Másnap, a kelő nap sugara, egy kis csoportot világított meg Észak felől közeledni. Üvöltésüket a metsző szél, ami a viharból maradt, visszhangozta. A Magányos is üvöltött, biztosítva őket, hogy sértetlenül beléphetnek a területükre. A Veszett perelt kicsit, de hamar megnyugtatták. A hat, világosszürke bundájú farkas egyre közelebb ért. Megérkeztek a Hegy Gyermekei.

Messziről jöttek, egészen a hegy csúcsa felől, a hó és a fagy, szinte egész évben fehér birodalmából. Alakjuk zömök és rendkívül izmos volt. Két farkasnő és négy férfi. Egyikük jóval öregebb volt a többinél, ő volt a Fehérszakállú, a csapat vezetője.

Megérkeztek a Horda területére, emelt fővel, méltósággal ereszkedtek alá a többi ordas közé. Az öreg bemutatkozott, s ünnepélyesen engedélyt kért, hogy beléphessen a vadászterületre. A Magányos, a Horda vezére megadta az engedélyt, s hússal kínálta a vendégeket. Azok ettek jó ízűen, mert hosszú, nehéz út vezetett idáig, lefelé a hegyen.

- Tudod ugye hogy miért jöttünk? – kérdezte a Fehérszakállú, a vezértől. Hangja bölcsen és higgadtan csengett, lényéből oly erő sugárzott, hogy még a Veszett is tisztelettel figyelte.

- Tudom. – mondotta a Magányos.

- Hollód vezetett ide bennünket. Röptéből arra következtettünk, hogy sietős a dolog, így hát jöttünk éjjel és nappal. A háborúd híre messzebbre ért el, mint gondolnád… Fönn, Északon, Emberűzőként emlegetnek. Én magam, sejtem miért hívtál bennünket, de jó lenne, ha előadnád terveidet te magad!

Minden jelenlévő kíváncsian várta a választ.

- Harcba hívlak titeket. – mondta a Magányos.

- Harcba? Minket? Hiszen már véget ért a harc. A sok emberi dög, miből ilyen pompás lakomát csaptatok, azt mutatja, hogy leöltétek ellenségeiteket. Veszteség nélkül, ráadásul. Miért lenne szükséged falkánk harcosaira?

- Egy csatát megnyertünk, az igaz… - fűzte tovább a vezér - De a háborúnak még nincs vége. Korántsem! Azok ott a Faluban, most rettegnek. Félik az Erdőt és annak védelmezőit. De amint kitavaszodik, s telik az idő, félelmük gyűlöletté válik majd. Akkor újra eljönnek, még ennél is többen…

- Nagyon ismered az emberek észjárását! – jegyezte meg a Fehérszakállú – Mit tervezel hát? Mert gondolom vannak terveid. Hogyan akarod ennek elejét venni?

- Van köztük egy nagyon erős vadász. – kezdte a Magányos – Az ő lelkét kell megtörnünk. Ha ama ember nem lesz nekik, akkor tehetetlenül fognak mujáskodni, ahogy szoktak. Az a vadász amolyan vezető forma. A vipera fejét kell lecsapnunk! Akkor nyert ügyünk van.

- S hogyan kívánod őt megölni? – a Fehérszakállút kezdte érdekelni a dolog.

- Nem akarom megölni. Az túlontúl kockázatos volna, ahogy mondtam az, az ember nagyon veszélyes: erős, fürge és okos. És mentes az emberi jellem sok gyengeségétől. Egyet kivéve… - a Magányos mosolygás szerű vicsort villantott. Aztán előadta tervét, mely kissé kockázatos volt ugyan, de eléggé egyszerű.

- Mégis mi közünk nekünk ehhez?! – fortyant fel a Hegy egyik ifjú Gyermeke. Küllemre, hanghordozásra hasonlatos volt a Fehérszakállúhoz. – Ez a ti harcotok. Mi biztonságban vagyunk a havas csúcsok közelében. Oda nem merészkedik ember, ha jót akar magának! Miért avatkoznánk az alul lévők ügyeibe?

Hát igen… A Hegy Gyermekeiben volt egy kicsi abból, amit beképzeltségnek nevezünk. Erős harcosok voltak, talán a legerősebbek, közel éltek az éghez, az istenekhez és a Holdhoz. Ezen okok miatt, eléggé lenézték azokat a falkákat, kik a hegy lentebbi részein, vagy a síkságon, vagy a sík melletti erdőben vadásztak.

- Mert ez a te ügyed is fiú! – válaszolt meg a Magányos, mélyen a fiatal farkas szemébe nézve. A tekintetek csatáját el is vesztette a farkasfi. Így a Magányos zavartalanul folytatta. – Ez minden ordasok közös ügye, főként azoké, akik e vidéken élnek. Ez lesz az első háborúja annak az ádáz küzdelemnek, mit a vén Pán vív, az Őt elpusztítani vágyó Civilizációval. Mert így hívják az emberek kreálmányát; azt a hazug törvényeken, ocsmány szokásokon, s háborodott elképzeléseken alapuló szörnyűséget, mit rá akarnak kényszeríteni a világra.

Sokan nem értették teljesen mit mondott a Horda vezére, de valahogy megérezték a szavak jelentését. És elborzadtak mindahányan.