Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
11 éve | Ócsai Norbert | 9 hozzászólás
Némán egymásra néztek, egyikük sem tudta a pontos választ. Félreálltak, hagyták, hogy a szakadt, vörös ruhákba öltözött fiatal, több sebből is vérző lány előre lépjen.
- Vége van!
***
Békés éjszaka követezett, Sárkányfészek felszabadult a Halál irányítása alól. Csend volt, akárcsak eddig, de ez a némaság most már kifejezetten pihentető volt. A nyugodt, lágyan hullámzó partmenti víztükröt egyedül Ágnes koszos kezei törték meg. A lány igyekezett megmosni a tenyerét, majd miután a hosszú küzdelem mocska végül levált a bőréről, nagy marék vizet vett fel, s arcára öntötte. A sós tengervíz rendkívül csípte a hosszú, nyílt vágást, de pont ez kellett most neki, mert a fájdalom kiválóan jelezte, hogy életben van, hogy ez nem csak egy lázálom. Minden egyes izma összerándult az újabb adagokat követően, míg nem bőrét ismét tisztának nem találta az ezüstös tükörképen. A vérzés elmúlt így szerette volna kimosni a sebet, mielőtt még elfertőződik valamivel. Pont, ahogy a kapitány mutatta neki…
Mélyen sóhajtott, szomorú szemekkel nézte a hullámzó vízfelszínt. Túl sokat vesztett a mai nap, hogy mosoly legyen az arcán. Miután kiért a katakombák bezártságából és lenyugodott egy kicsit, visszagondolt arra a nőre, aki odabent volt. Egy picit megijesztette, hogy mikre volt képes, miket tűrt el.
A víztükörben maga mellett látta szeretteit, mindenkit, aki itt hagyta ebben a komor világban. Ők boldogok voltak, elismerően tekintettek vissza a lányra. Belegondolt, elképzelte, hogy ha most itt lennének vele, akkor mit mondanának neki, így, személyesen.
Először a bátyját idézte.
„Megcsináltuk, innentől fogva már nincs mitől tartanunk!
Fejét rázta, nem tartotta túl hitelesnek. Újból próbálkozott, ezúttal a kapitány hangja szólalt meg az elméjében.
„Büszke vagyok rád! Sok mindenen mentél keresztül!”
Bármily’ kellemesen is hangzott, még mindig benne volt az az érzés, hogy ezt saját maga mondja. Zsolt volt az utolsó esélye.
„Remélem ilyen képpel nem fogsz nyilvánosan mutatkozni!”
Felkacagott, ez tűnt számára a legreálisabbnak. Újból mély levegőt vett, s elhessegette az emlékfoszlányokat, a múltat, míg a víz hullámai elmosták tükörképe mellől az arcokat.
Inkább abbahagyja, mielőtt még őrültnek nézik.
Felkelt, lábra állt, s csak ekkor tűnt fel neki, hogy a haja is romokban van. A vér, sár, kosz és még ki tudja minek a keveréke már túlságosan is beleitta magát a tincsek közé, így talán egyszerűbb lenne az egészet levágni, majd hagyni, hogy újranőjön. De ugye a terv már itt abban megbukik, hogy levágni.
Mindenesetre, békésen nézte a sötét horizontot, a hajproblémákat egy másik alkalomra hagyva. Zsebébe nyúlt, elővette a csont tőrt melyet sikerült kicsempésznie az emberek között. Zavart tekintettel bámult rá a tárgyra, amely ennek a konfliktusnak a kiváltója volt. Elvett tőle mindent, az életét mégis megmentette… Jobban belegondolva nem is egyszer…
Magával tarthatná, talán újból megfosztja őt a fájó emlékektől. Elfeledhetné ezt az egész napot, a sérelmeket, a küzdelmeket. Csalogató feltételek.
- Ágnes? – szólította Noam a távolból, bár bizonytalan volt a nevet illetően. A lány feléje fordult, érdeklődve figyelte, hogy mit szeretne mondani a szintén friss sebekkel tarkított férfi. – Nemsokára visszaevezünk a hajónkhoz és itt hagyjuk egy a pokoljárta helyet – mondta lágyan, sajnálkozva. Tudja, hogy mit vesztett ma a lány, de képtelen belegondolni, hogy az ő helyében ezt hogyan dolgozná fel. – Vissza kéne sietnünk a kikötőbe!
Ágnes visszafordult az óceán felé, immár egy kis szél is kerekedett, ami belekapott összecsomósodott hajába. Egy hirtelen gondolat futott végig az elméjén, amitől boldog mosoly terült el az arcán. Már amennyire az azt érő vágás ezt engedte…
Kihúzta magát, majd a tőrt egy nagy hajítással a messzeségbe dobta, hagyva, hogy ezt a kárhozott erőt örökre elnyelje az óceán habja.
*Vége*
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Az Óceán Lángja - Epilógus
Az Óceán Lángja - 10. Epizód: A Pokol Kapuja (10. Rész)
Az Óceán Lángja - 10. Epizód: A Pokol Kapuja (9. Rész)
Az Óceán Lángja - 10. Epizód: A Pokol Kapuja (8. Rész)