A

                      Szerelem

                              bajnoka

    A kapus, szinte minden erejét bevetve rohant ki a kapujából, az ellenfél csapat támadója elé, aki azonban sokkal rafináltabb volt annál, hogy csak úgy önzőn ellőlje a labdát.  Mielőtt a kapus elérhette volna a labdát, ő pont az utolsó pillanatban oldalra passzolta a csatárnak. A magas, szőke hajú, borostás arcú férfi, ekkorra lélekszaggatva ért oda s higgadtan, belsővel, az üres kapuba rúgta a labdát.   Örömittas felkiáltás zsinata úsztatta el a pályát. 

                               Videoton FC      -        Ferencvárosi TC

                                      1                 :                      0

                                                I. félidő  23'perc

   Rudolf levette a fenti eredményjelzőről a tekintetét és a pálya felezővonalához sétált.  Edzőjük már nagyon ideges volt, úgy állt, s nézett befelé a pályára, akár egy földműves, aki tétlenül nézte, ledézsmált almafáit.  A kezdő sípszó után, Rudolf Károlyhoz passzolta a labdát.   Károly nem indult el vele, ügyesen visszapasszolta Rudolfnak, aki még mielőtt megvárta volna, hogy rárontsanak a Vidi játékosok, hátra passzolta Dánielnek.   Az iménti csúnyán hibázott játékosnak most azonban egy roppant ügyes mozdulata volt.   Magasan és hosszan előre vágta a labdát, ahol pontosan érkezett, a csatárukhoz, a brazil Jilhez.

    Rudolf és Károly is előreszaladt, ahol mostanra sem botlottak Vidi játékosokba, mivel mindenki szinte Jilt követte.   A brazil, fekete bőrű, alacsony játékos olyan gyorsan vezette maga előtt a labdát, hogy mögötte egy jó két méterre loholtak ellenfelei, de nem tudták utolérni.  Jil a kapuhoz érve, ügyesen felpörgette magának a labdát s ellőtte.  

     A lövés, sajnos nem volt túl erős, a kapus, Bozovic ügyesen hárította. Szögletről kellett a Fradinak szépíteni.   A magas, tejfölszőke hajú középpályásuk, Horn sietett a szöglet elvégzésére.  Horn mindig is szépen, kifli alakban csavarta be a szögleteket, volt hogy szabadrúgásból is gólt tudott szerezni.   Ezúttal, azonban túlságosan mélyre szánta a labdát, így az egyik Vidi játékos ki tudta fejelni.   Az akció ezzel még nem ért véget.  

     A labda Károlyhoz került.   A csapatkapitány, mint ahogy hétköznapjaiban, úgy itt, ebben a pillanatban is higgadtan cselezgetett, nem lőtt hirtelen, hanem lassú mozdulatokkal próbálta magát beküzdeni az ellenfél kapu tizenhatosán belülre.   Nem csak hogy ez sikerült neki, de hátulról, beleütközött egy Vidi védőjátékosba, aki csupán egy szerelő mozdulatot hajtott volna végre, a bíró azonban nem kegyelmezett neki.  A sípjába fújt és a tizenegyes ponthoz mutatott.   A szurkolótáborokban most megfordult a hangulat.   Most a Fradisták üvöltöztek és kiabáltak örömükben, a Videoton szurkolók pedig néma csendben, falfehér arccal néztek maguk elé.   Károly sétált a tizenegyes rúgás elvégzésére.  Nem sokkal, a kezdő sípszó után, nekifutott és pontosan, a felső léc alá bombázott. 

                              Videoton FC            -             Ferencvárosi TC

                                    1                       :                           1

                                             I. félidő            39' perc

   Károly, örömében nekifutással, majd térdein csúszva hasított végig a pályán.   Csapattársai boldogan rohantak oda hozzá és ahol érték, átölelték a gólszerzőt.  A hosszas ölelkezés után, az edzőjük is fejbólintással intett Károlynak, de annál többet, talán egy mosolyt, esze ágában sem volt görbíteni az ajkára.    Mindkét csapat felállt a felezővonalhoz, a bíró pedig szájába véve a sípot, nyomban belefújt.  A Vidi máris támadással kezdeményezett.   Újból egy hosszan előre vágott labdával indították, korábbi gólszerző csatárukat, aki minden bizonnyal, a vendégcsapat általi egyenlítés miatt gyorsított fel.  Olyannyira, hogy ha már a közelében loholt egy fekete mezes játékos, már kalimpálni kezdett és mérgesen fújtatott.  Arra azonban nem figyelt, hogy mindél közelebb ért a vendégcsapat kapujához, annál több Fradista játékos tapadt rá.   S mivel Vidi segítség ezúttal sem érkezett, egyedül nem győzte megtartani a labdát sokáig.

   Horn, a fiatal játékos ügyesen szembecsúszott vele, ám labdaelvételi technikájával nem csak a játékszert, hanem az ellenfél csatár bokáját is elkapta.  A tapasztalt Vidi csatár olyan látványosan és hangosan puffanva ért földet, akár egy Jackie Chan-es filmben a kaszkadőrök. Ám a kellemetlen esése után, már pattant is fel, majd Hornt, aki tenyereit maga elé helyezve sétált oda hozzá bocsánat kérésért, erősen mellkasba lökte. Horn hanyatt esett és fájdalmasan sziszegései közepette, mellkasához kapott.  

   Minden játékos a konfliktus helyszínére érkezett, ami még ennél is nagyobb erőszakot szított a pályán.  A Fradisták csapatkapitánya, Károly azonban minden csapattársát erőszakkal próbálta félrelökdösni, mielőtt még a bíró, lapért nyúlt volna a zsebébe.  Mindkét szurkolótábor mérgesen üvöltözni kezdett, mindenféle csúnya szavakat kiabálva.  Horn lassan felkelt, majd lassan a saját térfelére kezdett csoszogni.  Természetesen nem volt semmi komolyabb baja, nem is nagyon fájhatott neki a lökés, csupán a Vidi csatár ellen szeretett volna lapot kiharcolni.  Sikerült is neki. 

- Piros lap, le a pályáról! - emelte a magasba a bíró a tiltó piros lapot, amire a Vidi csatár ártatlan képpel, a saját mellkasára tapasztotta mindkét tenyerét.  Nem tehetett mást.   Csapattársai is a vállát veregették, úgy próbálták nyugtatni.  Végül intett a bírónak, majd elfordult tőle és lassan lesétált a pályáról.   Bosszús tekintetéből lehetett látni, hogy közel sem bánta meg az előbbi rossz tettét. 

   Az első félidő hajrájában a Videoton továbbra sem fogta vissza a támadójátékát.   Passzaik sokkal hosszabbak voltak, szinte a pálya egyik oldaláról a másikra küldték át egymásnak a játékszert.   Ezzel azonban nem sikerült összezavarni az ellenfél csapatot, csupán bizonyítani akarták, hogy csatáruk veszteségével még korántsem esett vissza játékuk színvonala.   A Ferencváros azonban ügyesen kihasználta emberelőnyüket, a vezetést azonban mégsem tudták megszerezni.   A Vidi védők továbbra is fegyelmezetten zártak vissza térfelükre, bátran fogták az ellenfelüket. 

    Az első félidő lefújásával, a két csapat feszülten mintsem fáradtan sétált le a pályáról.   Rudolf egyáltalán nem volt megelégedve a teljesítményével. Szinte alig került hozzá a labda, ha nála is volt,  nyomban lecselezték.  Nem hiába, a Videoton, az Videoton. 

  A Szünet alatt, edzőjük nagyobb hangsúlyt fektetett a támadójátékra, mivel a védekezésükkel és a labdamegtartásukkal jelenleg meg volt elégedve.   A következő félidőbe Konrádot, a Puskás Akadémia korábbi tehetségét küldte ki a pályára Jil helyett.  Konrád játéka hasonlóan agresszív és hirtelen volt, mint Cegléden Baloghnak.  Gólszerzésben mégis erősebbnek bizonyult mint Károly vagy Rudolf, ezért hasznos tagja volt a csapatnak.

   A második félidő egyértelműen a Ferencvárosnak kedvezett.   A Vidinek mintha a szünet alatt elfogyott volna a taktikája, s a sok passzos játék helyett, tanácstalanul adogatták hátra, egészen a kapusukig a labdát. Ezután előre rúgás következett, ám a játékszert nyomban egy fekete mezes szerezte meg s minden kezdődött elölről.  Végül Konrádhoz került a labda.  A magas, széles vállú, tetoválásokkal teli, érdekesre nyírt frizurájú srác lélek szaggató rohanással indult el a pályán.  Futás közben mindkét karját, szinte védőpajzsként használta az ellenfelek közelebb kerülése ellen.  Rudolf, Károly és a középpályás Horn már bent várta a passzt a Vidi kapu előtt, ám Konrád egyszerre három Vidi játékos csapdájába esett.

    A három piros mezes játékos egy háromszögbe kerítette a kakas taréjas fiút, majd egyre csak közelebb és közelebb próbáltak kerülni hozzá, persze kevés sikerrel, ugyanis Konrád egyik pillanatról a másikra tudott felgyorsulni.   Ezt kihasználva, a nézők legnagyobb csodálkozására, lerázta magáról mindhárom piros mezes játékost.  A szögletzászló előtt nem sokkal megtorpant s felnézett.  Jéghideg kék tekintetével, pillanatok alatt megtalálta Rudolfot és Károlyt, Hornt azonban hiába is kereste, egyszerre négyen állták körbe.   Hosszan becsavarta a kapu elé a labdát.  

    Károlyhoz került közelebb a labda, aki magasra ugorva, a fejbúbjával próbált volna fejelni, Bozovic azonban megelőzte őt és kiöklözte a labdát. Ismét Konrádhoz került vissza.   A csatár ezúttal eltekintett a magas beadásról és egyedül próbálta beverekedni magát a Vidi kapujának a tizenhatosán belülre.  Nyomban rámentek az ellenfél játékosai, de nem tudták tőle elvenni a labdát.   Mielőtt azonban lövésre szánta volna el magát, hirtelen felpöccintette lábfejével a labdát Károlynak.   Károly nem tudott időben reagálni a feléje érkező labdára, ellentétben Rudolffal, aki már sietett is a játékszerhez.   Károly ezt észrevéve, mellkasával levette a labdát, majd elhátrált tőle, ezzel helyet adva Rudolf bombájához. 

    Rudolf minden erejét összeszedte és a labdába rúgott.   Zavartalan volt, teljes lábfejével érte a labdát, nagyerejű lövést tudott kifejteni.  Gól mégsem született.   Bozovic látványosan mindkét tenyerét összetéve, kivédte az erős lövést.   A kipattanó labda messze elkerülte a Fradistákat, springtelni kellett volna, hogy elérje valaki.   A Vidi támadója, aki úgyszintén szerepel, méghozzá gyakran a magyar válogatottban, Hornnal versenyt futva rohant a labdáért.   Úgy rohantak, csak úgy dobogott a talpuk a füvön.    A piros mezes azonban nagy ívben lefutotta a Fradista középpályást és úgy tört a kapu felé, hogy az ellenfele, már csak a kapus volt.  

    Jova ezúttal nem futott ki.   Magabiztosan állt és várta az érkező Vidi csatárt.  Amikor már közelebb ért a kapuhoz, lépteit lelassította, s már majdnem megtorpant, amikor Jova nem bírt tovább várni, törtetve indult el kifelé a kapujából.   A fiatal fiú azonban magabiztosabbnak bizonyult. Elhúzta Jova mellett a labdát és olyan ügyesen kikerülte, hogy a kapus tehetetlenül puffant méghozzá hassal a fűre. Felpattant s kapuja felé fordulva, már a labda a gólvonal mögött volt.   Dühösen az öklével csapott a földre és a hátvédekre kiabált.

                             Videoton FC               -              Ferencvárosi TC

                                     2                        :                           1

                                                   II. Félidő        54' perc

   Már a második gólt kapták így.   A védelem kihagyott, az ellenfél pedig zavartalanul sétáltatta be a labdát a kapuba, bolondot csinálva Jovából.  Aki most vörösre kiabálta az arcát.  Bár ő mindig is kiabált, még akkor is, ha csapata két góllal is vezetett.   A középkezdés után, a Fradisták kapkodni kezdtek.   Újabban nem tudták megtartani a labdát, izgultak és passzaik ponttalanak voltak.    Legalább negyed óráig sikerült elhúznia az időt a Vidinek, így egyre közelebb kerülve a három ponthoz.

    Az egyik Videoton hazaadást azonban sikerült Konrádnak elcsípnie.  Azonnal tört is a kapu felé, a pálya másik oldalán pedig Rudolf loholt mellette.   Konrád ezúttal sem volt önző, megvárta míg Bozovic kirohant a kapujából, s abban a pillanatban egy higgadt mozdulattal oldalra passzolta csapattársának a labdát.

Sikerülni fog! Belövöm! Kiegyenlítek!

   Rudolfhoz pontosan érkezett a labda, a kapu pedig teljesen üres volt, Bozovicnak springtelnie kellett vissza.   A fradista szurkolótábor üvöltött Rudolfnak, de a fiú leblokkolt.   Úgy érezte, mintha valami végigszaladt volna a hátán, kellemetlen hideg érzést hagyván annak helyén, ami szinte minden porcikájára kihatott.   Felpillantott végül a fradisták szurkolótáborára.

   Mindenütt üvöltő arcokat látott, akiknek egyik kezükben sör lötykölődött a műanyag pohárban, félmeztelen testükre pedig fehér és zöld színek voltak felfestve.   Voltak köztük hölgyek is, akik ugyanolyan lendülettel tomboltak és üvöltöztek neki le a pályára mint a férfiak.   Látott köztük szép kék szemű, hosszú szőke hajú lányt, látott fekete szemű, fekete hajú lányokat is...de sehol nem találta azt a csodálatos barna szempárt, melyben az esthajnalcsillag apró fénye ragyogott. 

- Lődd már el te ökör!!!!! - üvöltötte neki Konrád.

    Rudolf nyomban kizökkent tehetetlen állapotából s mire észbe kapott, a labdát éppen akkor halászta el előle az egyik fürge Vidi játékos.   Konrád a haját tépkedte mérgében, de nem üvöltözött tovább, nem vitte túlzásba, mert az már nem az ő stílusához tartozott.   Megfordult és a saját térfelére sietett, ahol már a Videoton majdnem megszerezte egy távoli lövés kapcsán a harmadik gólját.   Jova sikeresen hárította a lövést, majd az elpattanó labdára mutogatott a hátvédeknek.   Nem sikerült biztosítani a védekezést a kapu előtt.   A második Vidi gól szerzője, ismét megkaparintotta a labdát és a szögletzászló felé futott vele.   Nem adta be ívesen, hanem ugyanazzal az ügyes cseles mozdulatokkal vezette be a labdát a tizenhatos vonalon belülre, mint ahogy azt korábban Konrád, a másik oldalon  megtette.   Majd egy újabb szédítő mozdulattal úgy tett, mintha passzolni készült volna.   Meglendítette a lábát, de gyorsan vissza is húzta.   Jova és a hátvédek azonban megették a cselt és a kapuból kifelé mozdultak.   A szabadon hagyott kapuba, a Vidi csatár lazán bepöccintette a labdát.

                            Videoton FC          -               Ferencvárosi TC

                                  3                      :                            1

                                          II. Félidő          87' perc

  A Fradi szurkolótábor leült, nem szurkolt tovább.   Néhol még lehetett hallani némi buzdítást.   A bíró nem hosszabbított, így már csak néhány passzolásnyi időre maradt idő a mérkőzésből.   Azután lefújta a meccset.  A Videoton játékosai elégedetten pacsiztak egymással, míg a Ferencváros csalódott játékosai, lógó orral sétáltak le a pályáról.