Arámi eközben mély álmából ébredve imába mélyedt.

"Istenem, Szeretet Istene! Köszönöm Neked, ezt az új napot! Köszönöm Mairát, és a Fiamat, Jézust, aki már nincs velünk, de mégis állandóan érzem az Ő boldogító jelenlétét közöttünk. Köszönöm a két szép fiú-unokámat, akik éppen olyan jók és csendes természetűek, mint az Édesapjuk volt! Köszönöm Neked Sairát, ezt a kis mennyei teremtést, akiben ott van a Te Szent Lelked, Atyánk! Köszönöm a rokonainkat, az áldozatos segítőkészségüket, az én sorsom vállalását jóban és rosszban egyaránt.  Arámi mindíg a Fiától tanult Imával fejezte be minden elcsendesedését. Nem volt a szívében, lelkében harag és keserűség sem Fia megölettetése miatt. Tudta, hogy Mennyei Atyja sokkal előbb szerette az Ő kedves Fiát, - amikor neki még fogalma sem lehetett róla, hogy gyermeke lesz. Arcán most boldog mosoly jelent meg, mert eszébe jutott, amikor megszülte Őt. Istenem! Mennyire boldog volt akkor!  Milyen nagy szeretettel csodálta alvó gyermekét! Olyan szép volt a kisfia, amikor szuszogva szopott, vagy kérte anyja emlőjét! Mennyit gyönyörködött benne!  Szemei előtt most elvonult a gyermekkora, és borzongva gondolt arra, amikor Egyiptomba kellett menniük, hogy gyermeke biztonságban nőjön fel. Akkor neki még fogalma sem volt arról, hogy miért is kellett Egyiptomba menniük.Fia mondta meg neki, hogy itt, a Szent, Ősi Tudást őrző Egyiptomban tanulnia kell! Tanítania kell majd az embereket! Mennyire megdöbbenve nézett akkor kisfiára!

Eszébe jut most, hogy mennyi kacagtató gyermekcsínyt hajtottak végre a pajtásaival! Kisgyermekként nehezen akarta megérteni, hogy Ő más, mint a többi gyermek. Csak az egyiptomi papok tudták vele megértetni, hogy ő egy nagyon különleges gyermek, aki isteni képességekkel bír. Elmagyarázták neki, hogy tanulnia kell! Meg kell tanulnia az Isteni Szeretet mibenlétét, és a sok-sok gyakorlást igénylő furcsa testhelyzetek különféle pozícióit.

Tudja, hogy Egyiptomban a papok kifejlesztették Fiában a még szunnyadó Szellemi tudást és Isteni képességeket. Amikor több év múltán visszajöttek Jeruzsálembe, már egy komoly, a Szent Beavatást megkapott gyermek jött velük vissza. Gyermeke tudta, hogy miért született erre a megtestesülésére a Földre, mit kell beteljesítenie itt. Sokszor elmélázott", és ő ilyenkor megkérdezte tőle, hogy miben mélyedt el ennyire, de Fia nem mondta meg neki Földre-születése célját. Most emlékezetébe villan, amikor Jeruzsálem  embertömegének a forgatagában elsodródott mellőlük. Mennyire megrémült ő akkor gyermeke eltűnése miatt!  Zaklatottan keresték férjével és a szolgálókkal gyermeküket, amíg végül a Nagytemplomban találták meg, ahol a papokkal beszélgetett úgy, mint akiben ilyen ifjú létére nem csak Tudás van, --  hanem amit bizonyossággal állít, azt be is tudja bizonyítani! Isten Igazságait sokkal jobban ismerte, mint a papok. Azt is elmondta nekik, hogyan kell Isten Igéit értelmezni! Sokkal többet tudott fiatal fiúgyermeke azoknál az öreg, de a tudásuk miatt nagyon öntelt papoknál!

Mosolyogva gondol most arra,hogy Maira már kicsi korában eljegyzett menyasszonya volt az ő gyermek-fiának. Fia körülmetélésekor illatos nárdus kenőcsben tartósítva elküldték egy díszes szelencében a leendő feleség, Maira szüleinek. Ezzel az Ősi hagyománnyal véglegesen megállapodott a két királyi család, hogy gyermekeik a zsidó  népek nemzeti egysége és hazájuk érdekében dinasztikus házasságot kötnek. Tudták, hogy Isten által is eleve elrendelés volt a fiatalok házassága, de azt nem tudták, hogy ez a majdan megalapítandó Szent Vérvonal érdekében történik!

Látja lelki szemei előtt a nagyon gazdag, pompás külsőségekkel megrendezett esküvőt, amelyen részt vettek a zsidó főnemesség, és a római nemesség részéről  a Jeruzsálemben élők is.  A hatalmas esküvő háziasszonya, a mindenkinek parancsoló úrnő, ő volt. Amikor elfogyott a boruk fia a vizet borrá változtatta.

Akkor boldog örömanyaként nagy örömmel gondolt arra, hogy a feddhetetlen erkölcsű tiszta leány, Mária Magdolna méltó párja az ő Fiának.Tudta, hogy nem csak a Benjámin törzs hercegnője, hanem tiszta, szűz Beavatott Papnő, az Isteni Beavatások szertartásának a tudója, aki teljes joggal viseli azt a gyönyörű, égszínkék köntöst, amelyre arany fonállal ragyogó csillagokat hímeztek az Ég Királynőjének, IZISZ Istennőnek a jelképeként.

Fia és Mária Magdaléna két tiszta erkölcsű, Isteni tulajdonságokkal rendelkező, és minden alantas földi tulajdonságoktól mentes isteni lények, és arra hivatottak e földi életükben, hogy isteni természetű utódokat nemzzenek, - akik elindítják a Szent Királyi Vérvonal fejedelmeinek és harcosainak nemes harcát a sötét vérvonal eredendően gonosz lényei ellen.

Arámi felkelt fekhelyéről és odament Mairához. Végtelenül boldog érzéssel nézte a még mindíg nagyon szép asszonyt, aki gyermekét ölelte álmában. Emlékezett rá milyen gyakran mentek el otthonról az ő szeretett Fiával , - és ő mennyit aggódott miattuk! Csodálta Mairát, hogy milyen kitartó szeretettel követte a férjét hosszú és fáradságos útjaira, még áldott állapotban, minden nehézség ellenére is. Csodálta határtalan lelkierejét, megingathatatlan Szent Hitét, erős, nagy Szeretettel teli ragaszkodását.

Eszébe villan az a borzalmas nap, amikor fiát megcsúfolták, megkínozták és keresztre feszítették. Végsőkig kétségbe volt esve akkor, és mégis észrevette, hogy Fia és Maira tekintete összekapcsolódott. Maira a Szeretetével és gyógyító erejével - mások számára észrevehetetlenül adott erőt Fiának az elviselhetetlen kínok elviseléséhez. Szeretetével biztatta férjét, osztozott férje szenvedéseiben, ezzel adott akkora erőt szeretett Fiának. Akkor is Maira volt az, aki nála, az Édesanyánál erősebb volt. Most már tudja, hogy akkor áldott állapotban volt kisleányával. Talán ez a szent titok adott akkora erőt neki, hogy összeomlás nélkül el tudja viselni azt a borzalmasan szörnyűséges napot!  Arámi még most is irtózva hunyja be a szemeit.  --  Édes Jó Istenem! Drága Fiam már akkor tudta, hogy ismét gyermekük fog születni, azért intézkedett annyira előrelátóan a sorsunkról!