22. fejezet

Shane Dawson fintorgott egyet, mikor végigmentek a lakókocsiktól zsúfolt parkon. Egyik lepukkantabb volt, mint a másik. Miféle népség lakhat itt? – olvasta le a kérdést Ray arcáról is. Érdekes hely, annyi szent!

Rövidesen a Ray által fogadott magánnyomozó megadta címhez értek, az ütött-kopott lakókocsihoz, mely ezer színben virított ki társai közül. Körülötte éktelen rendetlenség, minden tele eldobható műanyag vizes palackokkal, sörös és boros üvegekkel. Mellette pedig ott parkolt a rózsaszín Cadillac.

A két férfi egymásra nézett, majd Shane elkiabálta magát.

- Jó napot! Van itt valaki? – válasz nem érkezett.

Shane megismételte a kiáltást, ám ez alkalommal kissé erélyesebb hangon. Eltelt néhány perc, mikor egy álmos fej jelent meg a bejáratnál. A két férfi biztos volt benne, hogy rossz helyen jár, hisz az előttük kirajzolódó alak, inkább hasonlított egy madárijesztőre, mint egy asszonyra. A haja valami meghatározhatatlan színben pompázott, ami a sárga és a narancssárga érdekes árnyalata volt, az arcán a rikító smink még közönségesebbé tette. Ahogy kilépett az ajtón, a ruhája ennél is nagyobb megrökönyödést váltott ki a két férfiben. Ilyet eddig csak a filmekben láttak! Egy testre feszülő rózsaszín lakknadrágot viselt, felül pedig egy tigrismintás haspólót, ami alól apró hurkácskák kukucskáltak ki. A lábán egy neon zöld magas sarkú szandált viselt.

- Kik maguk? – kérdezte barátságtalanul.

- Ön Maude, Barbara Lewis anyja? – kérdezett vissza Shane.

- Attól függ, ki kérdezi! – vágott vissza a nő és gyanúsan kémlelte a két alakot. – A banktól jöttek?

- Nem, asszonyom – szólalt meg Ray. – Személyes ügyben keressük Önt.

- Vagy úgy – vont vállalt Maude. – Biztos nem behajtók? Mert akkor vissza is fordulok.

- Egészen biztos…

Ezekből a szavakból annyi már kiderült a két férfi számára, hogy a nőnek komoly tartozásai lehetnek. Kell neki a pénz, ami az ő szempontjukból korántsem hátrány.

- A lányáról szeretnénk kérdéseket feltenni – mondta Shane.

- Mit csinált már megint az az átkozott? – jajdult fel, majd elővett egy cigarettát és rágyújtott. A körmei kékek voltak.

- Ezt szeretnénk kideríteni.

- Bármit is követett el, nincs közöm hozzá. Mindig csak a baj van vele! Maguk zsaruk? – kérdezte a nő.

- Nem – felelt Ray.

- Akkor nem kell mondanom maguknak semmit! – váltott hangnemet. Gyanakodni kezdett. Vajon mit követett el Barbara ezúttal? Talán végrehajtotta, amit eltervezett?

- Nem, nem kell. De örülnénk, ha segítene megválaszolni pár kérdést.

- És miért jó az nekem, ha válaszolok maguknak azokra a kérdésekre? – kapva kapott az alkalmon, hogy esetleg bezsebeljen pár dollárt. Úgyis fogytán a pia.

- Nem jár rosszul – kacsintott Ray, majd megvillantotta a zsebében lapuló dollárokat. Micsoda egy anya az ilyen! Egy üveg borért eladná a saját lányát! Felfordult a gyomra tőle!

- Ismeri John McDonaldet? – kérdezte Shane.

- Hát persze! – kiáltott fel lelkesen a hamarosan zsebében csörgő pénz reményében. – Ő a lányom udvarlója.

- Milyen embernek ismeri?

- Egy angyal az az ember! Olyan házat tart fent, amiben Barbi és a kölök kényelmesen élhetnek, fizeti minden kiadásukat, pedig elhihetik, a lányomnak vannak luxus igényei! Látszik, hogy kire hasonlít! – húzta ki magát és az egyik melle majdnem kibuggyant a feszes felsőből.

- Mióta vannak együtt?

- Pár éve. Akkor ismerkedtek meg, mikor Barbara odaköltözött Alabamába. Három - négy éve van már – azzal megvakarta a fejét és egy tollat szedett ki belőle.

- Esküvőt terveznek?

- Nem tudom én azt! – vonta meg a vállát. – Az a John nős férfi, most válik, meg aztán Barbara se vált el hivatalosan, ha jól emlékszem.

Shane-nek fent akadtak a szemei egy pillanatra. Barbara férjnél van még mindig? Vajon a Tulok tudja? Mekkora szélhámos ez a nő!

- Valóban?

- Az a mocsadék valahol erre csövezik – a szemei villámokat szórtak, ahogy az illető férfire terelődött a szó.

- Ha jól értem, nem kedveli őt! - mosolyodott el Ray. Nagyszerű! Ha nem szereti, az csak hasznukra lehet! Annál többet megtudhatnak róla.

- Fred, a görény úgy megverte Barbarát terhesen, hogy a kórházban kötött ki. Az alkoholista disznó! – itt Shane magában elmosolyodott: „Nicsak ki beszél!”. - Ki hinné, hogy egyszer menő orvos volt! – ingatta meg a fejét.

- Meséljen róla!

- Ennyi a történet. A lányom hozzáment, mert pénzes pasi volt, jó életet tudott neki adni – kezdte. -  Aztán valamit elrontott a nyavalyás és kirúgták. Többet nem kapott állást. Azután csak züllött… inni kezdett, nem csoda, hogy Barbi lelépett tőle!

Ray és Shane egymásra néztek, és tudták, hogy a következő ember, akivel beszélniük kell, ez a bizonyos Fred lesz.

- Tudja, hol találhatnánk meg őt? – kérdezte Ray.

- Fogalmam sincs! – rázta a fejét a nő. Majd nyújtotta a tenyerét a fizetséget várva. Ray beletett egy százast. – Akarják, hogy meséljek a szeretőjéről is? – a tenyerét továbbra is a két férfi felé fordította.

- Johnról? – kérdezte Shane.

- Nem – rázta a fejét. Mikor egy újabb százas került bele, folytatta. – Bob Hamilton. Egy ficsúr, itt él nem messze, van egy autószalonja, ő vette Barbinak azt a flancos autóját is.

Tehát nem csupán egy férj van, de még egy régebbi szerető is! Egyre jobb! Örültek, hogy az öreglánynak megeredt a nyelve. Még pár dollár és Barbara legmocskosabb titkaira is fény derül.

- Mi a helyzet John családjával. Róluk mit tud? – folytatta Shane. Egy kis szerencsével azt is bevallja, hogy Barbara a felelős Lilly balesetéért.

- Csak annyit, hogy van egy felesége, aki megcsalta és most válnak – hazudta. Nem akart elárulni mindent. Amit elmondott, abból a lányának maximum csak kis kellemetlensége származhat. De innen jön a lé rendesen! Későbbre is tartogatnia kell információkat! Nem árulhat el mindent! Majd, aki többet fizet! Magában előre örült, hogy milyen gazdag lesz, mire kijátssza az összes lapját!

Ray elővett egy újabb ötvenest hátha az majd segít, ám Maude megrázta a fejét.

- Ennyit tudok!

- Rendben, akkor köszönjük a segítségét! Ha még valami eszébe jutna – azzal Ray odanyújtotta a névjegykártyáját, hisz őt Barbara úgysem ismeri, és a nő kezébe nyomta.

- Felhívom, uram – felelte Maude nyájasan. A zsebébe csúsztatta a papírost. Még jól fog jönni később! Hadd főjenek egy kicsit a levükben!

- Szép autó! – simította meg a rózsaszín tragacsot Shane. Ekkor az elején észrevett egy jókora horpadást. – Mi történt vele? – kérdezte a nőt.

- Elütöttem egy büdös macskát! – morogta Maude. – Kifutott elém a dög.

Jó nagy macska lehetett! Inkább egy jó nagy kutya… vagy egy kisgyerek… - tette hozzá magában Shane.