Első rész

Első fejezet

Kora tavaszi reggel van, az idő még csípős, a madarak már ébren vannak és jelzik a többieknek, ideje elkezdeni a napot. Az égbolt tiszta, felhőtlen és a megszokottnál is nyugodtabb a légkör.

Egy  lány sietősen készülődik a szobájában, ideje iskolába menni, és még nem is reggelizett semmit. Az édesanyja megint mérges lesz ha evés nélkül indul el, de mégsem késhet el, ezen a nagy napon! Ma van a napja, amikor a lány, Vanessa Bass, megmutatja mindenkinek mennyire tehetséges és ma dől el hogy más is így gondolja e, és hogy van e esélye továbbtanulnia külföldön, a neves főiskolán.

Addig még van két éve, de mint oly sok dolgot, ezt is szerette jó időben elkezdeni szervezni, hiszen sosem tudni mi jöhet közbe és pont emiatt szükség lesz B és C tervre is. Nem hagyhatja hogy a társaihoz hasonló dorbézoló és laza életfelfogás miatt az egész jövője függjön, vagy bukjon el. Tehát a barátok elveszítése nélkül és a jó jegyek megszerzése érdekében az élete rengeteg szervezést kívánt. Nem akarta hogy kiközösítsék, csak mert vannak álmai és mert tudja hogy mindenért meg kell küzdeni, és a határvonal elég vékony volt ebben a témában. Ő amolyan se stréber, se pláza cica nem volt, vagy sokkal inkább mindkettő, ami sok energiát követelt, de ha eddig kihúzta, nem adhatja fel pont most, amikor sorsdöntő nap vár rá, még az édesanyja kedvéért sem.

Még egy pár simítást végzett magán, a ruhája rendben, a könyvei a táskában, a rajzok a mappában, és indulhat is.

A lépcsőn lefelé száguldva találkozott apjával, Jeremy-vel, aki a reggeli kávézás és újságolvasás után épp a fürdőbe tartott, hogy elkezdhesse a napot.

-Hé, Vanessa, hová ez a nagy sietség? – kérdezte meglepetten, de már csak a lány édes parfüm- és tusfürdő illatát érezhette, választ nem kapott.

Odalent az anyja már felöltözve készítette a reggelit és kedvesen üdvözölte a lányt:

-Jó reggelt, drágám! Itt a palacsinta és a kávé. Ülj le, együnk együtt.

-Nem lehet anya! Rohanok! Ma van a meghallgatás, elfelejtetted? És már így is késésben vagyok! – azzal fogta a bögre tejeskávét, megitta mind, és a mosatlant a többi közé rakta.

- Köszönöm, a palacsintát neked adom, most mennem kell! Szeretlek!

Azzal már csapódott is be az ajtó a háta mögött és a murván hallatszott léptei gyors üteme, ahogy kisietett az utcára.

-Nahát, édesem, én ezt nem értem! – szólt férjéhez Jessica. – Nem felejtettem el, a meghallgatása délután lesz, hová rohant akkor így el?

Jeremy nevetett, és csak ennyit mondott:

-Tudod jól mennyire izgul és valószínűleg sok előkészület vár még rá addig is, nem üldögélhet itt veled amikor ekkora dologra készül. Majd én megeszem, amit neki készítettél és addig is beszélhetünk picit, aztán nekem is mennem kell, a megrendelőnek valami problémája van, most hívtak a srácok bentről, és hiába segítettek volna ők, engem kértek a megoldás miatt.

-Persze, igazad van, csak olyan rossz, idén még nem igazán ültünk le együtt ehhez az asztalhoz reggelizni, pedig már benne vagyunk a márciusban. Remélem a szünet alatt nem lesz ennyi dolgunk és tölthetünk időt hármasban.

Azzal töltött egy újabb adag kávét a férjének és leült mellé, hogy megvitassák a ház körüli teendőket.

Második fejezet

Vanessa az úton felhívta barátnőjét, Suzy Kane-t.

-Szia! Merre vagy? Elindultál már?

Suzy álmos hangon szólt vissza:

-Jesszus, Vanessa! Miért hívsz ilyen korán? Tudod, hogy ma az első kettő órám lyukas. Aludtam még. Miért kérded? És mi ez a lelkes, csivitelő hangnem? Te már ébren vagy?

Vanessa jókedvűen válaszolt:

-Méghogy ébren? Már hat óra óta fent vagyok, és a vázlataimat tanulmányoztam, hogy melyik a jó, amit megmutathatnék a meghallgatáson. Alig aludtam valamit, túlságosan izgultam, és most picit fáradt is vagyok, de nem érdekel, megiszom a benti kávé adagot és minden rendben lesz. Ne haragudj ha felébresztettelek, de gondoltam jöhetnél te is amíg nem kezdődnek el az óráid, és adhatnál tanácsot, külső szemmel megfigyelve és persze pártatlanul.

-Tudod jól, hogy szerintem és a fél iskola szerint is minden műved zseniális. Aki meg nem így gondolja, az csak azért van mert még nem láttak tőled semmit. Miért aggódsz mindig? Tehetséges vagy és összesen annyi a dolgod hogy a létező harminc képed közül kiválassz hármat.

Ha már úton vagy, menj be, én is összeszedem magam és indulok, ott találkozunk!

Azzal a vonal megszakadt.

Vanessa pedig csak mosolygott és örült, amiért ilyen jó barátai vannak. Suzy persze csak egy volt a pár ember közül, de a legrégebbi és legjobb barátja, még sosem kellett csalódnia benne és a meglátásai is jók voltak mindig, lehetett adni a véleményére, ezért is sikerült Vanessának megnyugodnia miután eltette a telefont. Ha Suzy azt mondja, semmi oka az aggodalomra, akkor az úgy is van.

Később, már az iskolában összefutott szomszédjával, Victorral, de csak biccentett neki és már rohant is tovább. Sosem alakult ki köztük szorosabb kapocs, hiába voltak évfolyamtársak, Victor megmaradt a „srác a szomszédból” karakternek. Pedig ha a lány jobban odafigyel, láthatta volna a rajongó pillantást, amit ő hozott elő, de sosem volt annyi ideje vagy akár késztetése, hogy egy percnél tovább leragadjon a fiú mellett.

Victor szomorúan, de mégis beletörődően ment az osztályterem felé, és arra gondolt, hogy ma sem lesz változás.

Eközben Suzy is beérkezett és a portán átjutva látta a jelenetet és a szíve szakadt meg. A tizedik évfolyamban mindenki tudta hogy Victor odáig van Vanessáért, de soha senki nem szólt róla neki, mert nem akarták hogy tisztelettudásból vagy valami hasonló nevelési indíttatásból ahhoz folyamodjon hogy a fiú elé álljon és megmondja neki hogy soha nem lesz esélye megszereznie a szívét. Nem mintha foglalt lett volna, bár udvarlója akadt, aki valóban szimpatikus volt mindenkinek, tanárnak, diáknak egyaránt. Ő volt Tom Beckett, aki se látott, se hallott a szerelemtől, de úgy érezte, még nem jött el az ideje hogy Vanessa is megtudja mit érez, ezért csak néha meghívta a lányt egy fagyira vagy vele ebédelt a suliban és jókat beszélgettek. Az ideje sem engedte volna hogy komolyabban belebonyolódjon egy kapcsolatba és tudta hogy a lány is örökké elfoglalt, és mindig rohan valahová, így pedig aligha lehet egy kapcsolatot elkezdeni is, nem még életben tartani.

De Tom pozitív volt és érezte hogy Vanessa is vonzódik hozzá, legfeljebb nem erőltet semmit, vagy csak úgy nevelték hogy a lány sose kezdeményezzen, de ha eljön az ideje, Tom és ő egy pár lesznek. Ebben biztos volt….