3

Másnap azzal a tudattal mentem iskolába,hogy megbeszélem Anderson-nal (ragaszkodott hogy a vezetéknevén szólítsam) suli után fussunk össze újra a parkban.Nem akartam lógni.Ma már nem.

Hanem Anderson-t nem találtam sehol,hiába fésültem át a folyosókat.Túlságosan bele éltem magam,lehet hogy csak egy kis társaságra vágyott tegnap.Lehet van vagy ezer barátja.Neki mondjuk tényleg olyan aurája lehet,ami kb. azt mondja : jófej vagyok,gyertek közelebb!

Ellepett a negatív felhő.Aztán,ahogy kifelé sétáltam,lefelé nézve,Anderson-ba botlottam.Újra tök jó kedvem lett.

—Gyerünk a parkba — mondta,mintha a gondolataimban olvasna.

—Te hol voltál? — kérdeztem tőle.

—Áh,nem volt kedvem órára menni!Ma nehéz óráim voltak.

—Tegnap is lógtál,nem?

—De. — azzal elindult.

—Na jó,most már ideje hogy a magadét szívd! — mondta,miután neki kezdtünk a második szálnak.

—Mester,még nem állok készen! — viccelődtem.

—Dehogynem,gyere!

Elszaladtunk a boltba.Pénz az volt nálam,apám mindig többet adott a kelleténél.

Miközben a cigarettákat fürkésztem,rájöttem hogy rengeteg választék van.

—Sok a választék,melyik a jó? — kérdeztem Anderson-t.

—Előbb-utóbb majd rájössz melyik a személyes kedvenced,de most elég,ha Lucky Strike-ot kérsz,mert én azt imádom!

—Inkább ezt veszem! — mondtam,egy rövid nézelődés után.

Egy fekete dobozos Pall Mall-t választottam.

Kipróbáltam,Anderson is,nem jött be egyikünknek se.

—Ez a méreg! — kapott elő egy szálat a sajátjából — a tiéd rossz fajta.

—Adj már nekem is egyet — kérleltem.

—Jól van.De csak még egyet!Aztán mindenki a sajátjával mérgezi magát!

Elfogadtam,jól esett.

Aztán rájöttem,hogy most jön a rosszabbik fajta.Tizennyolc szál.

De mire a doboz felénél fogok járni,már imádni fogom.

Ezután úgy két héttel,odahaza a szüleim gyanakodni kezdtek,hogy elkezdtem cigarettázni.

Nem is próbáltam rejtegetni,de csak tudatalatt.

Nem vettem észre,hogy cigis lehelettel,meg szagokkal tértem haza,nap napután.

Persze,tinédzserhez hűen nyugtáztam a dolgot.Apa nem is szólt semmit,anya hozta fel néha.Aztán egyik délután...

Ebéd után apám félrehívott,hogy egy beszélgetést kezdeményezzen,mint férfi a férfival,ahogy mondani szokta.Rögtön a tárgyra tért,nem szereti az üres szavakat.

—Fiam,amit jó volna,ha tudnál,az az hogy mindannyian cigiztünk a családban,anyád is,én is,szóval csak egy dolgot szeretnék mondani neked : remélem tudod,hogy nem véletlenül tiltják a szülők a cigit.Káros,büdös szenvedély!Ami sehova se vezet.Elszívod és annyi.Arra kérlek légy óvatos,a függőség nem játék,nem kis dolog.A függőség a mai világban a legnagyobb probléma!

A hosszú monológ közben én csak bólogattam és annyit tudtam leszűrni,hogy ne cigizek,de hát épp saját csapdájába esett apám,azzal hogy bevallotta mindketten cigarettáztak,akkor én miért ne élvezhetném ki egy kicsit?

Aztán még kaptam pár sablon kérdést : hogy megy a suli?Megtanultam-e már?

Meg egy vállveregetést,azzal szabad voltam.És tényleg szabadság érzett fogott el.

Volt itt még egy dolog.Ezek után rá akartam gyújtani.Mint egy tipikus gyerek,aki azt csinálja,amit tiltanak neki.Akkoriban igen.Még bőven gyerek voltam.

Elszaladtam a mobilomért.Hívtam Anderson-t,hogy fussunk össze.