A nő kezet nyújtott földön fekvő társának, de azonnal egy újabb lény termett a háta mögött, és egy gyors mozdulattal a nyakát szegte. Zalania sokkos rémületben hátrálni kezdett a földön, el a hidegvérű gyilkostól, el a földön fekvő holttesttől, ám egy másik csontváz a ruhájánál fogva berántotta a sötétségbe.

***

     Vargas felkacagott Ágnes nevetséges parancsán.

     - Csak nem gondolod tényleg komolyan? – próbálta megerősíteni azt, amit hallott. A lány nem reagált a kérdésre, így folytatta. – Valóban kockára tennéd az életedet?  - Zsoltra nézett, hangjában szánalom és undor keveredett egymással. - Ezért?

     - Az én életem már így is éppen elég veszélyben van! – Ágnes tudatában volt vele, hogy a férfi neki sem fog kegyelmezni. Előbb vagy utóbb, de ez az őrült megunja majd a vele való játszadozást, s akkor már nem lesz hová menekülnie. De addig is, harcolni fog mindazért, ami számára fontos! Kezeiben a reszketés lassan csillapodni látszott. Iménti elhatározásával a félelem is elillant, ahogy a régóta hiányolt magabiztosság elárasztotta testét. – Sokat nem veszíthetek!

     Vargas tekintete kérdően a barlang plafonjára mered, mialatt ő a tudatának mélyére merült, hogy ott feldolgozza az imént hallottakat.

     - Végül is… - vont vállat közömbösen a férfi, miután egyeztette magában az érveket. Valóban nem veszíthet túl sokat a lány, hiszen mindketten ígyis-úgyis holtan végzik majd. – Egy próbát talán megér! – adott engedélyt Ágnesnek az akcióra, gondolván ezzel egy kicsit érdekesebbé teheti a dolgokat. Ellépett a földön fetrengő fiútól, vissza az oltárhoz vezető pár lépcsőfokra, hogy a megvilágítás kellős közepébe álljon.

     A lány egy pillanatra összezavarodott. Sikerült, a férfi most az ő szabályai szerint játszik, de vajon meddig? Mikor fog esetleg a Halál hangtalanul a háta mögé lopakodni? Most rögtön Zsolthoz siessen, vagy tartsa a fegyvert a célponton?

     - De! – szólalt fel Vargas, hogy felkeltse Ágnes figyelmét. – Mi lenne, ha előbb meghallgatnád az én feltételeimet is? – kérdezte nyájasan. Látszott rajta, hogy nem érzi magát fenyegetve, sőt, még a jelen szituációt figyelembe véve is ő az, aki irányítja ezt a játékot.

     Ágnes gyanakvó tekintetett vetett a férfira, majd végtagjai azonnal, ösztönösen összerándultak, amint a Halál némán elhaladt mellette. Két sorban haladtak a lány két oldalán, ügyet sem vetve a fegyvert fogó személyre, pedig könnyedén elkaphatták volna. Ez is csak azt bizonyította, hogy Vargas mennyire biztos a dolgában…

     A lények felsorakoztak a férfi körül, teljesen szabadon hagyva a kivezető alagutak nyílásait.

     - Én is két lehetőséget ajánlok fel neked! – kezdte el beszédét Vargas. Hangja továbbra is kedves volt, bizalmat sugalló. – Az egyik, hogy végrehajtod azt a bizonyos jól kieszelt tervet, ami az elmúlt pár percben fogant meg a fejedben -  Felemelte jobb kezét, és a terem végébe mutatott. – A másik, hogy egész egyszerűen elmenekülsz. A szabadság ott vár téged odakint, persze, ha megtalálod a kiutat.

     Hátrafordult, Ágnes vizsgálni kezdte a frissen felajánlkozó lehetőséget. Vargas szavai darabokra törték a lelkében meglapuló egységet. Pont amikor rászánta magát, hogy megmenti Zsoltot, hogy küzdeni fog, akkor tört rá a hirtelen remény a túlélésre, a biztonságra. Ösztönei erőt merítettek, s az ebből fakadó belső harctól lábai megremegtek. Menekülne, még ha a férfi hazudik is, az esély mégis fent áll, hogy épségben elszökhet, ám akarata maradásra kényszerítette.

     - Rohanj már, te idióta! – üvöltött rá az ismerős, rég hallott hang. Ágnes visszafordult, a forrás irányába. Zsolt nehézkesen feltápászkodott, négykézláb, de ereje majdnem elhagyta, amikor látta, hogy a lány felé néz. – Ne engem bámulj! Menekülj! Itt a lehetőség, mégis mire vársz!?  - folytatta Ágnes győzködését. Ő már átélte ezt a tortúrát, tudja, hogy mivel jár. A kín, a békét kínáló halál utáni vágy… Nem viselte volna el, ha a lány is keresztül megy mindezen, őszintén szerette volna, ha Ágnes nem pocsékolná itt tovább az idejét és szaladna. De ő továbbra is csak egy helyben áll. – Az ég szerelmére, tűnj már el!!!

     Vargas érdeklődően hallgatta Zsolt kiáltozásait, majd ő is Ágnes felé fordult.

     - Bármennyire is zavar az ordibálása, a lényegével egyet kell értenem. Kérlek, mihamarabb döntsd el, hogy mit szeretnél! – Már kezdett türelmetlenkedni. Ennyire azért nem tartotta nehéz választásnak… - A saját életed, vagy az övé, nem érdekel melyik, csak essünk már túl rajta! - Zsolt tovább kiabált a lány felé, így Vargas az egyik lényhez fordult. – Megtennéd helyettem? – kérte halkan, amitől a Halál katonája Zsolthoz sietett, s testét visszaszorította a kemény, éles kövekkel borított talajra. A fiú elhallgatott, az erős fájdalomtól csak nyögni tudott. – Köszönöm…

     Egy-két árva könnycsepp szaladt végig Ágnes arcán. Már a fiú puszta hangja is képes lett volna kiváltani belőle ezt az érzést, de most mégis valami többről volt szó. Vajon mennyi szenvedést, hány összetört álmot képes az emberi tudat elviselni? Vajon képes egyáltalán mindebből felépülni?  Minden kisebb sokk, minden apró sérelem, ami éri az elmét, az lassan de biztosan feltölti azt a képzeletbeli poharat, míg nem annyi gyűlik össze, hogy azt már el nem lehet bírni. Ágnes már megjárta ezt az utat, de választ akkor nem lelt ezekre a kérdésekre. Összeroppant, elfolytotta magában.

     Azonban éppen úgy, ahogy az emberi szervezet, az elme is képes egy-két trükkre. Felhasználva a múlt tapasztalatait, az emlékeket, a behatásokat, az érzéseket, a tudat megedzőthet a hasonló fenyegetéssel szemben…

     Ágnes lesütötte szemeit, nem kereste senki tekintetét. Testének tartása megszilárdult, s lábai is végre mozgásba lendültek. Ám ezúttal Vargas irányába.

     - Nem ismerlem önt… - szólította meg halkan a férfit, aki meglepetten fogadta a történtek alakulását. – Ön sem ismer engem – Léptei egyre közelebb vitték a terem másik végében álló alakhoz. – Úgyhogy most bemutatom magamat! Lehet, nem vagyok olyan erős, mint a többiek. Lehet, nem vagyok olyan eszes, mint a többiek… És azt is kétlem, hogy én lennék a legalkalmasabb erre a feladatra, de… - Megállt a terem közepén, és fejét felemelve élesen Vargas szemébe nézett. -, ha tovább szeretne bábjátékosként uralkodni felettem, akkor kénytelen leszek ezt az illúziót saját kezűleg darabokra törni!

     Felemelte a pisztolyát, majd minden hátráltató érzelem nélkül célra tartotta. Vargas nem mozdult, unottan figyelte Ágnes mozdulatait.

     - Mindennek véget fogok vetni! – adott hangot új, megsemmisíthetetlen határozatának a lány. – Mindenkiért! – gondolta magában, kellemes érzelmek között felidézve a számára kedves arcokat.

     Elsütötte a fegyvert. A golyó hihetetlen sebességgel tette meg az célpontig vezető utat, majd a Vargas melletti lény koponyáján keresztülfúrva magát, a hátsó falba csapódott. Ágnesnek egy pillanatra elakadt a lélegzete. Nem talált! Végignézett az őrült férfin, de semmi reakciót nem látott az arcán. Még csak meg sem rezzent, mintha előre tudta volna, hogy ez lesz.

     - Elismerem – szólalt meg Vargas, a földön összegyűlt csontkupacot nézve. – Ennél pontosabb mellélövést még nem láttam! – Tekintetét visszafordította a láthatóan mérges lányra. – Remélem azzal tisztában vagy, hogy nem vettél figyelembe pár piciny részletet a helyzettel kapcsolatban – hangja nyugodt volt, semmit sem változott. -  Egy: Attól, hogy a lelked erősebb lett, az még nem jelenti azt, hogy a tested is! Kettő: Az volt az egyetlen lövésed! Három: Egyedül vagy. És mindezt figyelembe véve, jön a negyedik: Elfogni! – adott hirtelen parancsot a Halál katonáinak, akik azonnal, mint egy lavina indultak meg Ágnes ellen.