10. Rész

„A tárgyalóban hagyott négyes csak lassan tért magához az előbbiektől.

- Ezek szerint megtarthatom a hajómat? - kérdezte a meglepetés hatása alatt állva Jordan.

- Úgy tűnik - felelte az admirális. - Valami nem stimmel ezekkel. A priqu megint forgat valamit a fejében. Állítsátok le az áttelepítést. Mindenki menjen vissza a helyére. Jessie! Veled beszélni szeretnék. - Huib, az ifjabb Weiss magára hagyta Ericet és a fiatal nőt.

- Szükségem van a képességeidre a Flotta Szövetségben.

- Én legyek a tárgyaló? - kérdezte meglepődve Jessie.

- Nem. Ezt a részt vállalom. De kell valaki, aki segít beszélni az emberek érdekében. Aki képes olvasni a jelekből. Valaki, aki ismeri a diplomácia útvesztőjét. Ez csak egy kérés. Parancsot nem adhatok rá.

A nő egy pillanatig elgondolkozott a kérésen, de végül rábólintott. Az admirális megkönnyebbült, hogy egy számára kedves arc lesz az, aki segít neki megvívni a csatákat egy asztal mellett a priquval szemben.”         

Anselm Grün mondta „A bennünk felmerült gondolatokért nem vagyunk felelősek, csak azért, ahogyan bánunk velük.”

- Mit tettetek a hajótokkal? - kérdezte nyugodt hangon az arant, de tekintete izzott az elfojtott dühtől. - Az emberek felajánlottak számotokra egy rombolót, amit az új generációs, szuper zseniális estell visszadob. Szóljatok, ha nem jól értettem a történetet.

Senki nem szólt egy hangot sem. Ayne és Letor bilincsben térdelt a priqu asztala előtt, aki ujjait összefonva hátradőlt a trónszerű székében. Négy katona szegezte fegyverét a hibridekre. A szoba sötétebbik felében pedig Riss ücsörgött csendesen. Csak a sziluettjét lehetett kivenni, de határozottan látszott, hogy ő az. Letor a földet bámulta. Ayne gúnyosan elmosolyodott, akárhányszor a sötét alakra pillantott. Sejthette volna, hogy Riss megint szervezkedik.

- Tehát jól értettem a dolgot - nyugtázta magában a dolgot az arant. - Egyetlen egyszerű emberi kérdésem lenne. Miért? - Ayne nem tudott mit válaszolni. Nem mondhatta azt, hogy „mert keresztül akartam húzni a priqu szándékait, mely szerint kiirtja az emberiséget”. Más válasz viszont nem jutott eszébe, így inkább a földet bámulta ő is.

- Unjátok az életeteket? - kérdezte ismét a foglyokat. - Itt akartok meghalni? Mert kezd sok lenni, amit megengedsz magadnak - tekintete a férfi felé fordult. - Te pedig asszisztálsz a hülyeségeihez?

Letor úgyszintén nem válaszolt, csak meredt maga elé.

- A Flotta Szövetségben való részvételetek ezzel véget is ért. Hiszen hajó nélkül nincs flotta. Igaz?

Az admirális és Jessie a priqu hajó tárgyalójában várták a szövetség hivatalossá tételét. A nő kissé feszült volt. Képességeivel tisztában volt, de még soha nem kellett priquval tárgyalnia. Eric nyugtatgatta, mikor Dematibus és Scriben beléptek a tárgyalóterembe.

- Remélem nem várattam meg az embereket nagyon! - Szólalt meg köszönés helyett az arant. Az admirális az estelleket kereste a szemével, de az ajtó becsukódott, és az őrök elfoglalták a helyüket odakint.

- A hibridek nem csatlakoznak hozzánk? - kérdezte.

- Az estellek részvételét a szövetségben meg kellett szüntetnem.

- Ezt hogy érti? Önkényesen? - Nem egészen volt világos a dolog Ericnek.

- Az estellek a priqu ellen vétkeztek, így büntetés vár rájuk. De a szövetséget ugyan úgy megköthetjük.

- Engedelmével admirális! - lépett előre Jessie. - A szövetség megkötése három népre tartozik az előzetes megbeszélés alapján. Nem zárhatjuk ki őket úgy, hogy csak a priqu beszélt velük. Nekünk is jogunkban áll.

A nő szavai áramütésként érték a priqut. Nem számított rá, hogy egy ilyen fiatal tiszt ellenkezhet a priqu arantjával.

- Ki ez a nő admirális? - kérdezte.

- Ő Jessie Joe. A Namius első tisztje, és a segítőm - felelte Eric elégedetten.

- Hát szövetséget akar az ember az estellel. Ám legyen - felelte a hirtelen vezérelt ötlettől. - Az estelleket Riss fogja képviselni a tanácsban. - Úgy gondolta ezzel mindent meg is oldott.

- És ehhez mit szólnak a hibridek? - akadékoskodott tovább Jessie. - A nő volt az, aki az előzetes tárgyaláson jelen volt. Beszélhetnénk vele? - Az arant kezdte elveszteni a türelmét.

- Ha jól tudom maga sem volt itt, az előzetes tárgyaláson - szurkálódott Scribes. Eric viszont gyorsan a nő védelmére kelt.

- Jessie segítő csupán a tanácsban. Az emberek képviseletét viszont én fogom ellátni. Az Ayne nevű estell viszont mint képviselő volt jelen. - Legbelül büszkeség töltötte el a férfit, hogy érdemileg is hozzá tudott szólni a vitához, melyet a segítője robbantott ki. A szövetségi dokumentumokat még meg sem írták, mikor már vitába torkollik a második találkozójuk.

- Ez belső ügy. Rissel kell beérniük! - felelte Dematibus. Az emberek beletörődve a pillanatnyi vereségbe elfogadták a helyzetet. Hosszas papírmunkába temetkeztek a vita után, melyben mindkét fél megfogalmazta, milyen jogokat is próbál formálni magának a Flotta Szövetségben. Riss megkésve csatlakozott a társasághoz, hogy képviselje az estellek érdekeit.

A Ontriko börtön szintje általában üres volt, hiszen a priqu nem szívesen bajlódott a foglyokkal. Egyszerűbbnek tartotta megkínozni őket, hogy megtudja, amit akar vagy csupán kegyetlen hajlamait kiélhesse. Ezután az áldozatot kidobták egy légzsilipen. Akárcsak az embereknél itt is létezett a halálbüntetés, mely formája ugyan az, mint a Földieké. A vadászgépek kilövő dokkjába vitték az illetőt, vagy illetőket, majd az ítélethirdetés után bevitték a vetőcsőbe, odaillesztették az egyik indító kampóra a láncait, és kilőtték az űrbe. Az eljárás nem éppen fájdalommentes, hiszen a vetőcső hossza általában kétszáz méter. A gyorsulást segítő kampók álló helyzetből háromtized másodperc alatt gyorsulnak fel majd ötszáz kilométeres sebességre. Ezután pedig a vetőcső közvetlenül a semmibe torkollik, ahol az oxigénhiány, a sugárzás és a nyomásváltozás emészti fel a testeket.

Ayne a sarokban ücsörgött, lábait felhúzva, fejét a falnak támasztva. Nem félt, hiszen tudta, hogy nem öleti meg a priqu. Orrgyilkost is kár lenne küldenie, hiszen az estellek fellázadnának. Túl átlátszó lenne megölni bármelyikőjüket. Letor a szomszéd cellában lévő szeméttel játszott célba dobósat. A monoton csörgést, amit az ágy széléről visszapattanó apró tárgyak okoztak Jamik belépése törte meg. Ayne lassan felállt, és a cella feltételezett széléhez lépett. Az energiamező nem látszódott, de érintésre hatalmasat ütött.

- Hallottam mi történt - lépett a nő elé. Letor is feltápászkodott, és közelebb lépett.

- Azért jöttél, hogy kivigyél? - kérdezte a tőle megszokott nem túl barátságos módon.

- Az arant, Risst nevezte ki, mint az estellek képviselőjét a szövetségi tanácsban. - Közölte az újdonságokat Ayneval. - Az emberek segítője elég talpraesett fiatal nő. Neki köszönhetjük, hogy egyáltalán ül annál az asztalnál valaki közülünk.

- De pont az a tenyérbe mászó majom? - Letor nem lett elragadtatva a hírtől, amit a calras hozott.

- Dematibus minden bizonnyal elégedett volt vele, mikor kiadott neki minket - felelte a nő. - Azt hiszi, tudja irányítani őt, ezért bízta rá a feladatot.

- Kár volt visszaadni azt a rombolót. - felelte a szomszéd cella lakója.

- A romboló csak hab volt a tortán. Most Riss foglya az emberek adatait kiszivárogtatni. - folytatta a gondolatmenetet Jamik. - Az ő célja veled ellentétben az, hogy kiirtsák a Földet, majd megkaphassuk azt mi. - Csend borult a társaságra, majd a calras folytatta. - Miért aggódsz annyira az emberek miatt kedvesem?

- A priqu gonosz. Minden okod meglenne, hogy gyűlöld őket te magad is. Hiszen megölték a népedet. Téged ez nem zavar?

- A calrasokat megölték, de én életben maradtam. Nekem hálásnak kell lennem, mert én még itt vagyok.

- Téged miért hagyott életben a priqu? - kérdezte Letor.

- A hatalmasok játékszere vagyok. És a hatalmasok fizető eszköze a tudás. Ezért vagyok még köztetek. Ezért fogok segíteni. De még nem most.

- Te érted mit mond? - pillantott át a nőre, aki kerek szemekkel nézett Jamikra. A férfi egy apró mosollyal válaszolt a pillantásra.

- Most mennem kell. Ha lehet, ne nagyon említsétek, hogy jártam itt.

- És a rögzítő kristályok? Nem vették fel a beszélgetést? - kérdezte Ayne. Jamik a zsebéből előhúzott egy tejfehér követ, és a nő felé nyújtotta.

- Nem is rossz egy calrastól! - biccentett elismerően Letor.

- Mennem kell. Nem tudom, mikor jövök újra. Ti ne keressetek.

A férfi kilépett a börtönblokkból, magára hagyva a két foglyot. Ayne még mindig kerek szemekkel nézett Jamik után, aki már rég eltűnt az ajtó mögött.

- Te értetted, hogy mit mond? - kérdezte a csendet megtörve Letor.

- Azt hiszem - felelte bizonytalanul Ayne. - Azt hiszem, több van a calrasban, mint hittem. Még okozhat meglepetéseket.   

- Ez? - nevette el magát a férfi gúnyosan. A nő szúrós tekintetet vetett rá.

- Ha tényleg van valami a birtokában, akkor az elég nagy ahhoz, hogy a priqu ne ölje meg. Akkor pedig Riss mellett ő is komolyan pályázhat a tanácsba.

- Én nem bízom benne - felelte a férfi.

- Bízni én sem bízom benne. Ami azt illeti benned sem. Miért segítettél egyáltalán? - Letor visszasétált az ágyához, majd elnyúlt rajta.

- Nem volt jobb dolgom. Te pedig nem vagy terepre való. Azt hittem egy amolyan szombati meló lesz. De rájöttem, hogy melletted olyan, mint a kiképzőtáborban.

Mindketten elmosolyodtak, és próbáltak tovább barátkozni a cellájukkal. Bíztak benne, hogy a calras információi hamarosan kijuttatják őket az energia fal mögül, mert lesz mit helyretenni. Ha Riss belekontárkodik a szövetségi tanács ügyeibe, minden összedőlhet, még mielőtt felépíthetnék.