A nap lemenő sugarai félhomályba borították a véres csatamezőt.

Urietelll parancsnok egy a hátán fekvő ellenséges katona mellére szegezte vértől csöpögő kardját.

-Gyors leszek,gondolta Urietell. Látta az allig férfivá vált fiú szemében a dühvel vegyes félelmet. Egy erőteljes mozdulattal át döfte a pengét az ifjú katona testén majd figyelte ,hogy az élet utolsó szikrái kihunynak ellensége szeméből.

Egy diadal ittas tiszt lépett oda a parancsnokhoz, majd széles mosollyal az arcán vállon veregette a sápadt felettesét.

-Ismételten nagy diadalt arattál, megvédted országunkat, és a népet Christanson király hálája üldözni fog téged.

-Nézz körül alaposan, szólt a még mindig holtsápadt és kimerült parancsnok. Urietell alacsony, szőke erős  fizikumú  férfi volt. Ugyan csak 40-es évei elején járt a szeme egy megfáradt gondokkal teli öregemberé volt.

-Vége van, győztünk, ezt a csatát megnyertük, de milyen áron? Az embereim nagy része halott,10 000 katonával, gyalogos- és lovassal küzdöttünk 3 nap 3 éjszaka a támadók ellen.Véráztatta testük temetetlenül borítják be ezt a mezőt, melyből keselyűk fognak lakmározni. Sikeresen legyőztük a többszörös túlerőt valóban, viszont csak maréknyian maradtunk életben.

-A sérülteket el kell látni,add ki a parancsot haza indulunk.

Nem ez volt Urietell első csatája,harcolt már nagyobb sereg ellen is,de ez most egészen más volt.Tapasztalatlan fiatalokkal töltötték fel a seregét.A hozzá hű katonái akivel hajdanán vált vállnak fekve küzdöttek egymás oldalán szétszóródtak a három királyság csata mezőin.

 Pedor hadserege ugyan megfutamodott,de ezúttal túlságosan is sokáig jutott, mélyen betörtek Yasted szívébe, hol soha nem látott rombolást és mészárlást hagytak maguk után.

Kifosztott és felgyújtott falvak jelezték az északi Jarianiumi sereg útját.A férfiakat levágták, míg a nőket és gyermekeket rabszolgakén hurcolták el földjeikről. Itt ezen a földön Castlebarhoz a fővárosához,oly közel.

Hogyan jutottunk idáig?

Ez a kérdés motoszkált a parancsnoknak az elméjében, miközben megmaradt embereivel, elindultak lóháton haza Costlebarba.Jól emlékezett a napra ,melyen Christenson a vára erkélyéről jelentette be nemeseknek és fegyvert soha nem látott gazdag ficsúroknak a hadi állapotott a fivérei ellen .A háborúét,melyet országszerte tapsal, és üdvriogatással fogadtak. A városokban tűzijátékot tartottak a fiatalok táncoltak és mulattak,polgármesterek olvasták fel a király lelkesítő kiadványait a tömegek előtt.

Kezdetben minden a várakozásoknak megfelelően alakult. Északon sikerült a csapatoknak áttörnie  Jarianium határát védő egységeken, és meghátrálásra kényszeríteni Pedor csapatait.Városokat, falvakat, egész településeket vontak a felügyeletük alá. A harcok első évében,meglepetésére  délen is sikerült komoly előrelépéseket tenniük.

Olyan harc következett, amit addig még nem látott a világ.Az idő múlásával,hogy pótolják a harcokban elesett ember utánpótlást ,mind a három országban parasztok százezreit öltöztették páncélba és fegyvereztek fel. Ezek az emberek azelőtt még kardot sem láttak most pedig földjeiket távol hagyva, idegen urak civakodásának terhét viselték. Ez a háború évről évre egyre nagyobb áldozatokat hozott, családok mentek tönkre, fiúk és apák otthonaiktól távol idegen földön estek el. A harcban elesett katonák milliói borították el a világot temetetlenül.