Shawna még azon a délutánon megtanulta a Comanche-k hétköznapjainak néhány fontos elemét. Egy idő után már nem számolta hány vödörnyi vizet kellett a közeli patakból elcipelnie a tábor közepéig. Megszáradt zsálya bokrokat fosztott meg száraiktól az esti tüzekhez. Estére vörös karcolások borították a tenyereit. Magában számtalanszor elátkozta az indián nők hagyományos szerepeit, melyek magukba foglalták  nem csak az otthon teremtés feladatait, hanem a kemény fizikai munkát is. Estére visszaértek a férfiak, akik egy gyors vadászat során beszerezték a lakoma hozzávalóit. Nyulakat és két fiatal szarvast hoztak. A nők elragadták az elejtett állatokat, és pillanatok alatt kibelezték őket. Tatimi egy kést nyomott Shawna kezébe, aki ijedten nézett rá. A nő csak kacagott egyet, és arra bátorította, hogy a többieket figyelve vegyen részt a hús feldarabolásában. Mire végeztek, a lány a könyökéig véres volt. Látta, ahogy néhány asszony és férfi lenyesett egy-egy szeletet a szarvasok húsából, majd élvezettel behabzsolták. Az éppen arra igyekvő Acél Róka és Quanah ugyanezt tették. Vigyorogva állapították meg, hogy a hús friss és finom volt. Quanah észrevette a lányt. Véres kezeire pillantott, aztán elismerően biccentett Tatimi felé. Shawna elkövette azt a hibát, hogy a két férfit megpróbálta enyhén diadalittas arckifejezéssel méregetni. Quanah elhúzta a száját, felmarkolt egy darab friss májat, és a lány felé nyújtotta. Shawna nagyot nyelt, de nem azért, mert érezni akarta a még meleg vér zamatát a szájában. Tudta, hogy nem hátrálhat meg. Nem csupán büszkeségből fogadta el a májat, hanem mert sejtette, hogy a számára ismeretlen Comanche szokásokhoz való hozzáállása alapján fogják megítélni. A nő Quanah-ra villantotta szürke szemeit, majd kivette a férfi kezéből a májat, és olyan erővel harapott bele, hogy a vér bepöttyözte az arcát. Quanah érdeklődve figyelte őt. Shawna meglepődött, amikor érezte hogy a gyomra nem áll ellen, az utolsó falatot is lenyelte.

- Ha nincs más teendő itt, akkor megmosnám a kezem...ha szabad. – mondta Quanah-nak. A férfi felhúzta a szemöldökét.

- Ott van a rongy, amit a többiek használtak. Az nem elég jó neked? – Quanah az egyik szarvas mellett heverő lepedőre mutatott, amit szinte eltakart a lakomázó legyek serege.

- Forró víz kell ahhoz, hogy lemossuk a bőrünkről mindazt, ami árthat.– felelte Shawna komolyan.

- Nem fogunk csak azért tüzet gyújtani és fát pazarolni, hogy kielégítsük a szeszélyedet! – szólt közbe Acél Róka, miközben olyan arcot vágott, mint akit már az ötlet is elborzaszt. A lány nem engedett.

- Ez nem valamiféle szeszély, és nem is pazarlás. A tisztaság elősegíti az egészséget. – felelte fontoskodva.

- Nekünk nincs szükségünk erre! – vágott vissza Acél Róka, de Quanah leintette.

- Egyetértünk. – mondta, és Shawna-ra mosolygott. – Melegíts vizet. Sőt, bátoríts másokat is arra, hogy használják. – Ezúttal a nő nem hallott gúnyt a férfi hangjában. – Bár nem hiszem, hogy sikere lesz. – Quanah volt ez egyetlen a táborban, aki nagy gondot fordított a tisztaságra. Gyakran rágott fakéreg darabkákat vagy menta levelet, hogy a szájüregét ápolja. A nem messze lévő folyóban is naponta megmártózott. Ha vándorlás esetén nem jutott vízhez, akkor homokkal és fűcsomókkal dörzsölte le a testét. Azt persze nem árulta el senkinek, hogy ezekről a praktikákról egy Kiowa gyógyítótól hallott, akit azzal gúnyoltak, hogy elkezdett világosodni a bőre mert túl sok időt töltött el fehérek társaságában.

Shawna kisvártatva rádöbbent, hogy a víz megmelegítése igen időigényes. A Comanche-k nem használtak fémből készült fazekakat vagy tálakat. A lány nem is értette, hogy hogyan feledhette ezt el, amikor elmutogatta Tatiminek, hogy mire készül. A nő elmagyarázta, hogy a víz felforralásának egyetlen módja, ha egy vastag bőrből készült nyitott zsákszerűségbe vizet öntenek és tűzforró köveket helyeznek el bennük. A nap már lemenőben volt, mikor Shawna végre megmoshatta a kezét. Többen idegenkedve figyelték őt. Tatimi ugyan követte Shawna példáját, ám mindenki más fejcsóválva továbbállt a közelgő mulatságra koncentrálva. A lány Tatimivel együtt követte őket.

Egy pillanatra elkomorult mikor meglátta a kis tisztást, ahol Acél Róka megerőszakolta az első napján. A területre két tábortűz lángjai vetítettek fényt. A nők leterítettek két hatalmas bőrt, amire agyagból és erős levelekből készített tálakat helyeztek. Shawna megérezte a sült hús nyálcsorgató illatát. Hamarosan mindenki a tűz körül üldögélt csoportokba verődve. Shawna úgy látta, hogy a csoportokat az életkorbeli különbség határozta meg. Shawna nagyon éhes volt, a kétkezi munka leszívta az energiáját. Sóváran nyújtogatta nyakát az ételek felé, és megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor az emberek sorban elindultak, hogy tányérjaikat megtöltsék finomságokkal. A nő egy nyúlcombot, fenyőmagból készült kenyeret, és néhány szem szamócát rendezett el a tányérján, majd visszaült a helyére. Tatimi éppen próbálta neki elmutogatni, hogy milyen módszerrel őrlik a magokat a kenyérhez, amikor Shawna-t valaki oldalba bökte. Szürke Bagoly volt az, aki vidáman melléjük telepedett.

- Nos? Hogy telt a napod? – kérdezte a lányt, aki kimondta az első gondolatot, ami eszébe jutott.

- Nyers húst ettem! – jelentette ki büszkén. A sámán vigyorogva hajolt közelebb Shawna arcához.

- És ízlett? – kérdezte, mire a lány némi gondolkodás után őszintén bólintott. Miközben ettek, Szürke Bagoly és Tatimi élénk csevegésbe kezdtek Comanche nyelven. A nő erősen figyelt, de próbálkozásait, hogy megértse a szavakat nem sok siker koronázta. Az ételek szépen fogytak, több férfi elővette a pipáját. Shawna összerezzent, amikor hirtelen Quanah hangját hallotta. Fogalma sem volt arról hogy a férfi mikor érkezhetett, és eddig miért nem vette észre, hogy a közvetlen közelében ült.

- Lány! Tömd meg a pipámat! – utasította Shawna-t. A nő lassan felállt, és Quanah-hoz lépett.

- Nem vagyok a rabszolgád! – sziszegte felháborodva.

- Mind szolgák vagyunk. Egymást szolgáljuk. – felelte a férfi, és a pipája felé intett, amit korábban egy alacsony fa törzséhez támasztott. Shawna grimaszolt egyet, de vitatkozás helyett inkább megtette, amit Quanah kért, akit kimondottan szórakoztatott a lány duzzogása.

- Köszönöm. – suttogta a férfi, amikor a nő átgyújtotta neki a pipáját. Ujjaival megérintette Shawna kezeit, óvatosan végigsimítva a makacs zsályabokrok okozta sebeken. Shawna nem értette, hogy miért lett libabőrös az érintéstől. Az egyik szürke szempár foglyul ejtette a másikat, ám egy hangos ordítás megzavarta őket. A vadászok csoportja a tánchoz készülődött. Tollakkal ékesített fejdíszeikkel, késeikkel, és tomahawkjaikkal félelmetesnek, de egyben magasztosnak látszottak. Arcukat sötét napsárgára színezték a tüzek lángjai. Megszólaltak a dobok, a nők egy része énekelni kezdett, hangjukat Shawna gyönyörűnek találta. A tánc a vadászat folyamatát mesélte el. A lány szinte elveszett a látványban. A táncosok, akikhez nők is csatlakoztak erőt, szenvedélyt, és önbizalmat árasztottak magukból. Shawna oldalra pillantott, de Quanah-nak hűlt helyét találta. A férfi óriási sastollakkal a fején, félmeztelenül, és festett arccal robbant a táncoló férfiak közé. Ügyesen követte a ritmust, ezüstös szemei ragyogtak. Shawna kissé eltátotta a száját, főleg amikor feltűnt neki, hogy a férfi megint őt figyeli. A lány egy percig úgy érezte, mintha a férfi neki táncolt volna. Tatimi és két másik fiatalabb asszony arra bíztatta Shawna-t, hogy ő is vegyen részt az ünneplésben. A bíztatás abból állt, hogy folyamatosan rángatták a karjait. Shawna nevetve ellenkezett, a nők pedig kedélyesen vihogva békén hagyták.

A tánc, a közös pipázás, és a maradék étel elfogyasztása órákig tartott. Shawna egész idő alatt inkább csak megfigyelő volt. Le nem vette tekintetét Quanah-ról, azt sem érzékelte, hogy valaki más éppen őt tartja szemmel. Ez a valaki Quanah anyja, Cynthia-Ann volt, a fehér Comanche matriárka, aki kezdettől fogva ellenezte Shawna befogadását. Amikor tudomására jutott Quanah és Szürke Bagoly döntése a lánnyal kapcsolatban, egészen pánikba esett. Kénytelen volt bevallania magának, hogy nem a nő származása zavarta, hanem saját féltékenysége. Természetellenes módon viszolygott a gondolattól, hogy legidősebb fia hamarosan nem őt tartja majd a legfontosabb nőnek az életében. Kisebbik fiát pedig nem tudta elhalmozni a törődésével. Quanah öccse, Peanut ritkán járt haza. Amint férfivá cseperedett elhagyta a népét, kalandvágya nem hagyta nyugodni. Egy rezervátumban élt Texasban, ahol ő volt a főintéző. Hátrahagyta Comanche tradícióit, és belopta magát az európai-amerikaiak szívébe. Egyre ritkábban érkezett látogatóba, és egyre többször nem ismerte fel a saját családja. Cynthia-Ann-nek csak Quanah maradt. Büszke volt rá, és belekapaszkodott a szeretetébe. Quanah imádta és tisztelte az anyját, ám a fojtogató kapcsolat lassan a terhére vált. Cynthia- Ann ezt érezte, mégsem tudott változtatni a viselkedésén. Amikor látta ahogyan Quanah és Shawna egymást bámulták a tánc alatt, szinte gyűlölni kezdte a lányt. A nő ismerte azt a tekintetet, ami megjelent Quanah szemeiben. Ismerte, mert Quanah apja pontosan így nézett őrá, amikor feleségül kérte. Az előérzete azt súgta, hogy fia fejét menthetetlenül elcsavarja majd a fehér nő. Tűntetőleg elvonult Shawna mellett, miközben teljesen véletlenül egy adag port rúgott felé. A lány ennek ellenére üdvözölni akarta, de Cynthia-Ann átnézett rajta.

Shawna hirtelen magányosnak érezte magát. A gyerekeket az idősek a tipik felé terelték, a tüzek mellett maradt nők és férfiak nevetgéltek és beszélgettek. A nő mintha láthatatlan lett volna számukra. Tatimi a gyerekek körül segédkezett, Szürke Bagoly pedig eltűnt valahová. Ami Quanah-t illette, ő elvegyült vadásztársai között.  Shawna feje zúgni kezdett. Túl sok minden történt vele egyszerre. Nem szeretett azon gondolkodni, hogy miken ment keresztül, de néha muszáj volt. „Elraboltak, megvertek, megerőszakoltak, befogadtak. Én menekülés helyett be akarok illeszkedni, és elgyengülök akárhányszor meglátom a Comanche-k hírhedt vezérét. Remek.” A nő majdnem hangosan felnevetett, mert összegzése szánalmasnak,  mégis kissé mulattságosnak tűnt. Hirtelen úgy határozott, hogy javára fordítja a figyelem hiányát. Óvatosan és csendben elhagyta a teret, és séta közben meglátott egy kis tavat. Mocskosnak érezte magát. Izzadt volt, a haja füstszagot árasztott. Utoljára akkor fürdött, amikora farmra érkezése előtti éjszakán megálltak egy kis fogadónál. A lány belemártotta lábujjait a vízbe, ami hideg volt, de nem annyira, hogy a lányt elriassza. Körülnézett, de csak a távolból látta a pislákoló tábortüzeket.A fogyó hold adott annyi fényt, hogy tudja hol van, és merre induljon vissza. Lehúzta, és a tóba dobta a ruháját, mokaszínjeit a parton hagyta, majd beleereszkedett a hűvös vízbe. Fáradt tagjait ellazította, bőréről lecsutakolta a piszkot és izzadságot.

- Nekem is ez a kedvenc helyem. – Quanah a tó partján állt, és leplezetlen élvezettel mustrálta a meztelen nőt.

- Quanah Parker azonnal fordulj el! – süvöltötte Shawna miközben karjaival megpróbálta eltakarni a testét. Quanah jóízűen felnevetett.

- Elfelejtetted, hogy az elsők között voltam, akik láttak meztelenül? – a lány arca megrándult, mire Quanah elszégyelte magát. Nem volt helyes felemlegetnie azt a bizonyos éjszakát. Shawna kikecmergett a vízből, és sután magára húzta új ruháját, ami nehéz volt és jéghideg. A nő vacogni kezdett, még a fogai is összekoccantak. Quanah odalépett hozzá, arcát a tenyereibe fogta, és felemelte az állát. A tánc feltüzelte a férfi lelkét, és ösztönös vágyai csak fokozódtak Shawna közelében. Próbálta elrejteni ébredező vonzalmát legfőképpen önmaga elől, de igyekezete kudarcot vallott amikor meglátta a lányt a tóban fürödni A férfi nem habozott, fejét kissé lehajtva száját gyengéden a nő ajkaira tapasztotta. Shawna teste mozdulatlanná merevedett a döbbenettől. Tiltakozásképpen halkan felnyögött, és azonnal megpróbált szabadulni. Quanah elnevette magát a csókban, és karjával átölelte a nő hátát. Eszébe sem jutott, hogy eleressze, fel akarta ébreszteni Shawna szenvedélyét. A nő teste átmelegedett. Nedves ruháján keresztül is érezte a férfi forró bőrét. Ahogy a csók egyre mélyebbé, és édesebbé vált, akaratlanul is belekapaszkodott Quanah vállaiba, miközben kusza gondolatai elillantak, és elméjének irányítását a szíve és az érzékei vették át. Mostanáig abban a hitben élt, hogy a csóknak gyakorlatias szerepe van. Az első csókot a férjétől kapta az oltárnál. A másodikat a bárótól, aki ezzel óhajtotta kifejezni, hogy hajlandó a házasságra. Ám ez a csók nem volt számító. A lány ajkai követelőzőbbek lettek, de a következő pillanatban a férfi elhúzódott tőle. Shawna megtántorodott. Kérdőn nézett Quanah-ra.

- Valami rosszat tettem? – bukott ki belőle a kérdés, miközben úgy érezte, hogy ő a legostobább élőlény a Földön.

- Nem. De ha folytatom, akkor nem leszek képes megállni. – mondta a férfi. Quanah tapintatos volt és érzékeny, nem akart semmi olyat tenni, amit később Shawna megbánhat. A nő szempillája megrebbent. Annyira nem volt ártatlan, hogy ne értse Quanah szavait. A baj csupán az volt, hogy az ismeretlen vágy továbbra is ott dübörgött minden porcikájában. A férfi átfogta a lány derekát.

- Köszönöm ezt a csókot. Igazán köszönöm – suttogta Shawna fülébe, aztán hátralépett. – Menj vissza a táborba. Holnap sok munka vár rád, rám pedig a hetekig tartó vadászat. – A nő Quanah kijelentésétől teljesen kijózanodott. Mire felnézett, a férfi már visszafelé igyekezett. Shawna belélegezte a lassan csípőssé váló éjszakai levegőt. Újra fázni kezdett, mégsem tudott megmozdulni. Csak bámulta Quanah távolodó alakját, és legszívesebben utána szaladt volna. Szorosabb köteléket akart tőle, törődést, és biztonságot. Egy gúnyos hang azonnal a fülébe sziszegett: „Pont tőle vársz ilyesmit? Hiszen ő egy vadember, semmi más. Buta fantazmagóriákra van a legkevésbé szükséged.” A lány megrántotta a vállát, és legyintett egyet, mintha el akarta volna hessegetni negatív gondolatait. Végül az egyre inkább ránehezedő fáradtság visszavitte a táborba. Tatimi sátrában még parázslott a fa a tűzhelyen. Shawna látta, hogy Tatimi nyugodtan és mélyen alszik. Legszívesebben felébresztette volna, bár maga sem értette pontosan, hogy miért. Ledőlt az ágyára, és bebugyolálta magát szőrme-takarójába. Hunyorogva nézte a parazsak elhaló fényét, miközben megpróbálta agyában lejátszani a történteket, de nem sok sikerrel. Elsötétült előtte minden, és amikor újra kinyitotta a szemeit a reggeli nap sugarai simogatták az arcát.