Fantázianevek és kiejtésük(emlékeztetőül: olvasás előtt érdemes végigfutni) :

Alzeiron – Álzéjrun

Atroenix – Etrűniksz

Darannos – Darannosz (vagy Dáránnosz)

Dniwrien – Néjrüen

Dréonia – Dréjonyja

Dréon – Dréjon

Eldreona – u.a.

Eldreon – u.a.

Etarianus – Étárjanusz

Exator – Ekzátor

Geldryenn – Geldrüen

Ilderona (=fény istennője) – Ilderóna vagy Ilderónáh (keményen ejtett h-val a végén)

Ilderonia (=Ilderona által teremtett világ) – Ilderónja

Kletoria – Klétorja

Klexor-Klekszor

Letarion (sziget) – Letárijon

Letharius – Letáriusz

Lodérius – Lodérjusz

Manderyon – Mándérüon

Mitrix – Mitriksz

Nesorus – Nizórusz

Pryexor – Prüjekszor

Qatyeren – Kvatüéren

Sethorius – Szedóriusz

Teirammur – Térámmúr (az á-t röviden ejtjük)

Tharémius – Tárémjusz

Traemius – Trémiusz(ae=é)

Trienorix – Triénoriksz

Trisalia – Trizálja

Trisalion – trizálion (eredetileg trisaliai lenne, de azt kiejtve kicsit sok lenne a j hang egymás mögött, úgyhogy megváltoztatták)

Tyerra – Tüjérrá(h)

Wazoria – u.a.

Wazorius – Wazoriusz

Wenderius – Wendérjusz

Werglanius – Werglániusz

Zateria – Zátéria (az á-t röviden ejtjük)

Zaterius – Zátériusz (az á-t röviden ejtjük)

IV. fejezet: Királygyilkosság(1.rész)

Mitrix ekkor még útban volt Tharémius felé. Korábban indult el, mégis később érkezett a fővárosba. Térkép, illetve étel s ital híján Tharémiusba vezető útja igen körülményesnek bizonyult. E mellett kerülte a nagyobb településeket és a széles útszakaszokat, inkább a keskeny ösvényeken haladt a főváros felé. Vándorolt alkonytól pirkadatig s pirkadattól alkonyig, még az éjszaka sötétje sem tántorította meg, félelmet nem ismerve haladt előre. Nesorus hatalma megdől, ha Zaterius előtt világossá válik, hogy főtanácsnoka az életére tör. Mitrix nem szalaszthatta el e lehetőséget. Rendületlenül ment előre, miközben fényt remélt a sors sötét alagútjának legmélyén, s talált is. Ó, mily ragyogó, mily káprázatos fényre lelt! Igen, megtörtént az, mire Mitrix a legkevésbé számított. Kellemes meglepetés érte az úton Tharémius felé, ám előbb várt még rá a gonosz sok ezer erőpróbájának egyike.

Mikor eljött annak ideje, hősnőnk épp félúton járhatott Tharémius felé. Hosszú távot tett meg, hisz három teljes napon s három éjen át gyalogolt egy perc pihenő nélkül. Most közeledni látszott a negyedik éj. Hősnőnknek mind étele, mind itala fogytán, teste s lelke fáradt, arcáról patakzott a verejték. Mitrix zihálva állt meg a hófödte ösvény kellős közepén, s attól tartott, tüdeje begyullad a téli hidegben, ha nem megy tovább gyorsan, de nem bírta már, leült hát a térdig érő hóba egy röpke pillanatra. Ott kifújta magát, miközben tekintete egy elhagyatott faházra szegődött.

Az építmény magányosan állt az út szélén. Egy barátságtalan, romos otthonka volt az. Állapotából ítélve lakói évtizedek óta elhagyták már. Jó rejtekhely ez a fehér lovagoknak, illetve más zsiványoknak, annyi szent, de Mitrix túlontúl gyönge s fáradt volt most ahhoz, hogy ezen tűnődjön. Közeledett az éjjel, hősnőnknek pedig szüksége volt némi menedékre a farkasordító hideg elől, hisz még egy éjszakát nem bírna ki a szabadban. A takaró, mit Etarianus adott, hiába vastag, ha Mitrixet már az sem tudja megóvni a legkeményebb trisalion fagyoktól. Hősnőnknek menedékre volt szüksége a kemény tél elől, így nemsokára benyitott a ház ajtaján, mire egy kétágyas szoba tárult szemei elé. Bűzös, rozoga ágyakra talált odabenn, hol a ház falai is korhadásnak indultak már, de Mitrix beérte ennyivel. Tudta, hogy előbb fagy halálra odakinn, mint idebenn, így hát gyanútlanul feküdt hanyatt az ágyak egyikén. Itt tán nem árt neki sem hideg, sem útonálló, illetve senki és semmi más. Mit sem sejtett az odabenn ólálkodó fehér lovagról.

Nagy is volt a meglepetés Mitrix arcán, mikor hirtelenjében egy kopasz férfi jelent meg előtte, ki szép nagyra nőtt széltében is, hosszában is, akár a tölgy. Kék szemeiben tűz égett; gyűlölet kiolthatatlan tüze, cserzett arcán pedig rút vágásnyomok sorakoztak, míg hátán fehér köpeny lobogott. A varázslónő a gazembert látván kiugrott az ágyból, s kardot rántott. Hősnőnk ez idáig szívből remélte, hogy nem kell használnia, de úgy tűnik, az istenek másképp határoztak.

– Klexor – ismerte fel támadóját a varázslónő.

– Nocsak! Eljött az ifjú leány, Nesorusnak igaza volt hát...valóban Tharémius felé tartasz. Akárcsak mestered, te is nagy ostobán azt hiszed, hogy megállíthatsz bennünket, ugye? – szólt a fehér lovagok vezére.

– Nem hiszem, én tudom, hogy el fogtok bukni, ezért is vártam már e pillanatot, mikor végre megküzdhetünk szemtől szemben – felelte Mitrix.

– Akárcsak én. No, rajta, küzdjünk meg, sárkányok szajhája! – rontott rá hősnőnkre Klexor.

Mitrix higgadt maradt, mint azt Etarianus tanította. Nem siette el lépéseit, de a vezér vadul sújtott le ellenfelére újra meg újra. A varázslónő minden csapást hárított. Ha arra nem adódott alkalma, hát elhajolt előlük, de nem támadott. Kivárta, míg vérszomjas ellenfele kellőképp kifárad. Miután Klexor századszor is mindhiába sújtott le ellenfelére, Mitrix úgy vélte, itt az idő eltiporni a vezért. Hősnőnk szélsebesen rontott Klexorra, ki kardját felemelte ugyan, hogy megóvja testét a feléje közeledő csapásoktól, de a küzdelem immár teljesen kimerítette. Fegyvere elnehezedett kezében, hiába csekély a súlya annak. Mitrix nem szalasztotta el a lehetőséget, kíméletlenül sújtott le ellenfelére újra meg újra.

Valahányszor arra a temérdek gaztettre gondolt, mit e fertelmes alak véghezvitt, úgy gyúlt szívében egyre nagyobb lángra a harag, míg végül bosszúvágyba s vérszomjba csapott az át. Mitrix meg akarta ölni Klexort, végezni akart vele, meg akarta büntetni tetteiért. Vad harci kiáltások közepette próbálta megtörni ellenállását, de a vezér nem adta olcsón életét. A végsőkig óvta magát hősnőnk csapásaitól. Kardját még mindig biztosan forgatta, csak eggyel nem számolt: Mitrix szívének haragjával, mely páratlan erővel táplálta hősnőnk csapásait.

Ahogy a varázslónő lesújtott Klexor pengéjére immár ezredszer, úgy repült messzire a vezér kardja. Klexor meghökkenve tekintett fegyverére, mely fülsértő hangot hallatva hullott lábai elé. Éppen, hogy meg tudta óvni magát Mitrix legutóbbi csapásától, s már közeledni is látszott az újabb. A varázslónő pengéje a vezér torka felé tartott. Ha eléri azt, Klexor halott, de a fehér lovagok vezetője, Nesorus legfőbb csatlósainak egyike, még most is küzdött az őt kerülgető halál ellen. Mielőtt a penge lesújthatott volna rá, Klexor megragadta s félrelökte azt páncélkesztyűs kezével. Életét megóvta, de (fáradtságából fakadó ügyetlenségének hála) jobb szeme bánta azt. A vezér ijedten kapott kiszúrt szeméhez, majd vadul visított fel:

– Átkozott szajha! – azzal félrelökte a varázslónőt, mielőtt amaz újból lesújthatott volna rá, s kiugrott a ház nyitott ablakainak egyikén.

Megfutamodott a gyáva, hisz most egymaga küzdött egy sokkal erősebb ellenfél ellen. Mitrix üldözőbe vehette volna, hallgathatott volna a gyilkos vágyra, mi szívében támadt az imént, de az elcsöndesedett hirtelen. Az istenek útjára engedték Klexort, hősnőnk kénytelen volt tudomásul venni. De mit számított most az? Nem méltó az a gyáva, gyönge alak arra, hogy oly nagyszerű teremtés, mint a mi csodálatos hősnőnk, az ő hitvány vérével szennyezze két kezét. Mitrix nem üldözte tovább a gazembert, hisz figyelmét rövidesen valami egészen más kötötte le, ugyanis különös zajra lett figyelmes.

Halk nyüszítést vélt hallani a szomszédos szobából. Szívébe markolt e fájó hang, mely leginkább panaszos gyermeksírásnak tetszett. Mitrix hamar a hang irányába eredt, belépett a szomszédos szobába, s majd’ kiugrott a szíve, mikor tekintete megállapodott egy kis, smaragdzöld sárkányfiókán. El nem tudta, tán nem is akarta hinni, sőt nem is hitte. Hazugok tengerkék szemei, ez álom csupán, valóság nem lehet, esélytelen, Mitrix mindezt jól tudta, mégis ott állt előtte. Ő volna tán a pompázatos Tűzgolyó?

Igen, e drága teremtés csak Tűzgolyó lehet, kit hősnőnk álmaiban pompásnak, szabadnak, csodálatosnak, noha nagyobbnak s korosabbnak látott. A sárkány szemei narancsszínű csillagként tündököltek az éj fekete homályában, míg smaragdzöld pikkelyeit a hold halovány fénye festette ezüstszínűre, mely egy zárt ablak párás üvegén át hatolt be a szűk kis szobába. A teremtmény aranysárga szarvacskái mögött smaragdzöld fülecskéi emelkedtek az égnek, mintha a kis sárkány Mitrix szavára várna. A teremtmény szemeiben bánat ült, mikor a varázslónő benyitott hozzá, de szeretet fénye ragyogott bennük, miután találkozott szelíd tekintete hősnőnkével. Mégis miféle isteni bűbáj vezette el Werglanius varázslónőjét a régóta várt csodához, a gyönyörű, smaragdzöld sárkányhoz, Tűzgolyóhoz? Mit számít az! A fő, hogy sorsa végül eljuttatta hozzá.

Mitrix immár nem tűnődött, nem elmélkedett. Ha gondolataiban elmerült, gyakran fájó emlékek törtek elő elméje mélyéről. Most feledni kívánta, el is taszította azokat hamar. Belátta végre, hogy valóság ez, nem álom, mire szíve felderült, s e derűt sugallva szemei is felragyogtak. Elméjét miért is gyötörje tovább? Módfelett örült a kis barátnak. Gyöngéden magához ölelte, s úgy ringatta karjai közt, mintha saját gyermeke volna. Tenyere nemsokára a puha, smaragdzöld pikkelyekhez simult, mire a kis Tűzgolyó rögtön felkacagott. Mitrix e vidám hang hallatán keserűen gondolt vissza rá, hogy Darannos mindig borzalommal telve mesélt a sárkányokról.

– „Pikkelyük hideg, akár gyilkos tekintetük, s kemény, akár a szikla, páncéljuk az, mely útját állja kardnak s lándzsának egyaránt...” – így szólt a kapitány hajdanán. Olykor beszélt rémes hangjukról, gyűlölt szokásaikról is, de Mitrix nem hitte szavát sem akkor, sem a mai napon.

Miféle szörnyeteg az, mely kacagva ringatózik az ember karjai közt, melynek, kinek szemeiben szeretet tüze gyúl, ha hősnőnkre tekint? Hazudott a főtanácsnok, hazudta, hogy az emberiség létéért folytatja szent háborúját, hogy démonfajzatokkal vívják meg mások az ő csatáit, de nem szörny a sárkány. Gyermekeik éppoly tiszták s ártatlanok, akárha emberek volnának, sőt tán még tisztábbak, de gonosz e világ, mely lelküket megrontja, míg szívük egyre csak zsugorodik, ahogy telnek, múlnak az évek, ahogy pusztul Ilderoniában a jó, s az egekig emelkedik a gonosz.

Mitrix nem merengett tovább. Tudta, hogy folytatnia kell útját Tharémius felé, hol véget vet végre Nesorus önkényuralmának, így a béke eljövetelének várva várt napján ifjú varázslónőnket hősként ünnepli majd mind Dréonia, mind Trisalia népe. Közeledett az a hőn áhított pillanat, de hősnőnknek várnia kellett még az alkalom eljövetelére.

A kis sárkány térítette észhez a varázslónőt, hisz nagyot tüsszentett hirtelen, s torka mélyéről kis tűzgolyócska tört elő. Ügyelt rá, nehogy megpörkölje vele hősnőnk piros arcocskáját. A láng el is kerülte Mitrixet. A kis sárkány csillagként tündöklő szemekkel mosolygott a werglaniusi varázslónőre, mintha mi se történt volna. Mitrix csak visszamosolygott a teremtményre, s közben egy igen remek ötlete támadt.

– Jaj, egészségedre, Tűzgolyó...várj csak! Igen, Tűzgolyó lesz a neved, mint az álmomban. Hogy tetszik, kicsim? Na, hogy tetszik? – vakargatta meg a teremtmény piciny állacskáját a varázslónő. Tűzgolyó válaszképpen halkan dorombolt és szélesen mosolygott. Bájos mosolya volt, annyi szent, de nem tartott soká e tünemény. Annak helyét rövidesen a bánat vette át.

Tűzgolyó fájdalmasan zokogni kezdett, hisz gyomra korgott, ezt Mitrix is tisztán hallotta. Szegény kicsi sárkányka éhes volt. Hősnőnk elkeseredetten kutatta át hátizsákját, hátha maradt egy kevés abból az ételből, mit az útra kapott, de nem, mire Mitrix elérte a faházat, mind elfogyott már. A varázslónő elkeseredett hirtelen, szomorúan tekintett a kis sárkányra. Ki tudja, mióta rejtegette itt Klexor, az a hitvány gazember, ki bizonyára nem sok gondot fordított az etetésére. Mitrix körbenézett a szobában, hátha talál valamit, amit elmajszolgat a kis Tűzgolyó, de sehol semmi, hősnőnk mégsem hagyhatta, hogy újdonsült pajtása éhen haljon.

– Mitévő legyek most? – sóhajtott fel keserűen a varázslónő.

Kereste, kutatta a megoldást, de nem találta. Valamit ennie kell a kis sárkánynak. De hősnőnk hogyan etesse meg, ha egy falatnyi étel sincs a közelben? E kínzó kérdésre végül a ház rozoga bejárati ajtajának nyikorgása felelt.

Folyt. köv [...]