Az ég kiderült. A Nap sugarai melegen sütöttek rájuk, de nem tartott sokáig a szép idő.Már több órája hajóztak dél felé, amikor a szél még erősebbé vált. Egyre nagyobb hullámok törtek rájuk, és egyre fenyegetőbben dobálták a hajót. A fekete fellegek elsötétítették az eget, és nagy dörgések, villámlások közepette hirtelen hatalmas felhőszakadás zúdult rájuk. Nagy szerencséjük volt, hogy Joseph és a férfiak már jó-előre kifeszítették a hajó fölé az erős vitorlavászon ponyvákat, és erősen lerögzítették. A szél egyre erősödött és kezdett viharossá válni. Ebben a pokolian-rossz időben csak az volt a szerencséjük, hogy a szél még mindíg észak felől fújt, így -- ha nehezen is -- de tartani tudták valahogyan a helyes irányt. Hirtelen vad erejű hullámok csapódtak nagy erővel a hajónak, és már attól tartottak, hogy felborítja a hajót! Joseph csak magában fohászkodott:

-- Istenem! Kérlek, segíts meg bennünket ebben a rettenetes időben!

 Ekkor hirtelen egy Hangot hallott, az Ő hangját.

--  Állj a hajó orrába, tárd ki karjaidat és kilencszer kiáltsd a négy égtáj felé:  Uram, Istenem segíts! Űzd el a vihart a négy égtáj felé! Teremts jó időt utunkhoz!

Joseph így cselekedett. Amikor a hajó orrában állva utoljára kiáltotta el a Tőle kapott szavakat mentő mondatként, a szél hirtelen kellemes, őket segítő széllé változott át, a felhők meg úgy röppentek széjjel a négy égtáj felé, mint hatalmas, kitárt szárnyú, fekete madarak!

Hamarosan teljes pompájában tűzött rájuk az áldott, meleg Napsugár.  A szél erősen dagasztotta vitorláikat, így egyre közelebb segítette őket az egyiptomi partokhoz. Több napig hajóztak még,  amikor ismeretlen partok tűntek fel előttük a látóhatáron.

Amikor Maira meglátta a partokat eszébe jutottak kedves Ura szavai:

--  Emberektől távol, Megszentelt Helyeken fogtok megpihenni. Atyám azt a nagyon-távoli Szent Helyet jelölte ki számotokra, ahol megszülöd gyermekünket - és ott sok évig biztonságban is lesztek!

Lassan - lassan egyre közelebb kerültek a partokhoz. Maira figyelmesen nézte az élesen"lemetszett" sötét parti sziklákat, amelyek fenyegetően meredtek az ég felé, és mellettük kellett elhajózniuk. Vigasztalan vidék volt ez az élesen"csipkézett" csupa-szirt táj, am4elyről nem tudhatták, mikor és hol találkoznak egy tenger alatti, alattomosan megbújó szirttel. Távolabb gyönyörű, arany-fövenyű part hívogatta őket:

--  Gyertek! Itt pihenjetek meg ti sors vándorai! . . . de ők nem álltak meg. Lassan haladtak tovább a part mentén azt a helyet keresve, amelyet még Ő jelölt ki asszonyának.

Már délutánra járt az idő. A sziklás part tenger felé eső részei már árnyékos oldalukat mutatták az utat keresgélő hajósoknak. Maira figyelmesen nézte a sziklás part égnek meredő, és egyre sötétebbé váló szirtjeit és egyszer csak felkiáltott:

--  Ott!  Ott!

A hajósok nagy megkönnyebbüléssel látták meg a Mairának már megmutatott, a magas sziklaszirtek által alig - észrevehetően eldugott, szűk bejáratú tengeröblöt. Behajóztak oda és lassan, nagyon óvatosan haladtak a nagyon mélynek látszó sötét vizen. A már fekete szirtek meredeken szakadtak le a nagy mélységbe. Nem lehetett tudni, hogy mennyire tagoltak, vagy szakad-e vajon le belőlük akkora szikladarab, amelytől megsérülhet a hajójuk. Ekkor egy szűk csatornát vettek észre, amely befelé "vezetett" a szárazföld irányába. Más út nem volt előttük, így ezen a csatornán kellett befelé hajózniuk, bármennyire veszélyesnek is tűnt. Maira a hajó orrában állva figyelte a sziklákat. Amikor elhaladtak egy magányosan álló vastag kőszirt előtt, Maira megismerte a helyet és karját jobbfelé kinyújtva felkiáltott:

-----------------------------

-  Nézzétek csak! Erre kell mennünk!

Ekkor már a társai is észrevették a magányos kőszirt által eltakart  keskeny, de egyenes sziklafolyosót".Ahogy fgeléje haladtak nagyon szűknek látszott, de remélték, hogy AZ,  AKI eddig elvezett őket, kivezeti innen mindnyájukat a teljes biztonságot nyújtó szárazföldre.

A férfiak egyenesen a sziklafolyosó" felé fordították a hajót és elővették evezőiket. Kétoldalt a szikláknak feszítették az evezőket, és így a csatorna közepén tartva "húzták át" szinte araszolva a hajót ezen a szűk sziklafolyosó" - csatornán. Olyan hirtelen "csusszantak ki" egy tiszta fövenyű kis öbölbe, hogy alig tudták elhinni. Ebben a tenger felől, de a szárazföld felől is egyaránt rejtett öbölben lehorgonyozták a hajót. Itt nem kellett attól tartaniuk, hogy bármilyen fürkésző emberi szem rátalál! Kiszálltak a hajóból és mindent kipakoltak a partra, azután Maira útmutatása alapján elindultak szállást keresni éjszakára. Csak hosszabb idő múlvajöttek vissza és egymás szavába vágva, lelkendezve mondták el, hogy innen egy kissé nehezen járható út vezet fel egy fennsíkra. Ott fenn találtak egy barlangot, amely nagyon-nagy, és van benne egy tiszta, hűs vizű forrás is. Gyorsan felszedelőzködtek, és elindultak felfelé a meredek kapaszkodón". A fiatalok haladtak elől a csomagokkal. Ők még jól bírták a meredeken a kapaszkodást", de az idősebb nők és Maira már nehezebben tudtak felfelé haladni. Amikor mindannyian felértek a fennsíkra csodálatos táj tárult bámuló szemeik elé.

Ameddig a szem ellátott, aranysárga homoksivatag "hegyei - völgyei" és egy - egy csenevész kis zöld bokor volt látható. A fennsíkról lefelé csordogáló víznek köszönhetően lenn a sziklák között datolyapálmák ligete zöldellt.

Josephnek eszébe jutott, amit Őtőle hallott:

-- " A Pálma a Békesség szimbóluma, de Szellemi és Spirituális szinten az Önmagunkon aratott GYŐZELEM jelképe, amely a legnagyobb győzelem!

Az ember véghez tudja vinni Önmagában azt a nagy és teljes átváltozást, amikor anyagi-földi tudatú lényből -- Szellemi tudatú lény lesz! Ekkor már van lehetősége a tanulásra, a Szellemi ismeretek megszerzésére, hogy idővel majd Egyesülni tudjon az  EGYETLEN  ISTENI VALÓSÁGGAL, a saját Isteni Kiegészítő Felével, az ISTENI  ÖNVALÓVAL! "

Joseph a távolba nézve gyönyörködött ebben a meseszerű tájban, amelyet a Nap lenyugvó sugarai sötét--arany színbe borítottak. Csend volt. Békés, mélységes csend. Úgy érezték magukat, mintha nem is  a Földön lennének!

Amikor bementek a barlangba csak ámultak, bámultak. a hatalmas barlang "lakosztályokra" volt osztva, és annyira tágas volt, hogy kényelmesen elfért benne még Joseph népes családja is, Maira és a gyermekei Arámival együtt.