A mi utcánk 27.

           Nagynénál nem jelentkezett a szoknyáért a tulajdonos. Ezért   két nap várakozás után, Nagyné fogta a szoknyát, és feltüzte a pletykafészek asszony házának  kapujára. És ezzel befejezettnek nyilvánitotta a leszámolást. De nem úgy az utca lakói, akik még hetekig csámcsogtak az eseményen. A vélemény itt is megoszlott , volt aki támogatta  Nagyné megnyilvánulását,mások meg egyszerűen kijelentetteék , ő sem jobb a Deákné vásznánál, de mindezek ellenére a pletyka , egy kissé visszaszorult a mi utcánkba. De ez is érthető volt mert  a fő pletykásnak néhány napig , vagy talán egy hétig is , egyáltalán nem volt  kedve az utcára menni , mert nem tudhatta , hogy mi vár még rá. Még vizért sem ment-- jó ideig-- és mikor megint  bátorkodott a kutra menni , akkor is  a másik oldalon közelitette meg a kutat,  pedig az, az ő oldalukon volt.

          Sálikó szorgalmasan javitotta házukat, és csak nagy ritkán jelentkezett a kocsmába. Nem is igen szeretett a kocsmába járni , már csak azért sem mert a kocsma vendégei nagyon nagy szélsőségek között mozogtak. Amikor nem zavarta őket senki, akkor nagy dinom-dánomokat csaptak , ám amikor megjelent a kommiszár akkor,  békés  nyugalomba iszogattak. Persze a békés nyugalom csak a felszinen mutatkozott annak, hiszen valahol mélyen az emberek tudatába a kommiszár volt az egyes számú közellenség. Az öregebbje meg is emlitette, hogy ez is úgy fog járni,  mint az elődje, mert az is csúnyán végezte . Pontosabban végeztek vele, mert vagy  nyolc-tiz év terror után,  az erdőszélen találták egy fára felakasztva , és még a nadrágot is lehúzták róla, jeléül a mély megvetésüknek , és gyülöletüknek. Eleinte ez a kommiszár sem volt olyan vad, olyan kiszámithatatlan , de lassan, a hatalom tudata , és az alkohol , úgy elboritotta az  agyát , hogy mindenben hibát talált, és azt küldött börtönbe , munkaszolgálatra akit éppen akart. Éppen ezért nem mertek újjat húzni vele. De nem volt kiméletesebb a nőkkel sem,információkat gyüjtött róluk , és akiről megtudta , hogy a férje távollétében félrelép, ahhoz azonnal bekopogtatott és követelte a maga "jussát", mert ellenkező esetben, mindenfélével  fenyegette az asszonyt. Mindezt tette annak ellenére , hogy állandó stabil kurvája is volt. Rég elfeledte azt , hogy szülei nincstelen muzsikok voltak, és őt csak az emelte ki a semmiből , hogy  apja belépett a kommunista pártba, és igy neki alanyi jogon járt az iskoláztatás, ami  nem is annyira iskola volt, hanem inkább katonai kiképzés. Erkölcstan , etika, biztos nem volt abban az iskolarendszerben, nem csak akkor hanem sokkal későbbi jogutódjaiban sem. Talán úgy is fogalmazhatnánk , hogy egy faragatlan paraszt volt, de ez túl hizelgő lenne a jellemzésére, mert a paraszt  az mezőgazdsági dolgozó, aki tud magának és másoknak élelmiszert , és egyébb értékeket termelni, teremteni, ő viszont ilyesmit nem tudott , csak az állati  ösztöneire hallgatott és gázolt át mindenkin, és mindenen ami az utjába került , és aki nem úgy táncolt ahogy ő füttyölt. Ő már ezt látta, ebben nőtt fel, és el sem tudta képzelni másképp a világot, csak úgy, hogy a párt nevében ő uralkodik--és butasága okán nem jutott eszébe , hogy ami elkezdődik, annak egyszer vége is szokott szakadni.

         Amikor Sálikó két három napig nem ment a kocsmába, akkor már üzent utána a kocsmáros, különböző  ürügyekkel, de volt olyan eset is hogy személyesen lányát Maruszját küldte utána , bizva abban , hogy annak nem tud ellenállni, és azonnal jelentkezik. Maruszja nagyon szimpatikus lány volt, szépen öltözködött-- olyan szépen mint senki más a faluba--és elmaradhatatlan volt hosszú szőke befonott hajának koronaként való feltűzése.

        A kocsmáros különboző apró munkákkal bizta meg Sálikót, székek javitásával, a gémeskut vedérjének kicserélésével, mert éppen kilyukadt. Az ilyen alkalmakkor mindig készségesen mellette tartozkodot Maruszja is, aki mindenben a segitségére volt, és boldogan mosolygott a fíúra. Csak a vak nem látta , hogy az apja tanácsára Maruszja nyakig , vagy még azon túl is beleesett Sálikóba.

       Aztán egyik este, a kocsmáros, behivta Sálikót a pult mögé majd elindúlt vele egészen hátra  majd egy ütött kopott lépcsőn le a pincébe. Ott, rengeteg kacat lom volt , de a kocsmáros megngyújtotta petróleum lámpát és elővett valamit, de elötte Sálikót megeskette hogy amit most fog látni arról soha senkinek, egy szót sem szólhat. És Sálikó megesküdött.