A

                         Szerelem

                         bajnoka

     Tudtam. Erre vártam.

   Rudolf egy cseppet sem volt meglepődve ezen, nem érezte magát kellemetlenül. Felállt és körülnézett a csendes női öltözőben. A női parfümök keveredése azonban rendesen megszédítette őt.

 - Te mit keresel itt? - nézett rá értetlenül Blanka, aki ekkor törölközővel körbecsavart testtel és vizes frizurával sétált ki a zuhanyzóból. Bár göndör haján aligha látszott meg hogy vizes volt. 

 - Engem bezártak veled együtt - jelentette ki ünnepélyesen Rudolf.

 A fiú legnagyobb meglepetésére, Blanka egy cseppet sem volt előtte zavarban. A szekrényéhez sétált és miután kinyitotta, csípőre vágott kezekkel fordult ismét a fiúhoz.

 - Hol vannak a ruháim? 

 - A csapattársaidtól kérdezd! - mutatott a háta mögé Rudolf, ahol a kifelé vezető, ezúttal bezárt ajtó mögött még mindig lehetett hallani a hangos nevetéseket. 

- Ezt nem hiszem el! - csapott a szekrénye ajtajára Blanka. - Miért kell mindig túlzásba vinni ezt az átkozott elsejét?!

   Majd utána lenyugodott és egy könnyed kézmozdulattal lerántotta testéről a törölközőt.    Rudolf, az ámulattól,  azt hitte, hogy hanyatt esik, és beveri a fejét úgy, hogy többé nem tér magához.   Bár ez nem történt meg, szerencsére, hiszen Blanka anyaszült meztelenül ott állt előtte és érdeklődve pásztázta végig csapattársai szekrényét. 

 - Szóval kivitték a ruháimat is mi? - ismételte meg a tényállást Blanka, aki végül belenyugodott, ha kínosnak nem is, ám sokkal inkább tehetetlen helyzetébe. - Most mi legyen?

    Ekkor Rudolfra nézett.   Szemeiben most sokkal erősebb szikrával izzott az elszántság.   Látszólag annyira megváltoztatta ez a helyzet, hogy még ő sem győzte venni a fiú előtt a levegőt.   Rudolf, aki jelen pillanatban sikertelenül próbált uralkodni önmagán, immár tyúklépésekben közelítette meg a lányt. 

     Nem kellett nekik sok.   Egymásnak estek.   Rudolf és Blanka ajka forróan csókolták egymást, karjaikkal pedig erősen átfonva egymás testét, a padra borultak.   A heves, levegővétel mentes csókolózás után, Blanka hirtelen felemelte a fejét és szelíden megjegyezte.

 - Ne haragudj, nem akarsz megfürdeni?

Rudolf értette a célzást. Kétszer 30 percet játszott a tűző Napon és még nem zuhanyozott.  Felállt, a karjaiba vette Blankát és a zuhanyzóba indultak.  Persze sokkal több is történt ott közöttük, mint egy egyszerű együtt fürdés.

   A Blankával töltött idő, a zuhanyzóban, olyannyira feltöltötte életkedvvel Rudolfot, hogy a fiú már az idejét sem tudta, mikor érezte magát ilyen jól. Amióta elhagyta Ceglédet, befásult, nem tudott a jó dolgoknak örülni, már ha persze, történtek vele egyáltalán.   Igazából még arra sem nagyon akarta rávenni magát, hogy egyáltalán örüljön valaminek, szinte fekete-fehérben látta az életet.

   Blanka felbukkanása azonban kizökkentette a hullámvölgyéből.    Mostanra új testet kapott és jobban érezte benne magát.   Miután a lányok felhagytak a szórakozással, óvatosan kinyitották az öltöző ajtaját, majd bekukucskálva, döbbenten vették észre, hogy Blanka, törölközőbe csavart testtel ült Rudolf ölében és csókolóztak.