A viszontagságos út.

Csodálatos napsugaras reggel köszöntött rájuk. Mindenfelől az áldott Nap fényében fürdő tenger ölelte őket körül, és úgyí ringatta őket hajójukkal együtt, mint szerető anya a gyermekét. Alig fodrozódott a tenger égszínkék vize. Nyugodt, gyönyörű napnak néztek elébe és nesztelenül siklottak a csendes, nyugodt viz tükrén. Festőien szép volt a kék tengeren tovasuhanó hófehér vitorlás hajó.

A férfiak vonóhálót vetettek ki, hogy megfogják a reggelire valót. Szerencsés fogás volt. Az asszonyok megsütötték a friss halakat, és a boldog hálaadás után jó étvággyal fogyasztották el. Felszabadult örömmel beszélgettek, énekeltek. Egész nap kedvező szél dagasztotta" a vitorláikat, így gyorsan haladtak. Új napra jött éj, éjre nappal, és ők mindíg hajóztak nyugat felé a kelet felől frissen fújó szél szárnyán. Pajkosan szökkenő, a vízből fel - fel"ugró" delfinraj vette körül hajójukat hangos "kiáltozással" mintha így köszöntötték volna a tenger vándorait. Nagy örömmel nézték kedves kísérőiket" és olyan derűs lett a kedvük!

Sirályok hófehér csapata röpködött felettük hangos, élesen vijjogó kiáltásokkal", mert még nem flejtették el, hogy reggel is ők kaptak minden hal-maradékot. Mosz is szinte fülsértő vijjogással követelték az etetést".A tenger rengeteg gyönyörködtető látvánnyal kedveskedett a már hazátlanná vált vándoroknak. Nagyon szép, szívderítő nap volt.

Pár nap múlva feltűntek egy kis sziget partjai. Tudták, hogy már Hellász szigetvilágában járnak. Amikor egyre közelebb kerültek a kis szigethez látták, hogy ezen a szigeten tól egy sokkal nagyobb sziget van. az asszonyok tegnap reggel óta serényen varrtak, mert nagyon fontos volt átalakítani a ruháikat. Nagy baj származhatott volna abból, ha a szülőföldjüktől ilyen nagy távolságban római hajókkal találkoztak volna héber ruhákban.

--  A nagy szigeten délután kötöttek ki. Az itt élő halászok barátságosan fogadták őket, és ők boldogan fogadták el a halászok meghívását, gondoskodását. Hirtelen nagyon tanácstalanul néztek egymásra.