A mi utcánk 32.

           Sálikó vette át az öszvérek hajtását, és a jószágok egykedvűen ballagtak hazafelé. Mintha tudták volna , hogy most nyugalomra, csendre, és békére van szükség, mert gazdájuk kapujáig megsem álltak. Nyugalom töltötte el a Sálikó szívét is, örült , hogy túl van már Maruszján. Tudta , hogy a lánynak csalódást okozott, de azt is tudta, hogy nem hazudhat valakinek szerelmet csak azért mert az a valaki azt várja el tőle, de nem zárta ki annak sem a lehetőségét , hogy a lány csak az apja tanácsára habarodott bele a fíúba,  akkor amikor még nem volt tisztába annak érzelmeivel. Most viszont amikor már világos volt előtte , hogy Sálikó szive  már a másé, igyekezett megbarátkozni a gondolattal, hogy  neki más rendeltetett. Ebben megerősitette Sálikó igérete is.

         Távollétük napján, egy újabb kocsmai vita , majd verekedés alakult ki. Az izgága fíú belekötött  mindenkibe , mig egyszer valaki megunta és ellátta baját. Ám ekkor teljesen váratlanul belépett a kommiszár és minden gondolkodás nélkül  lekevert néhány pofont a kötekedőnek , és magával vitte az őrsre , ahol alaposan helybenhagyta. Csak másnap-- amikor kijózanodott a fíú akkor bocsájtotta utjára. A fíú első utja a kocsmába vezetett, ahol ujfent inni kezdett, és kereste a fíút akivel előző nap újjat húzott. Amikor a szesz felszivódott az agyába és elérte az előző napi szintet, kiabálni kezdett , hogy megöl mindenkit, de a kommiszárral kezdi. Senki nem vette komolyan, mert nem ez volt az első eset , hogy ilyen kijelentéseket tett.Kötekedni , már nem kötekedett, hanem az ismerősei unszolására elindult hazafelé -- dülöngélve. De az ajtóból még visszaszolt: Meglássátok megölöm a kommiszárt!

         Maruszját a kocsmáros  kezdte kikérdezni , hogyan volt a városban való kirándulás, hogy érezte magát Sálikóval és hogyan viselkedett Sálikó--és hogy meddig jutottak-- már igy szerelmileg? Maruszja vontatottan kezdett el beszélni, amiből a kocsmáros levonta a következtetést , hogy az ő tervei egyelőre kutba estek. A lány azért nyugodtan szépen elmesélte, az egész nap eseményeit -- csak néhány apró részletet "felejtett" ki amiről úgy gondolta , hogy nem kell feltétlenűl az apja orrára kötnie. A kocsmáros dühösnek látszott, de ezt nem mutatta lányának , hanem azt mondta , hogy ő majd beszél a fíúval és még minden jóra fordulhat.

        Maruszja, megpróbálta lebeszélni apját az Sálikóval való beszélgetésről, de az hajthatatlan volt mert amit ő eltervezett, azt szerette volna ha meg is valósul. Ő egyáltalán nem volt tekintettel a fíú , de még a saját  lánya érzelmeire sem. Ő nem tudta azt, amit a lány már tudott. Másnap a kocsmáros magához kérette a fiút, mert fontosnak tartotta , hogy személyesen beszélje meg vele a dolgot, mert nem tudta elfogadni , hogy az ő gyönyörű szép Maruszjáját valaki  visszautasitja, és nem fogadja el szerelmét. Azt sem tudta elképzelni , hogy Sálikónak van valakije, és  nem itt helyben, hanem  valahol messze a nagyvilágban. Egyszerű ember volt a kocsmáros, és gondolkodásmódja még egyszerűbb, ami komoly korlátokat szabott egyéniségének. Soha nem volt távolabb a szomszéd várostól , és nem  tartott lépést a világ dolgaival. Minden értesűlése a világról , a háborúról, az emberekről a kocsmában hallottakra korlátozódott.

        A kocsmáros nagyon szerette lányait-- most hogy Maruszja eladó sorba  nőtt, ő került az apa figyelmének a középpontjába. Szeretett volna neki, valami jó embert, aki boldoggá teszi és aki tovább viszi a kocsmát. Sajnos pont az ilyen  legényekből volt a legkevesebb, ezért ragaszkodott annyira Sálikóhoz.Ha tudta  volna hogy a háború sem tart örökké , akkor talán nem erőltette volna annyira azt kapcsolatot. Nem akart ő senkinek semmi rosszat, csak az apai szive szerette volna mielőbb boldognak látni, nagyobbik lányát aki mindenben  nagy segitségére volt, és a helyi szokások szerint tizenkilenc éves korában már illett férjhez menni, még mielőtt megszólná a világ , hogy miért nem ment még férjhez? Annak biztos valami oka van-- mondaná a falu népe, anélkül , hogy azon gondolkodna , hogy egyáltalán van olyan legény aki elvegye.

        Ahogy sötétedni kezdett, Sálikó lépett be a kocsmába.