A

                          Szerelem

                                  bajnoka

    Míg a félidő tartott, addig a helyi általános iskolának a tánc csapata vonult fel a pályára.    Mindkét csapat,  öltözőbe beérve, többen fogták a tusfürdőjüket, törölközőjüket és zuhanyozni indultak.

 - Hahó! - kiáltott Konrádra, Rudolf. - Zuhanyozni mentek? Minek? Még csak félidő van!

A kakas taréjas fiú nem válaszolt vissza csapattársának, helyette kinevette s otthagyta. 

 - A fordított napi meccsen nem kötelező végigjátszani mindkét félidőt - felelte Horn, aki Konrád távozása után, könnyelmáen a levegőbe legyintett.

- Tavaly mindannyian végigjátszottuk! - akadékoskodott Rudolf.

 - Jó, de most látod, jó idő van, mindenki csajozni akar, nem pedig még a szabadnapján is a labdát kergetni! - magyarázta neki Molnár. 

 - Ez mekkora hülyeség! - csóválta meg a fejét Rudolf. - Akkor ki fog játszani helyettetek?

 - Ezt sem tudod? - csodálkozott Molnár. - Ilyenkor a második félidőre, beszállhatnak a focista lányok párjai, vagy a családtagjai. 

 - Akik még életükben nem láttak labdát? - vonta fel a szemöldökét Rudolf. - Na, ez finom lesz! Szépen lealáznak majd minket!

    A második félidőben, valóban olyan férfiak álltak be Rudolfék csapatába, akik focit maximum csak tévén keresztül láttak. Tömzsik voltak, pocakosak, lassúak, de a szerencséje az volt a Fradi fiú csapatának, hogy egyik sem volt ittas állapotú.   Bár azokat fel sem engedhetnék a pályára.

     A bírónő elindította a sípszóval a második félidőt.   Blanka indult meg a labdával.   Rudolf gondolkodás nélkül követte.   Amikor a lány ezt észrevette, lelassított és félrehúzta a labdát a becsúszó Rudolf elől.  Majd kinevette és tovább indult.   Passzolta is be a középpályára Slimának, aki ezúttal a hétköznapi férfiakat, olyan előnyösen kerülte ki, mintha egyszerű bóják mellett vezette volna a labdát.   Ezúttal Molnár kivédte a lány rúgását.    Szögletet végezhetett el a lány csapat.   Amikor a fiúk kapuja előtt kezdett sűrűsödni a két csapat, Blanka odament egészen közel Rudolfhoz és kéjesen a fülébe súgta. 

 - Le fogunk mosni titeket a pályáról!

     Rudolf a lányra nézett és nem csak azért nem tudott szólni, mert nem akart, hanem mert inkább gyönyörködött Blanka szemeinek kihívó s annál is inkább gyönyörű szemeiben.   Slima végezte el a szögletet. Nagyon ígéretes szögben csavarodott befelé a labda.  Blanka a labda alá futott, megelőzvén ezzel Rudolfot, s a feje búbjával csúsztatta hátra a labdát.  Az egyik önkéntesként játszó férfi mellkasán pattant meg a labda, aki az izgatottságától azt sem tudta, hogy melyik lábával találja el a játékszert. Rugdalózott jobbra-balra, de sehogy sem tudta eltávolítani a labdát a kapu elől.   Blanka határozottan az útját állta, kihúzta a férfi lábai elől a labdát, de rúgni nem tudott, mert Rudolf ismét becsúszott neki.  Blanka hanyatt esett, mire a bíró nő a sípjába fújt.  Tizenegyes.

- Haha, már érzem a 3:1 szagát! - mosolyogta Blanka, miközben Rudolf nyugodt lelkiismerettel az arcán, segítette fel az imént elkaszált lányt.

   Blanka végezte el a tizenegyes rúgást.   Molnár azonban kivédte a gyenge rúgást és már lendítette is előre.   A gond, csak az volt, hogy a Fradi fiú csapatból csak Horn, Károly és Rudolf maradt, akik tudtak focizni. Na, meg persze Molnár.

   Míg az önkéntesen játszó férfiak, a focista barátnőikkel voltak elfoglalva a pályán, addig Rudolf és Károly ügyes egymásnak adogatott passzokkal haladt előre.    Slima és Blanka későn próbálták megállítani a két fiút, mire odaértek, egy ügyes íves szélről adott beadással, Károly már meg is szerezte a második s egyúttal az egyenlítő gólját. 2:2

   Rudolf rákacsintott Blankára, amikor tekintetük újból találkozott.  A lány egy cseppet sem tűnt megviseltnek a kapott gól miatt, sőt, még integetett s a fiúnak a pályán.   A mérkőzés utolsó tíz percében, Slimának volt legalább öt nagy helyzete, amit hála Molnárnak, nem tudott gólra váltani. Blanka egyre jobban csak Rudolffal foglalkozott, ahelyett hogy csapattársának segített volna.   Rudolf pedig türelmesen állta, a lány minden percben történő furkálódásait. 

    Utolsó percek következtek.    Károly felgyorsított és egy becsúszó mozdulattal kilőtte Slima elől a labdát.   Ezzel sikeresen leszerelve, tovább passzolta a játékszert Rudolfnak.   Blanka nyomban rátapadt.   Amerre a fiú ment, arra ment ő is. Nem engedte elfutni. 

Rudolf mélyen belenézett Blanka szemeibe, mire a lány kíváncsian bökött felé a fejével.

- Elállnád az utamat? A szépséged feltart!

Rudolf bókjára a lány jókedvűen felnevetett, majd lökdösni kezdte a fiút.

 - Nem tehetek róla, ha a te szépséged ennyire vonzz engem!

Míg Rudolf nem figyelt, Blanka könnyedén átlőtte a labdát a fiú lábai között, egyenesen Slimához.   Rudolfot nem érdekelte már a meccs, nem akarta levenni a szemeit Blankáról.

   Slima azonban újabb nagy helyzetet hagyott ki.   Hiába is próbálkozott, Molnár minden lövését ügyesen kivédte.   S ezúttal olyan pontosan lőtte előre a labdát, hogy az pont Rudolf és Blanka felé ért földet. 

    Rudolf elrugaszkodott Blanka elől és a labdáért sietett.   Levette mellkassal és a kapu felé indult vele.   Blanka ott loholt a nyomában, nem engedte hogy a fiú gólt szerezzen.   Ha nem is könnyedén, de megelőzte,  Rudolf azonban túl korán lőtt kapura, de a játékszer előbb rápattant az előtte iszkoló Blankára. Ettől a magasba pördült és íves kanyarban siklott át a kapus kezei fölött.  Gól!

   Rudolf megtapsolta a füvön elhanyatlott Blankát a látványos öngóljáért, majd elégedetten lesétált a pályáról.   A bírónő nem sokkal a öngól után, lefújta a meccset.

                              FTC Lányok      -           FTC Fiúk

                                      2               :                   3

     A győztes mérkőzés után, Rudolf lepacsizott Károllyal, majd az öltözőbe indultak. Megdicsérték Molnárt is az ügyes védésekért. Öltözködés közben, lehetett hallani, hogy a lányöltöző előtt, nagyon nevetnek. Amikor a három fiú kiment a folyosóra, azt látták, hogy a Fradi lánycsapata a hasát fogta a nevetéstől, az öltözőjük előtt állva. Károly megkérdezte tőlük, hogy mit nevetnek olyan nagyon, mire az egyikük, - aki éppen a nevetéstől még kapott levegőt - elárulta, hogy amíg Blanka zuhanyozott, ők kijöttek, kihozták a ruháját, őt pedig bezárták. A három fiú nagyra nyalt szemekkel nézett egymásra. 

   Károlynak azonban remek ötletet támadt.   Elkérte a lányoktól az öltöző kulcsát, majd kinyitotta vele az ajtót.  Ezután hátrafordult Rudolfhoz, aki mindg végig ott állt mögötte, s megkérdezte tőle, hogy be mer-e nézni az öltözőbe.   A fiú ezt bátran vállalta, majd mikor helyet cseréltek, Károly félre állt s integetett a lányoknak, akik erre belökték Rudolfot az öltözőbe s bezárták őt is. 

Tudtam. Erre vártam.