanak Istenhez. A Tőle tanult imával kezdték.

-- MI  Atyánk, AKI a Mennyekben VAGY!

Tiszta szívvel, őszinte lélekkel mondták együtt az imát, és kérték Istent, hogy űzze el a fekete felhőket, adjon biztonságos utat számukra.