Kellemes idő lévén, sétáltam egy nagyot. Gyalog. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert rajtam kívül, talán a csecsemők azok, akik nem kerékpárral közlekednek itt a lakókörnyezetemben. Szeretek lábbuszozni, többet látok a körülöttem történtekből mintha csak úgy elsuhannék mellettük. Különben is ráérek, nyugdíjas vagyok, magam ura vagyok, nem kell senkihez sem igazodnom,…ja, és az sem mellékes, hogy már vagy harminc éve nem ültem drót szamáron, na meg egyébként sincs biciklim…

Szóval túrtam néhány pólót, négyet kábé egy fél bolti áráért!

 Egyébként pedig úgy vagyok vele, hogy a bolti cucc is addig mondható újnak, míg egyszer csak fel nem vesszük!

Visszafelé úton betértem a sokfélemindentárusítóboltba. Eredetileg törlőkendőért, de megpillantván az öblítőket beugrott, hogy az is fogytán, szóval egy öblítő rendel, be a kosárba vele. Akkor mostmár jöjjön a törlőkendő, nagy ívben kanyar a bolt hátsó részébe, amikor egyszer csak szemet szúr, mit szúr, inkább hogy szemet döf az oly rég óta áhított napernyő talp. Tudjátok, az olyan szél általi borulást megakadályozandó, vízzel teletöltendő gyönyörűséges telitalp! Na, természetesen törlőkendőnek még az emléke is ködbe veszejtve, telitalp megragadva irány a kassza. Egy kis kötelező diskura a pénztáros hölggyel azután, uzsgyi, hazafele!

Valahányadik szomszédasszonyom éppen kint söpröget, természeténél fogva megkérdi, mit viszek a kezemben, mennyi volt, hogy volt, merre volt. Kimerítő válaszokat adok minden kérdésére, csak hogy jó napja legyen, meg egyébkén is illedelmes, és jó szándékú ember vagyok, már egy jó ideje.

Bónuszként, még hozzáfűzöm, vettem, mert a régi, már nagyon régi volt, megette az idő, és az időjárás. Aranybogárnak felcsillan a szeme, és megkérdi, - mi lenne, ha árnyékba tennéd, akkor nem tenné tönkre a napsugárzás?

Tényleg, hogy erre az egyszerű megoldásra magamtól, hogy a bánatba nem jöttem rá ez idáig?!

Ezen túl a napernyőt talpastól-mindenestől, csakis árnyékban fogom használni!