A

                        Szerelem

                                bajnoka

        Elérkezett a várva várt április elseje.

   Ilyenkor mindenki sokkal vidámabb, vagy legalább erőltet egy mosolyt 24 órán keresztül az arcára, mivel ez a nap nagy arányban különbözik a hétköznapoktól.  Legalábbis itt, az Üllői úton.  A focistákat már reggel hét órára odarendelték a stadionhoz, ahol a fabódék berendezésében és a sörsátorok felállításában kellett segíteniük.  Minden focista álmosan, ásítozva állt munkához.  Viszonylag mind nagyon jól kiélvezhették a tegnapi partit, amitől olyan nehezükre esett a ma reggeli korán kelés.    Edzőjük, mostanra elfelejtette a bajnokságban nyújtott gyenge teljesítményüket, s együtt szórakozott a csapattal.   Természetesen ő sem hagyta ki az áprilisi tréfák megvalósítását.  Elsősorban azzal kezdte, hogy mindenkinek hozott egy pohár kávét, amibe cukor helyett sót tett, tejszínhab helyett, pedig borotvahabbal fújta fel a gőzölgő kávé felületét. A focisták hálálkodva fogadták el a vezető edzőtől a kávét, s ha a só megízleléséig el nem jutottak, de mindenkinek elkeseredett az arca, a borotvahab ízétől. 

   Ezután az edző, miután sikeresen berendezték a különféle fabódékat, mindenkit meghívott egy hot-dogra és egy üdítőre.  Ezt persze már nem fogadták el az edző kezéből, mindenki tolakodva akarta megelőzni a holland szakembert.  Aki talán még sosem nevetett ilyen jót életében, ennyi kétségbeesett arcon. 

   Hamarosan megérkeztek a közönségek a délben kezdődő Ferencvárosi lányok és fiúk összecsapására.  Érkeztek vérbeli szurkolók is, akik már jóval indulás előtt benyakalhattak, félmeztelen testükre pedig vastagon zöld színnel "Hajrá Lányok" betűket festettek.  Rudolf és csapattársai lassan elindultak átöltözni.  Bár a fiú, legszívesebben az édes illatokat úsztató kürtös kalácsos fabódé előtt szobrozott volna.  Hátha előbb utóbb összetalálkozhatott volna Blankával és a mérkőzés helyett, egymással töltötték volna a mai napot. Minden bizonnyal a lány már az öltözőjében lehetett.

    A fiú kedvtelenül felcammogott csapattársaival együtt az öltözőbe.  Séta közben Károly próbálta barátja tudatára adni, hogy nem éri meg Blankával találkozgatni.   Rudolf ránézett a csapatkapitányra és csak mosolygott rá. Ebből persze Károly, semmit nem tudott leszűrni, nem tudta pontosan, mit ért egy ilyen könnyelmű mosoly alatt Rudolf, éppen ezért, elhatározta, hogy innentől kezdve, befogja a száját. 

    Amint megvoltak az átöltözéssel, megvárták edzőjüket, aki mostanra egyik kezében jeges kivi jégkásával, másikban pedig már félig elfogyasztott giroszpitával érkezett.   Fejével a kifelé vezető ajtó felé intve, kivezette csapatát az öltözőből.    Odalent a pályán, majdnem hogy annyi szurkoló volt, mint amennyi a bajnoki meccseken szokott lenni.   Persze kevesebben voltak annál, mégis ebben az évben mintha jóval többen jöttek volna el, mint eddig.   Míg a fiúk a pályához kifelé vezető folyosón álltak s várták a lány csapatot, odakint a Klub igazgatója, mikrofonnal a kezében üdvözölte a jelen ülőket és tájékoztatta őket a kétszer 30 perces mérkőzés utáni programokról.   Nem beszélt sokáig, rövidre zárta mondanivalóját s a végén, jó szórakozást kívánt mindenkinek.

    Majd ezután több lány stoplisának a kopogását lehetett hallani a folyosón, amint frissen odakocogtak a fiúk mellé.  Copfba kötött frizurával és fekete, idegenbeli mezzel a testükön ékeskedtek a fiú csapat mellett. A sor elején ott állt, közvetlen Károly mellett Blanka.   A magas lány, most is ugyanolyan magabiztos kiállásúnak látszott, mint tegnap.   Egy cseppet sem volt megrémülve attól, hogy fiúk ellen kell játszania.  Néhányan a lány csapatból pedig odasúgták a fiúknak, hogy azért 5 gólkülönbség alatt kapjanak már ki és ne az fölött. A fiúk erre fölényesen kinevették a kérelmet, majd a Klub igazgatójának a vezetésével elindultak a pályára.  A szurkolók üvöltöztek örömükben a pályára, úgy köszöntötték a játékosokat. 

   A lánycsapat mentségére, hölgybírók vezették a meccset.  Amikor elkezdődött a mérkőzés, lehetett hallani a lelátókról, hogy szinte minden szurkoló a lánycsapatnak drukkol. 

   A lányok kezdték meg a támadást.   Már az első mozdulatuknál elvesztették a labdát, Konrád révén, aki már ki is szemelte a Ferencváros lány csapatának azt a játékosát, akit a félidőben le fog smárolni.  A fiú elindult a labdával, azaz csak gyalogolt.   Várta, hogy érkezzen valaki, aki elveszi tőle a labdát.   Ügyesen cselezgetett, jobbra-balra mozdult a játékszerrel, végül azonban mégis kihalászta az általa kiszemelt lánykája a labdát.   Vagyis, inkább hagyta hogy leszerelje. 

     Károly azonban nem volt ilyen kegyelmes.   Rettentő gyorsasággal és ügyességgel szerelte le a lányt, majd vitte tovább a labdát.   A pálya közepén futva, észrevette, hogy ő rá szinte senki nem akar rá menni.   Így hát zavartalanul futhatott a kapu felé.   Rudolf persze követte őt a pálya jobb szélén, de nem kapott passzt.   Károly egyedül tört előre majd szerezte meg a fiú csapat első gólját. 1:0

      Rudolf csodálkozva kocogott vissza a pálya felezővonalához.  Sejtette, hogy a lányok gyengébben fociznak, mint a fiúk, de még ráadásul kevesebb lelkesedéssel, erre azért nem gondolt volna.   Blanka is csak vígan kocogott a pályán, még ha hátrányban is volt csapata, de nem nagyon törte magát a labdaszerzésen, inkább csak nevetett azon, ahogy Konrád szerencsétlen mozdulatokkal próbálta feltartani azt a lányt, akinél éppen a labda volt.

      Még szerencse, hogy odafentről mindenki szurkolt, így legalább lehetett érezni a pályán, hogy meccs zajlik.    Majd egyszer csak Blankához került a labda, Rudolf pedig abban a pillanatban megindult.   Hiszen eddig csak erre várt.   Blanka azonban, akihez eddig a meccs folyamán, labda még nem került, most úgy viharzott előre, hogy szinte nem lehetett megállítani. Rudolf lélek szaggatva rohant mögötte, de úgy gondolta, inkább lassít, ugyanis nem akart az egész stadion előtt leégni, hogy nem bírt utolérni egy lányt.   Megállt és csak sétálva követte szemével Blankát. 

     Blanka mellett ott futott egy néger származású lány, aki minden bizonnyal a csapat másik csatára lehetett, ráadásul ő még frissebb és gyorsabb is volt Blankánál.   Csak úgy verte a métereket Hornra és a fiú hátvédekre is. Blanka a fiúk kapujának a tizenhatosa előtt oldalra passzolta csapattársának, a néger lány pedig felpörgette a labdát és szédületes gólt lőtt.   Látszott rajta, hogy a bajnokságban s onthatta a gólokat. 1:1

      A közönség üvöltött örömében, Slimát, a gólszerzőt, pedig minden csapattársa boldogan ölelgette.    Rudolf megvárta a középkezdésnél a sípszót és egyedül indult el a labdával.   Nem azért hogy gólt szerezzen, sokkal inkább, azt szerette volna kiharcolni ezzel, hogy Blanka rátapadjon. Ám, nem hogy a magas csapatkapitány nem ment rá, hanem senki más lány játékos nem állta útját.   Egy darabig még követték őt futva, de nem sokkal azután, lelassítottak.  Így ez nem is igazi focimeccs.  Rudolf kivitte hát a labdát a pálya szélére és egy magas lövéssel, beadta a tizenhatos vonalon belülre.   A lány kapus magabiztos fogta a labdát, majd hajította előre. 

  Slimához került a labda.   Mivel a lány jóval gyorsabb volt csapattársainál, így önzően egyedül tört előre.   Egyedül Blanka volt az, akinek a nehezebb helyzetekben passzolt.    Rudolf minden erejét összeszedte és veszettül sietett vissza a saját térfelére.    Megpróbálta elvenni Slimától a labdát. Nem tudta felfogni, hogy egy lány, hogy mozoghatott ilyen rettentő gyorsan.    Rudolfnak esélye sem volt.    Miután megállt s hagyta ellenfelét elfutni, fejét felemelve, azt látta, hogy vele szemben Blanka szándékosan kineveti őt, majd tenyerére rácsókolt és elfújta a fú felé. Rudolf eljátszotta a lánynak ugyanezt.    Persze csak a csókot, mert neki nem volt miért kinevetni Blankát.

   Slima újabb bődületes gólt lőtt.   Kicselezte az összes védőt, már akiknek volt kedvük játszani, és könnyedén átgurította a cserekapus Molnár lába között a labdát, egyenesen a hálóba. 1:2

- Csúnyán kikaptok - jegyezte meg élvezettel teli hangon Blanka, miközben a felezővonal felé sétálva, utolérte Rudolfot.

- Ugyan már, a közelembe sem tudsz jönni, ha labda van nálam! - válaszolta neki vissza Rudolf.

 - Nem-e? - húzta fel szemöldökét Blanka, majd akaratosan az ajkára harapott. - Majd meglátjuk!

Rudolf erre csak mosolyogni tudott. Már alig várom!

A kezdősípszó után, Károly odapasszolta Rudolfnak.   Blanka azonnal elkezdett futni a fiú felé.   Aki csak állt.   Állt s várt arra a pillanatra, amikor testük összeütközik.    Amikor Blanka látszólag szándékosan belefutott a fiúba, ledöntötte őt a lábáról, ő pedig teljes testsúlyával a fiúra zuhant. 

 - Na, ez hogy tetszik? - kacsintott rá fölényesen Blanka.

 - Nem találok szavakat! - suttogta neki Rudolf.

Ezután Blanka felemelkedett Rudolfról és felsegítette a fiút. A szabadrúgás elvégzése után, a bírónő lefújta az első félidőt.

                              FTC Lányok     -       FTC Fiúk

                                       2              :              1