Az Ősi Megszentelt földön

Elhelyezkedtek a hatalmas barlangban. Mindannyian felfrissültek az életet adó friss forrásvíztől, és hálaadó Imára borultak le. Elköltötték szerény vacsorájukat is. Olyan boldogok és felszabadultak voltak itt, ebben a tágas "sziklabarlang--palotában", amelyet Isten adott nekik biztonságos lakásul, mintha ismét otthon lehettek volna!

Másnap a korai Napfelkelte már ébren találta őket. Annyira gyönyörű látványban volt részük, amelyet már soha többé nem tudtak elfelejteni! Amikor a hajnali égen feltűnt a Nap csodálatos aranyszínű korongja egyszerre szórta szét a hajnali félhomály utolsó maradványait is, és egyre feljebb, magasabbra emelkedve árasztotta rájuk tündöklő sugarait. Hirtelen borult fénybe az egész vidék. A sivatagos táj még kihalt volt, nem láttak sem állatot, sem embert. Napok múltával sem láttak egyetlen tevekaravánt sem. Egyedüli lakói voltak ennek a meseszerű tájnak, az arany csönd világának!  Érezték, hogy Isten egy teljesen biztonságos helyre vezette el őket.

Az asszonyok boldogok voltak, hogy ismét megszokott reggeli életüket élhették, és ezért mélységes hálát éreztek a szívükben Teremtő Istenük iránt. Amióta eljöttek Jeruzsálemből, nem élhették megszokott életüket és vallásukat is csak a hajóúton gyakorolhatták. Itt ezen az elhagyatott tájon nem kellett nekik jóindulatú idegen emberekhez alkalmazkodni, és azok ételét enni. Végre magukban voltak - egy családdá válva - a nagy létszámú családdal. Végtelen hálát éreztek szíveikben, hiszem amit addig átéltek, az mind b izonyosság volt Isten csodálatosan védelmező és gondoskodó Szeretetéről.

Egy napon eljött -- itt az örök nyár birodalmában egy téli nap, a téli Napforduló legsötétebb napja. Reggel Mira elsőként kelt fel. Érezte,hogy pici gyermeke már nagyon "útnak van indulva"! Már eléggé fájdalmasan feszegette Édesanyja testét, és a fájdalmak egyre csak fokozódtak.Maira kiáltására odafutott hozzá Arámi, azután sietett vizet forralni.

Nem telt el sok idő, amikor Maira fájdalmasan felkiáltott:

--  Istenem! Atyám! Segí- í- í- í- í- íts!

Pár pillanat múlva élettelien hangos gyermeksírás törte meg a kissé már feszült, várakozással teli csendet.

--  Kisleány született! . . .  kiáltotta ki Arámi a férfiaknak, akik a barlang előtti tágas sziklaplatón várakoztak.

--  Istennek legyen  Hála! . . . .kiáltották boldogan szinte egyszerre.

Benn a barlang - szobában Maira könnyesen - boldog meghatottsággal, áradó édesanyai szeretettel, hatalmas örömmel ölelte magához kis újszülött leánykáját. Gyönyörködve nézte a formás kis arcocskát, amely Édesapja arcvonásait őrízte. Maira végtelen hálával köszönte meg Istennek kicsi leánya egészséges megszületését. Boldogságtól ömlő könnyei a pici arcocskára peregtek. Urára gondolt, az annyira szeretett kedvesre, akitől olyan régen el kellett szakadnia! Róma halálra ítélte, mert Szent Vér volt. Dávid Király Ősi véréből származott Királyi Vér volt! EZÉRT kellett a családjának is elmenekülnie Jeruzsálemből!

Arámi a boldog nagymama hálatelt énekével magasztalta Istent, és a társai mind vele zengték az éneket. A kis újszülőtt leányka sírásával volt teljes a reggeli hálaadó ének!

Mairát kimerítette a vajúdás és a szülés. elaludt. Mellette alvó kicsinye kedves kis arcocskája nevetős, angyali boldogságot tükrözött. Arámi nagy szertettel nézte őket, boldogan gyönyörködött bennük.  Fiára gondolt, a szeretett Fiúra és Édesapára, és a szemeit könnyek öntöték el. Hirtelen egy gondolattól vezéreltetve az idősebb férfiakhoz sietett, akik már megérezték mit kell tenniük! Joseph öt darab pergament vett elő és elmondta a többieknek, hogy most mit szándékozik tenni.  Egy emberként értettek egyet mindnyájan a "hivatalos" és hagyományos tennivalókat illetően.

--  Gyertek, Testvéreim! Most meg kell írnunk a pici lány születését igazoló pergameneket. Rá kell irnunk ama régi házassági okirat szerint a szülei nevét, amely még Kánában íródott sok neves zsidó nemesember által tanúként hitelesítve. Most mindnyájan olvassátok el a házassági okiratot, hogy ne maradjon semmi kétség a gyermek szüleinek házasságát illetően!

--  Nincs kétség, Joseph! Mi mindnyájan ott voltunk Kánában és mi tudunk a fiúgyermekeik születéséről is, akiket szintén a hagyományoknak megfelelően "hivatalosan" bejegyeztek születésükkor. Nekünk nem csak azért kellett elmenekülnünk Jeruzsálemből, hogy mentsük az Ő Szent Családját, hanem azért is, mert a rokonaik vagyunk, és mert tudunk minden velük megtörtént dolgot is.

Isten minket szemelt ki arra, hogy segítsük az általa elrendelt -- Szent Család menekülését és vigyázzunk rájuk, amíg egy olyan országba nem érünk, amely második hazánk lesz!

--  Jól látjátok! A ti szíveitekben és elmétekben is ott van Isten!  Ő irányít benneteket, hogy jól szolgáljátok velem együtt a Szent Vér hordozók menekítését, és majdan a megtelepedését is egy olyan országban, amelyről ellenségeink nem is álmodják, hogy ott élünk majd. Most hiába keresnek bennünket! azt nem is sejtik, hogy megszentelt földön, az Ősi Egyiptom földjén élünk! EZ a Szent Ősi föld az Istentől eredő Szentséges Ősi Isteni Tudás és Bölcsesség tárháza!  Őrzi az Istentől kapott hatalmas Spirituális Tudást és Csillag-bölcsességeket, Isteni titkokat.Mélyen a homok alatt lévő Feliratok Folyosójában ott vannak az Isteni Titkos Tudás képei, démotikus írással - feliratokkal a Folyosó falain. ezekhez még senki nem fért hozzá, hogy elpusztítsák!

DE! - most már írjuk meg a kisleány - - - és Joseph most elakadt, mert nem tudta az újszülött kislányka nevét.

--  Várjatok, mindjárt megkérdezem Mairától!

Joseph bement és a folyosó" függönyén kívül megállt.

--  Maira. Mondd meg mi lesz a kisleányotok neve?

--  Az Édesapja már adott neki nevet  SAIRA a neve, mondta boldogan Maira.