A mi utcánk 28.

          A kocsmáros egyre gyakrabban vette ígénybe Sálikó segítségét, minden apróságért valkit szalajtott Sálikóért . A fíú viszont lekötelezettnek érezte magát, ezért az esetek többségébe minden segitséget megadott a kocsmárosnak.

          Most viszont, a sötér pincébe való lemenetelük  egy nagyon különös hangsulyt adotta kapcsolatuknak , amit Sálikó csak nagyon nehezen tudott elviselni.

          A pincében, a lomok közül a kocsmáros egy gépfegyvert és egy  pisztolyt vett elő. Idegenül fogta a kezében, mint akinek sohasem volt ilyesmi a birtokában. Aztán fogta magát  és a Sálikó kezébe nyomta a következő szöveggel -- Idefigyelj!-  itt vannak ezek a fegyverek-- én nem értek hozzájuk,  tudod, nem voltam katona. Már vagy két éve találtam az erdőbe--eldobva -- de van hozzá lőszer is.-- De hát mire kell ez magának?- kérdezte Sálikó.

--Ne is kérdezd?-- mert nagyon el vagyok szánva, ha ez a kommiszár nem hagy békét a lányomnak, bizisten használni fogom. Persze, előbb meg kell nézni , hogy használható-e, és úgyanakkor megkérnélek , hogy tanits meg a kezelésére , mert te mégis csak egy katonaviselt ember vagy , és benned megbizok--sajnos másba, nem ! A kocsmáros nagyon elszántnak látszott, ezért Sálikó nyugtatgatni kezdte , hogy nem kell azt olyan komolyan venni, mert azt mindenki tudja , hogy Maruszja nem hozzá való. Csak az hülye kommiszár nem , pedig az apja lehetne-- tette hozzá  a kocsmáros. Aztán bizonyára észrevetted te is hogy kedvel téged az én szép Maruszjám. Sálikó, sokmindenre gondolt, csak arra nem , hogy a kocsmáros már eldöntött ténynek látja a Maruszjával kapcsolatát, amelyik jelen állapotában nem haladta meg a barátság fogalmát. 

         Sálikó nem válaszolt azonnal hanem a gépfegyverrel kezdett matatni. A gyér petróleum lámpa világánál alig látott --  először azt szerette volna megnézni , hogy nincs-e benne golyó, mert ameddig azt nem tudja, addig nagyon finoman kell vele bánni --hozta a kocsmáros tudomására.

         A kocsmáros, inkább a Maruszjával való kapcsolatára szeretett  volna választ kapni, de most így a fegyverrel a kezében, ügyesen kikerülte a választ.A férfi a sötétben is kutatta  Sálikó tekintetét, és jobban szerette volna ha a válasz a fiatalok  kapcsolatára utal, és nem a  fegyverekre.

         Sokáig bibelődött a fegyverekkel , mire sikerült meggyőződnie , hogy a fegyverekbe már nem található lőszer, ezért aztán  egyre bátrabban, ütögette kocogtatta a fegyvereket. A pisztoly jobb állapotban volt.  Sálikó alig akarta elhinni , hogy fegyver  már legalább két éve a pincébe leledzik, az volt az érzése , hogy ezt a fegyvert, csak nem is olyan régen használták. Csak kivül volt enyhén rozsdás és koszos, a belső szerkezete és cső belseje teljesen tiszta és üzemképes állapotban volt.

          A pisztolyt azonnal rendbe tette, és megkeresték a hozzávaló lőszert. A kocsmáros kezébe vette és tapogatta milyen a fogása és érdeklődött a kezelése írányába is. Golyót tettek bele, és Sálikó megállapitotta , hogy a pisztoly teljesen használható állapotba került, aztán elárulta a fiúnak , hogy most egy kicsit megnyugodott , mert ha szüksége lesz rá akkor használni fogja. Bár legjobb tudomása szerint nincs ismert ellensége, de sohasem lehet tudni , hogy, mi  forr az emberek fejében ezekben a nyomorúságos idökben.

         Sálikó , bár ismerte a helyi szokásokat, tudta , hogy a postás csak kéthetente jár a faluba-- ilyenkor a helyi asszonnyok úgy ellepik a postást , hogy annak a néhány levélneka szétosztása is több órába kerül , már csak azért is mert sokuknak a postás a levelet el is kell olvassa mert , nincs mindenki birtokába az olvasás tudományának. Sálikó azt is tudta , hogy az érkező levelek  Moszkvát is megjárják, mire szétküldik őket a legtávolabbi cimzettekhez is. Mindezek ellenére már eltudta képzelni , hogy a Nagyné levele már útban van hozzá, és akár a legrövidebb időn belül meg is kell érkezzen.

         Egész nyáron keményen dolgoztak, az  ő házuk már egészen megcsinosodott, már régen, a segitséget nyujtó fíú házát javitották, hasonló lendülettel. Sálikó sokszor gondolt Nagynéra, és arra is , hogy milyen jó lenne ha már mehetne vissza az ő kedveséhez. Álmaiban is megjelent-- a szénapadlás is-- ílyenkor Nagynét szebbnek látta mint amikor utóljára látta teljes valójában. Az is igaz , hogy néha kételyt   ütött szivébe  a rossz gondolat, de ezen hamar túl tette magát mert bizott az ő Anjájának a szerelmében.

         Egy nap aztán a kocsmáros azzal lepte meg Sálikót , hogy be kell menni a városba,némi bevásárlást véghezvinni, mert szüksége van bizonyos dolgokra -- de ő  most nem tud menni , hanem Maruszja fogja elkisérni az öszvérszekéren , és nála lesz a lista meg a pénz is. Sálikó igen mondott, mert már régen járt a városban és gondolta , hogy szét néz egy kicsit, és ha ott van akkor megpróbál valami ajándékot is venni Nagynénak, annál is inkább mert egyre jobban foglalkoztatta a visszatérés gondolata.

       A következő nap levelet hozott a postás Sálikóéknek. Nem is egyet , hanem mindjárt kettőt.