Neonvárosi esték, így neveztük azokat a szétcsapott péntekeket, amikor a spanokkal alfába mentünk és hajnalig űztük a bulit.

A knock out Frozennél indult. Az apja valami neurofaszsággal foglalkozó céget vezetett, így a haver tömve volt cashel, amit általában soft-drogra, meg retro (eki, fü, kokain) fosokra költött.

– Szúrnád? – kérdezi Frozen, csatlakoztatva a sticket az alkarjára.

– Kit? – bambul Gergő, ekitől kiguvadt szemekkel.

– Julit – mondja Frozen.

– Connor Julit? – kérdem.

– Azt a nagymellűt a nyolcadikból – válaszolja Frozen, hátradőlve a fél milla kredites kanapéban.

– Aha, belökném neki– mondja miközben ágyékával láthatatlan muffot szúr.

– A barátja valami szentköcsög– ugrik be az ipse feje. Közbe meg be adom magamnak a soft-drogot. A stickbe pihenő plazma folyadék a bio-tech erekbe áramlik, onnan meg a vénámba. Lassan tompulni kezdek.

– Kit érdekel a barátja, a csajt megszoptatjuk, és ennyi – mondja Frozen.

A cucctól elkap a zsibbadás. A spanok szavait alig hallom, mintha a világűr másik végéből beszélnének. Frozen eközben vodkát tölt, amit tarkóra öntünk. Az óra 22-re jár, lassan indulnunk kell, mert Frozen faterja nemsokára hazaér, és szétrúgja a seggünket, ha így talál minket.

 – A múlthéten egy pina úgy szétcsapta az agyát, hogy ledurrantotta a pasiját, meg a barátnőjét… – mondja Gergő, orrlyukain füstöt eregetve.

– Xelenának, vagy mi a faszomnak hívták – teszi hozzá Frozen, újabb pohár vodkát töltve mindhármunknak.

A harmadik kör vodkánál tartunk, közbe meg a soft-drogból is fogytán a töltet, így áttértünk a retro fosokra, főleg a fűre. Régimódi szar volt, de bírtuk.

– Nézzétek a liba profilját– bök Gergő holofonjára.

– Melyik libáét? – kérdi Frozen.

– Connor Juliét – vigyorogja Gergő.

A csaj képeit stíröljük. Helyes kis punci: az ajka duzzadt, mellei mint ágyúgolyó, és a szemében van valami kívánatos, amitől fel állt a farkam. Tököm se érti, mért jár azzal a szentfazékkal, gondolom a pénzért, másért nem hinném.

– Szúrnám – mondom.

– A holobookján most írta ki, hogy házibuliba van Aliznál – mondja Gergő.

 – A pénzes Aliznál? – kérdi Gergő.

– Aha, az Oravecz 51-be – fújja ki a füstöt Frozen.

– De ki a faszom képes egy utcát Oravecz Nóráról átnevezni? – kérdi Gergő.

– Nem tudom, de őt is szúrnám – mondom

Taxival megyünk az Oraveczre, mert Frozen fosott elkötni a faterja verdáját, ugyanis legutóbb, amikor eltaknyoltunk egy homelest a pénzes papa alig tudta megtömi a törött lábú homi zsebét, hogy ne tegyen feljelentést.

Alizék birtoka a gazdag negyed északi részén van, ahol az emeletes házak beképzelten pöffeszkednek Neopest felharkcolói fölé. Még valami pénzes csicskák létesítették a mesterséges dombot, s gondolom ők is adták ezt az idióta nevet a negyednek.

Alizék háza már messziről kiemelkedik a tüsketarajos betonkert mögül. Gazdag a liba, de nem annyira, mint Frozen.

Frozen jó arc, még a román taxist is kifizette. A retkes valami borravalót remélt, ám Gergő elküldte az anyjába. Nehogy már itt baszakodjon nekünk a csíra a sofőr.

– 51-es házszám, tisztára Nevada – mondom a kaput bámulva, aminek magaslatából kamerák figyelnek.

– Lehet valami ufó a liba – vigyorogja Gergő.

– Anyád egy ufó – szól Frozen, Gergő meg rá ront. Mindig ki akad, ha az anyját szívatják, ugyanis a muterja annyira szétroncsolódott egy balesetben, hogy csak a Hyperion rendszer élteti, már vagy öt éve. Állítólag még a segglyukára is kábelek vannak kötve.

Valahogy szétválasztom őket. Frozen arról pofázik, hogy legközelebb beveri Gergő búráját, Gergő pedig azzal bátorítja: meg kell próbálni.

Frozen még valamit dünnyög, aztán becsenget a kapufonon. Szőke kiscsajszi képe jelenik meg a hologramban: Aliz az. A liba egy darabig értetlenkedik, hogy nem is hívott minket, meg kis baráti társasággal buliznak, de Frozen elővette legdiplomatikusabb formáját és úgy papolt, mint azok az idióta guruk a mallba a dimenzióváltásról.

–… és szerintem a kis baráti köröd frankón örülne az ajándék varázsszereinknek – hallottam Frozen záró mondatát, amikor a kapu sípolva kinyílt. Átmegyünk a kapun, a kamerák meg utánunk fordulnak.

– Ezek nem likeolnak minket – mondom.

– Leszarom, csak szopjanak – vigyorogja Gergő.

– No para, a kis muffok boldogok lesznek, hogy a végzősökkel bulizhatnak – bátorít Frozen.

Vagy harminc kis csíra lehetett a bulin, többségük az alkoholtól szét cseszve táncolt a medence szélén, Razorlove legújabb slágerére. Hozzájuk képeset öregeknek számítunk, de kit érdekelt, amikor nálunk van a varázszacskó, tele alfába vivő cuccokkal.

Emlékszem, egyszer Gergő összeszámolta, hogy amennyi drog nálunk van, fejenként kapnánk érte legkevesebb öt év börtönt, ott meg majd jól seggbe szúrnának a mafla cigány állatok. Én meg nem akarom, hogy seggbe szúrjanak se a cigányok se mások. Különösebb jövőképem nincs, de ha a sulit elvégzem, majd Frozennél húzzuk az igát Gergővel, mert a pöcs arra saját céget alapít.

Pechünkre két augmentált gyökér biztonsági jön felénk. Úgy látszik a nyaraló szülők nem merték felügyelet nélkül hagyni a pici Alizt.

Mindkét őrnek hiányzik a bal szeme, és helyette az a méregdrága kiterjesztett valóság szemek villognak. Frozenhez mennek. Lebuktunk, mert ezek a faszok a röntgen szemeikkel átlátnak a ruhán is, és tuti kiszúrták Frozen varázszacskóját.

Gergővel tipliznénk, de semmi értelme, mivel a kamerák felvettek. Öt perc se kellene, hogy azonosítsanak, aztán a hírekbe mondanák, hogy három végzős diák kiskorúakat juttatott drogokhoz.

Szóval már magam előtt láttam, amint a sitten dekkolunk Gergővel, és seggünket a cigányok pumpálják. Frozen persze ezt is megúszná, mert a faterja lekenyerezné még az anti-drog aktivistákat is.

Az őrök Frozenhez szólnak: a varázszacskót kérik tőle. De ekkor Alíz érkezik, pár barátnőjével és szerteszét küldi a csávókat, akik engedelmeskedve a ház úrnőjének, tova tipliznek.

Közbe meg azon rágódom, hogy az augmentált szemeikkel vajon kukkolják a kiscsajok pináját? Mert én tutkó azt tenném.

.

Egy vörös színben izzó szobában ülünk, körbejár a fű. Frozen, Alizt tapizza, Gergő két kiscsajt ölel, én meg elvagyok a másik lány simogatásával Nem emlékszem már, hogy mi volt az ölembe ülő csaj neve, nem is érdekel, csak azt tudom, ahogy a melléhez érek, bimbója megkeményedik, és fenekét az ágyékomhoz súrolja.

Az ajtó kinyílt, és a szobába döglő vöröset a kintről jövő vakító fehérfény szét kergette. Egy örökkévalóságnak érzem, amíg az ajtó felé fordulok. Ott két alakot fedezek fel, fekete kontúrjuk mögött fényaurát rajzol a neon.

Mint valami ufók úgy festenek. Már akarom mondani, hogy itt vannak az idegenek, amikor Frozen hangját hallom:

– Szia Connor Júli, vágódj be közénk – mondja a haver. A két árnyék előlép. A Juli az és a szentfazék barátja. Az öltönyös kiscsávó valamit motyog a barátnőjének: biztos zavarja a jelenlétünk.

Látom, ahogy Juli és barátja valamit gesztikulálnak egymásnak. Kb. arról papolhatnak, hogy Juli ne jöjjön közénk, Juli meg szövegeli, hogy nyugodjon le az ipse, ránk se néz, csak Alizzal vált pár szót, aztán hamar végez, és amúgy is szereti a barátját, nem csalná meg soha, meg hasonló unalmas dumák.

Folyt.köv.