Arámi Maira arcára nézett és a szívét nagy szorongás töltötte el. Maira hirtelen annyira elsápadt, mintha az élet ment volna ki belőle, mintha minden csepp vére a lábába folyt volna le. Aráminak eszébe jutott, hogy ide-felé jövet a tengeren is sokszor látszott rajta, hogy nagyon rosszul van. Akkor arra gondolt, hogy nem bírja a tengeri utat, de most itt a szigeten is folytatódtak a rosszullétei. Látta, hogy Maira jó mélyeket lélegzik, azután elszalad, és egy bokor mögül jön elő feltűnően - elgyötört arccal. Most hirtelen megint összegörnyedt, és a kezeit a gyomrára tette. Arámi odafutott hozzá és átölelte. Látta, hogy megint nagyon rosszul van. Aggódva kérdezte.

-- Mi a baj, leányom, beteg vagy?

-- Nem, nincs semmi baj, csak, . . . csak - és Arámi most a szíve legmélyéről feltörő örömmel látta Maira kedves arcán azt a nagy boldogságot, amely a fiatal kismamák arcára nagyon jellemző, átszellemült örömöt tükrözi.

Végtelen boldogsággal a szívében ölelte, ölelte Mairát, az öröm és a bánat egyszerre tört fel a lelke mélyéről. Amikor enyhült a hatalmas érzés okozta boldog - fájással elömlő érzés, Arámi a két kezébe fogta Maira kedves arcát és a szemébe nézve mondta.

--  Értelek, Leányom. Végtelen boldogság számomra, hogy Isten áldása van a házasságotokon most is.

A két asszony áradó szeretettel ölelte egymást, eközben mind a ketten ŐRÁ gondoltak, AKI most is él tovább. Szívükből jövő hálákat adtak Istennek, a sorsukat meghatározó Legfőbb Hatalmas Szeretetnek, a Szeretet Istene Mennyei lényének. Tudták, Hitték, hogy az ISTEN, láthatatlan Szellemi Világa EGY-SÉGÉNEK, az egész Láthatatlan és látható Világmindenségnek Egyetlen Legfőbb Ura és irányítója. Ő, a Végtelen Szeretet. Maira most megérezte, hogy ISTEN Szent Akaratából lettek ők ketten házasok, hogy megalapítsák a Szent Vérvonalat, hogy AZ fennmaradjon az Idők végezetéig!

Maira most távolba - vesző tekintettel nézte a tengert. Látszott az arcán, hogy most valahol nagyon - messze jár.

Egy kicsit később csendes hangon, mintegy önmagának szólva suttogta.

--  Anyám! el kell innen mennünk! Uram nem ezt a helyet mutatta meg nekem álmomban. Az egy egészen más vidék, ahol gyermekünknek meg kell majd születnie. Az egy Megszentelt, Ősi hely egy meleg vidéken, egy Ősi Időktől fogva Megszentelt országban.

Arámi egyetértett Mairával, mert tudta, hogy itt még túlságosan közel vannak elhagyott szülőföldjükhöz. Nincsenek itt biztonságban, még ha annak is látszik ez a békés sziget.Ha itt maradnának még felismerhetnék őket azok, akik idővel elvetődnének ide! Elárulhatnák őket a rómaiaknak. Most értő örömmel nézett Fia asszonyára, akit most is vezet a Jóisten Beavatott Papnői voltánál fogva.

Maira könnyes szemekkel, de mégis nagyon boldogan, ismét átélve kezdte mondani álmát - egy látomást.