A mi utcánk 25.

          Sálikó nem tudta miért , de  észrevette , hogy a  kocsma ajtajában mindig áll valaki, aki mindkét irányba figyel. Már legalább háromszor -négyszer járt a kocsmában, de csak most vette észre , hogy az ajtóban álló ember egyszer csak bejön és azt mondja: Jön a kommiszár! Az emberek elcsendesedtek, és  Maruszja is eltünt a púlt mögül, és helyét a kocsmáros vette át. A kommiszár nagy léptekkel lépett be a kocsmába-- és a benntlévők, szinte hajbókolva köszöntötték. Aztán ő is motyogott valamit , majd pulthoz lépve-- most már hangosan-- vodkát kért a kocsmárostól.  A kocsmáros töltött, a kommiszár meg leűlt a helyiség kellős közepén lévő asztalhoz , ahol senki sem űlt. Az volt a kedvenc helye, mert onnan belátta az  egész kocsmahelyiséget. Kigombolta bőrkabátját szét vetette a lábát és egy hajtással leöntötte a deci vodkát , és már intett is a kocsmárosnak, töltse újra, miközben megtapogatta oldalpisztolyát .  A kocsmáros ugrott, és az asztalánál töltötte meg a kommiszár poharát.

         Az emberek meg halkan beszélgettek-- állva vagy űlve-- de azt látni lehetett , hogy amelyik annak előtte a leghangosabb volt, az a kommiszár be lépte óta,  teljesen elcsendesedett.

         Sálikó a két fíúval beszélgetett , hogy másnap menjenek ki az erdőben és nézzenek egy kis faanyagot amit cseréplécként feltudnak használni. Aztán fizetett és pénzt akart hagyni a kocsmárosnak , hogy másnap vásároljon neki, az épitkezéshez szükséges dolgokat. A kocsmáros , nem fogadta el hanem azt mondta Sálikónak , hogy most nem alkalmas a pénz átvétele, hanem várjon egy kicsit , hátha elmegy a kommiszár. A kocsmáros ismerhette a kommiszár szokásait, mert nem  telt el öt perc, és kommiszár , éppen úgy mint máskor fizetésnélkül távozott , de előbb szúrós tekintettel, szinte fenyegetően   végignézett az egész társaságon.

         Távozása után, a kocsmázók újra hangosak lettek, vissza jött Maruszja is. A kocsmáros  megbeszélte  Sálikóval hogy mit kell vásároljon, aki átnyujtotta neki a pénzt. Időközben az egyik fiatal-- aki már alaposan a pohár fenekére nézett--lázadozni kezdett.-- Csak egyszer kapjam el úgy , hogy ne legyen nála a pisztolya , bizisten megölöm döhöngött a fíú-- meg benne a pálinka. A többiek csítitották, de nem sok sikerrel. Mert a fíú egyre csak mondta, hogy egy évvel korábban a komiszár úgy megverte , hogy egy hónapig volt a kórházban a városban , mire összetoldták a törött csontjait , és összevarrták felrepedezett bőrét.Ő, akkor megfogadta, hogy ha addig  él akkor is, előbb-utóbb, de megöli a kommiszárt. Nagyon elszántnak látszott a fíú, de a társai mondták , hogy csak akkor jut eszébe a verés, amikor átveszi hatalmát ha  az alkohol a józan ész fölött. Egyébként a verést is duhajkodásért , és hangoskodásért kapta.-- Csak a pisztolytól félek, ha nem lesz nála a pisztolya akkor neki vége van!-- Azt elvárhatod mert pisztoly nélkül , még a budira sem megy és magánál tartja amikor a nőjéhez megy   akkor is , sőt ott van mellette szeretkezés közben is-- világositta fel a dühögő srácot egy másik jólértesült fíú.  Csak nagy nehezen tudták lecsendesiteni a srácot-- akinek , minden jel szerint nagyon a begyébe volt a kommisszár.

           A kocsmáros barátságosan átölelte Sálikót és meghivta egy újab pohár italra. Mire Sálikó szabadkozni tudott volna, már ott állt előtte ragyogó tiszta pohárba az ital. De nem csak a pohár ragyogaott , hanem  a Maruszja szeme is.. A kocsmáros emelte a poharát-- Sálikó is-- és kortyoltak egyet a pohárból. Ekkor a kocsmáros , mélyen a Sálikó szemébe nézett , és azt kérdezte:Na, mit szólsz az én Maruszjámhoz?  Sálikó nem volt felkészülve a kérdésre, de azért válaszolt, kellő illendőséggel-- Maruszja bizony nagyon szép lány, biztos nem fog pártában maradni-- mondta és mosolygott  hozzá  és a pult felé nézett, ahol Maruszja sokat igérő mosolya viritott  ki a vodkás és egyébb palackok közül. A kocsmáros folytatta egy ujabb kortyintás után--képzeld, a kommiszár szemet vetett az én Maruszjámra,az a vén bakkecske, pedig már majdnem negyven éves, és mindenki tudja, hogy ki a kurvája itt a faluban , meg ki tudja még hol, mert nem csak ez a falu tartozik a fennhatósága alá, hanem még két kisebb falu is, itt a szomszédba. Megitták a pálinkát és Sálikó fizetni akart , de a kocsmáros nem engedte -- hanem azt mondta, a vendégem voltál, és leszel máskor is.Sálikó csak útközben hazafelé menet döbbent rá, hogy tulajdonképpen mire is megy ki a játék a kocsmárossal meg a szép leányával kapcsolatban. Aztán hazáig más sem járt az eszébe , mint a messzi távolban lévő Anjája -- bár bevallotta magának, hogy  Maruszja is igen szép és sokkal fiatalabb , de nála, nem vetekszik Anjával. De a barátságot mindenképpen fenn kell tartani, mert nagy szüksége van a kocsmáros segitségére.