- Kate! Mégis mikor akartál beszámolni róla, hogy egy ilyen hímnemű legyeskedik körülötted? Mégis ki a fene ő? - kérdezte jóval akaratosabban.

- Allison, ő Adam. - válaszoltam röviden.

- Igen azt tudom, most mutattad be. - mondta. - De mégis ki a franc az az Adam? Ezt most úgy mondtad, mintha tudom kéne, hogy ki ő.

- Ő Misses Daniels unokája, és most itt van. Én is csak ma találkoztam vele először.

- Ó! - esett le a tantusz Allison-nak, szinte hallottam, ahogy a földre pottyan. - Értem már, hát persze, Adam. Meséltél is róla... Hát mit ne mondjak, eléggé beindította a fantáziám! - nevetett. - Már azt hittem, hogy azért nem  tudok róla, mert nem akartad, hogy lecsapjam a kezedről, amit meg is értek, hiszen most egy félisten. De nem arról volt szó, hogy egy kis vézna srác? - mondta már könnyedebben.

- De igen, az volt. Amint látod kicsit megváltozott... - mondtam elpirulva.

- Nem is kicsit. - felelte Allison nevetve.

Viszont vissza kellett, valahogy kanyarodnom ahhoz a témához, amelyet meg akartam beszélni vele. Ez a kis közjáték Adam-mel nem volt rám valami jó hatással, elkalandoztak a gondolataim, és nem szeretnék meghátrálni. Egyszerűen nincs más választásom. Nem igazán tudtam, hogy hogyan tegyem, így gondoltam belevágok a közepébe, de időközben Allison megint belekezdett valamilyen témába, és nem is vettem észre, hogy máris elkészült az ételünk.

- Parancsoljatok! - tette le a tányérokat elénk Adam.

- Köszönjük! - mosolygott Kate.

Én pedig csak néztem rá, és ennyit tudtam kinyögni:

- Köszi! - vigyorogtam elpirulva.

Adam kedves mosollyal  visszament a konyhába. Néztem utána, s mikor eltűnt a lengőajtó mögött, és láttam, hogy nincs senki igazán hallótávolságon belül körülöttünk, határozottan Allison felé fordultam, és így szóltam:

- Be akarok szállni. - mondtam, de a hangomban még sem volt meg az az erő, mint amit képzeltem, ennek ellenére Allison, aki közben belekezdett a hamburgerbe, és épp az első falatot öblítette le egy kis kólával, majdnem ki is köpte.

- Micsoda? - kérdezte köhögve. - Te most azt akarod csinálni, amit én? De Kate, nem hiszem, hogy te képes lennél erre. - mondta már nem fuldokolva, féltően. - Én is nagyon sokszor alig bírom, egyszerűen felőröl. Miért most, és mi okod van rá egyáltalán? - hitetlenkedett.

- Megjött a suliból a felvételi értesítő, és felvettek...

- Gratulálok Kate! Hát miért nem ezzel kezdted? - vágott a szavamba, áthajolt az asztalon, és megölelt.

- Köszönöm szépen. - mosolyogtam. - De megemelték a tandíjat. - A hangom komorabbra váltott. - Nagy szükségem van a segítségedre, a könyvesboltban egyszerűen nem fogom tudni megkeresni azt a sok pénzt, ezért gondoltam esetleg, hogy hátha te be tudnál engem is vinni...

- Kate... - mondta Allison nyugodtabban. - Én szívesen adok neked kölcsön, van spórolt pénzem, nem hinném, hogy ez neked való. Ez igazából senkinek sem való. Nem akarom, hogy összetörj lelkileg. Én egyszerűen nem vállalhatok ekkora kockázatot...

- Allison! - mondtam határozottabban. - Nem kérdés volt, hanem egy kijelentés, muszáj hogy segíts, mert máshoz nem fordulhatok, és hogy kölcsön adj? Soha! Nem tehetem ezt veled, sokat szenvedtél azért a pénzért, és neked is szükséged van rá, hidd el, bírni fogom. - kifújtam a levegőt, amit már percek óta bent tartottam, és csak most vettem észre, hogy a szívem mennyire kalapál. Nagyon remélem, hogy bírni fogom...

- Jól van, jól van, nehogy már itt lenyelj kereszteben. - tiltakozott hátradőlve a székén, még a kezeit is felemelte, hogy jelezze elég lesz ennyi. - Értem én, Kate. De nagyon féltelek. - mondta és közben az arcomat fürkészte. Álltam a tekintetét, és így szóltam:

- Nem lesz semmi baj Allison, vigyázni fogok magamra, és te megtaníthatsz mindenre, hogy hogyan viselkedjek, öltözzek nem kell sok idő, csak egy pár hónapról lenne szó...

- Jól van! A fenébe is! - mondta. - Ha valami történik veled én... - és a hangja elhalkult.

- Allison kérlek, egyszerűen nincs más lehetőség. - Nagyon jól esett, hogy ennyire aggódott értem, de nem hátrálhattam meg. - Tudod, hogy hogyan élünk évek óta, nem fogjuk kibírni, ha ebbe most nem vágok bele.

Allison fújt egyet, és ezt kérdezte:

- De ugye tudod, hogy ezzel mit vállalsz?

- Igen, tudom. - mondtam.

- Pénzért fogsz lefeküdni férfiakkal. - mondta ki Allison azt a mondatot, amelyet azóta érlelgetek magamban, amióta rájöttem nincs más esélyem a jobb életre.