Értékelés:

Először is köszönöm mindenkinek, aki játékon kívül vagy belül készített levelet. Nagy élmény volt valamennyi olvasása és nagyon nehéz döntést hozni. Aki a játékot kitalálta, annak csak gratulálni tudok! Lássuk akkor először a műveket:

Légrádi Eloise: A hallgatás bűne (Játékon kívül)

A te írásod is – Zoltánéhoz hasonlóan egy múltbeli sérelemről szól, ami azonban sokkal mélyebb, sokkal fájóbb. Egy lány vall az apjának gyermekkora gyötrelmeiről, amiket az apa vagy nem ért vagy nem akar érteni. Sokat megtudhatunk a család „mocskos” titkairól, s hogy ezek hogyan hatottak egy felnőtt életre. A végén azonban a levelet mégsem küldi el az író, amelyik megoldás nagyon tetszett. Hogy miért? Talán mert úgy érzi az apja közeledik felé (mostanában olyan jó vagy hozzám) és attól tart, ha ezeket a dolgokat a fejéhez vágja, akkor a viszony csak tovább romlik. Tetszett az is, ahogyan a szavakat felhasználtad, legjobban a kecskére káposztát kifejezés tetszett! Gratulálok a színvonalas kivitelezéshez!

B. I. January – Orsi: A pokolbéli nap fénye (Játékon kívül)

Sajnálom, hogy végül ez az írás játékon kívül született. Sokat gondolkoztam róla, de az én kiírásomban csak levél szerepelt, amit te írtál az pedig inkább egy rövidtörténet, benne egy levéllel is, történet a történetben. A megfogalmazás, a levél minősége nagyon jó lett, szépen bánsz a szavakkal! A kecskenyúzó csend nekem is nagyon tetszett, bár valami ellentét azért van benne, hiszen ha valakit/mit nyúznak, nem hinném, hogy csendben tud maradni.

Jó volt olvasni, gratulálok!

Balogh Zoltán : Revans

Nagyon jól oldottad meg a feladatot azzal, hogy egy gyermekkori sérelemről számoltál be. Hiszen ez egy tökéletes példa arra, hogy olyakor egy apróság, – legalábbis ami mások számára az – mekkora lelki teher lehet egy életen át. A történeted szereplője három testvér, akik közül egyikük éppen meghalt, másik kettőt pedig messzire sodorta az élet. A történetből sokat megtudhatunk hármójuk kapcsolatáról, a múltban történt esetről, ami aztán később egy verekedést generált. A szereplők valósnak tűnnek, a történet bárhol előfordulhat, hitelesre sikerült.

Tetszett, ahogyan a megadott szavakat felhasználtad, bár ennek nem volt szervesen köze a történethez, mégis ez adta meg neki az igazi „Zolis” stílust, így belecsempészted a tőled megszokott humort. A kivitelezés is élethűre sikerült, hiszen ez egy informális levél, ami éppen ezért picit csapongó, mint ahogy gyakran az életben is az.

Gratulálok neked is!

Gabriel O’Grande : Drága Abbie!

A te leveled is egy családi titkot tár fel, mint kiderül, egy anya vall a lányának szörnyű tettéről. Nagyon felkavaró a téma, megölte a nő a saját gyermekét. Még belegondolni is rossz. Nagy bátorság egy ilyen szörnyű tettről vallani a saját gyerekünknek, hiszen az ember nem tudhatja a következményeket. Talán őt is elveszítjük? Ám a lelkiismeret évekig kínozza, kicsit talán bele is őrül, látja a halott gyermek szellemét. Ez az, ami a történet végi csattanót indokolja, hiszen úgy érzi a lányával minden rendben, már nincs szüksége rá, így könnyíthet saját szenvedésein. Nagyon érzékletesen írtad le mindezt, átérezhető a nő zaklatott lelkiállapota. Engem a befejezés annyira nem lepett meg, de már rengeteget olvastam tőled, talán ezért. A megfogalmazás, a téma, igazán TE voltál. Neked is sikerült a feladatot kiválóan megoldani és belevinni a saját stílusod. Leginkább a vén kecske kifejezés tetszett. Gratulálok!

Kozma Norbert: Levél neked, drága férjem

A levél megrázó hangulata végigkíséri az egész történetet. Először kiderül, hogy egy anya írja, aki elveszítette a fiát és ezért magát hibáztatja, majd jön a következő „pofon”, a levél címzettje is halott. A férj öngyilkos lett, a nő ennél mélyebbre nem is süllyedhetne, hiszen a számára legkedvesebb két személyt veszítette el, szerinte saját hibájából, ez az, ami igazán fájdalmassá teszi az egészet. A végén ott a várható csattanó, vagyis ő is készül elvenni saját életét és követni szeretteit. A megfogalmazásban nem lehet hibát találni, a megadott szavakat ötletesen használtad fel. Minden szempontból megfelelt a feladványnak. Gratulálok!

Nagyon nehéz dolgom van a döntésnél, hiszen kiváló írások születtek. Elhatároztam, hogy a szívem helyett az eszemre fogok hallgatni és azt az írást választom, ami nekem minden szempontból a leginkább tetszik. Senkit nem akarok megbántani, de tudom, hogy ez a játék nem erről szól, választani kell. Még egyszer mindenkinek gratulálok, aki írt a feladványomra!

A történet komolysága, kivitelezése, a felhasználandó szavak beillesztése véleményem szerint a legjobban Gabriel O’Grandénak sikerült. Tudom, hogy megkértél, hogy téged ne válasszalak, mert jóban vagyunk és a többiek azzal fognak vádolni, hogy elfogult vagyok. Én akkor azt válaszoltam neked, hogy csak annyit ígérek, hogy a számomra legjobban tetsző, a feladatnak leginkább megfelelő megoldást fogom választani. Úgy gondolom, hogy ezzel az írással bizonyítottad, hogy megérdemled a győzelmet. Tehát a nyertes Gábor és ő a következő két hét játékmestere. Gratulálok!