- Szóval csak azért vagy itt, mert egy csinos lány helyet foglalt neked - összegezte végül Ágnes, mintha a világgal kapcsolatban most már mindent tisztán értene. Elismerően bólogatott, szándékosan félreértelmezte a fiatal terrán mondanivalóját, csak azért, hogy tovább játszadozhasson vele. Taktikája ismét bevált!

      - Nem erről van szó! - tiltakozott hevesen a fiú, megint csak elvörösödve.

      Szandráék is elhagyták a gépet, a kislány legelső dolga az volt, hogy a korláthoz rohanva elgyönyörködjön a kilátásban. Lily nem követte, túlságosan elveszett a gondolataiban, hogy odafigyeljen Lassan sétált előre, nem tudta merre, csak ment ösztönösen, míg körülötte szolárok nyüzsögtek. Ibolya kötelességtudatosan utasítgatta csapatának a tagjait, nem hagyott helyet a lazsálásnak avagy a pontatlanságnak. Harminc percük volt rá, hogy a központi leszállópályától a terránok bőröndjeit elszállítsák a nagykövetség épületébe, tehát a sietség elsődleges fontosságot élvezett. Túl sok időt pocsékoltak el már így is, nem késlekedhettek.

      - Mindenki jöjjön ide, kérem! - emelte fel a hangját Ibolya, s gyors tapsolásba kezdett, hogy felhívja a gyerekek figyelmét.

      A csapat szépen összegyűlt körülötte, az angyal viszont nem volt megelégedve a sebességükkel, úgy botorkáltak felé, mintha mindegyiküket lábon lőtték volna.

      Ágnes gyanakvóan ölbe fonta a karjait.

      - Hova viszik a cuccaimat? - kérdezte, készen rá, hogy bárkinek a szemét kikaparja az első rossz válasznál. Senki sem szórakozik a holmijával!

      Ibolya bátran állta a félelmet keltő tekintetet, nagyobb gondjai voltak most, mint a démonszemű lány panaszai.

      - Az önök által kívánt csomagokat a szolár nagykövetség épületébe szállítják, ahová most mindannyian menni fogunk, a lehető legnagyobb sürgősséggel.

      - Miért futunk? - érdeklődött Norbert. Nem igazán tetszett neki az ötlet, utálta a rohanást.

      - A Szolárisz Unió pontban tizennyolc órára várja Lily Sun jelenlétét, és még sok teendőnk van - felelte gyorsan, hogy minél hamarabb lezárja a témát. - Egyéb kérdés?

      Nem kapott választ, s ezt tudomásul véve pedig Ibolya máris utat mutatott a tenyerével, hogy haladásra késztesse a csapatot. Ágnes lépett elsőnek. A lány felettébb mérges volt, szinte érezte, ahogy a szolárok láncot tesznek a nyaka köré, de nem tehetett mást, engedelmeskednie kell, míg nem visszakapja a túlzsúfoltságig telt bőröndjét.

      A sor végét Szandra zárta, de mint kiderült, nem éppen ő volt a legutolsó, hiszen innen hátulról felfigyelt rá, hogy Lily bizony nincs sehol. Körbefordult, kétszer is, mire felfigyelt az idősebb lányra, ki mozdulatlan némaságban bámult fel az ég felé. Lily elveszett a felhők tengerében, ám még önmaga sem tudta pontosan, hogy merre járt. Egy üres test, s egy lélek, mely megfagyott az időben.

      - Lily? - lépett mellé Szandra, gyengéden megrángatva a lány pulóverét. A smaragd szemekbe hirtelen visszatért az élet, Lily zavart pislogásba kezdett, ahogy megpróbálta magába szívni a valóságot, mely körülvette. Lenézett a ruhájába kapaszkodó kezekre, és a nappal a háttérben Szandra felfigyelt a barátnője tekintetében rejlő fáradtságra. - Minden rendben? - kérdezte bizonytalanul.

      Hosszú másodpercekbe telt, mire Lily felfogta, hogy mi történik körülötte. Fejet rázott, megdörzsölte az arcát, mindent megpróbált, hogy a kislány érdekében mihamarabb összeszedje magát.

      - Persze! - vetített egy kényszeres mosolyt.

      Szandra nem dőlt be a hamis ábrázatnak, ezt jelezte is egy morcos ajakbiggyesztéssel, viszont ezek a vonások gyorsan kisimultak, mivel bízott Lilyben. Ő is elvigyorgott, hitte, hogy bármi gondja is legyen barátnőjének, amíg a lány mosolyog, addig képes lesz küzdeni ellene.

      Megragadta hát Lily kezét, majd gyorsan a csoport után rohantak, nehogy még a végén itt felejtsék őket.

***

      A hosszúra nyúlt liftezést követően igazi felüdülés volt végre szilárd talajon lépkedni. A fülkéből kiszállva máris egy nyüzsgő bevásárlóközpontban találták magukat, mely tökéletes megálló volt a virágtoronyból érkező újdonsült turisták számára. Szandra sem tudta megállni, hogy körülnézzen, elképedt a több szintű, félgömb alakú épületkomplexus láttán. A körszintek korlátjai emeletről emeletre egyre közelebb kerültek egymáshoz, míg nem legfelül a szó szoros értelmében összeolvadtak a lány feje fölött, hogy egy nagy üvegkupolán keresztül vezessenek le fényt az alsóbb részekbe. Szemei csillogtak a csodálattól. Sokszor járt már Terrában az idén, de Lily sosem vezette be őt ilyen érdekes helyekre, barátnője ragaszkodott a célszerű, egyik pontból a másikba tartó meneteléshez.

      Izgatottan visongott, már szaladt is volna az első bolt felé, amit meglátott, de jól csapdába ejtette magát, Lily nem eresztette el a kezét, bármennyire is erőlködött. Mellettük Ágnes is érdeklődően forgolódott. Ő már járt itt, nem egyszer, de örömmel fogadta az utolsó látogatása óta történt apróbb változásokat, fejlesztéseket. Örömmel jegyezte hát fel magának, hogy hamarosan vissza kénen térnie, egy alaposabb körültekintés érdekében.

      Az ajtón kilépve már mindannyiukat a kétségeket nyújtó valóság fogadott. Egy nyüzsgő város zsúfolt utcaképe tárult eléjük, szürke lencsén keresztül vetülve a szemükbe, minden nemű kreativitást és egyéniséget mellőzve. Egy ellentétes világba léptek át azon a küszöbön, a bevásárlóközpont ezernyi színét egyhangú betonrengeteg váltotta fel, az örömteli, egymással közvetlenül beszélő terránok helyét pedig rideg, csak a saját dolgaikkal foglalkozó személyek vették át.

      Lily nyugtalankodni kezdett, megérezte a rájuk vetülő számtalan tekintetet. Tudata folyamatosan dolgozott, az összes várható fenyegetés pozícióját felmérte, anélkül, hogy azt körülötte akárki is észrevette volna, s ösztönösen közelebb húzta magához Szandrát, nehogy véletlenül elszakadjon tőle.

      Ebben az érzésben Ágnes is osztozkodott vele, neki sem telt sok időbe, hogy farkasszemet nézzen pár kéretlen alakkal.

      - Elég nagy felhajtást keltünk, nem gondolod? - szólította meg Ibolyát egyszer csak. Nem aggodalmaskodott, az idegen jelenlét sokkal inkább zavarta, mint sem kétséget keltett.

      A szolár nő számára ez volt az első pillanat, hogy körbenézett, és valóban, pár másodperc keresés után egyet kellett értenie a lány véleményével. Nem tetszett neki a helyzet, a szárnyaiban érezte, hogy valami rossz fog történni. Nagyobb tempóra váltott, az ennél gyorsabb léptek már futásnak számítottak volna. A gyorsítást érzékelve Lily szó nélkül megértette a feladatát. Szandra kezét átadta Ágnesnek, Norbertet pedig előrébb lökte, hogy ő kerüljön hátvédnek.

      Érzékei a maximumra kapcsoltak, felébredt lelkében a szunnyadó bestia. Óvatos mozdulatokat tett. Egy enyhe fordulás a kanyarban, egy ártatlan, kirakatra vetülő pillantás, hogy a tükröződést kihasználhassa, a közönséges terrán semmit sem látott ebből a tökélyre fejlesztett koreográfiából, mellyel Lily a környezetét letapogatta.

      - Követnek.

      Halk, vészt jósló figyelmeztetése vérfagyasztó árhullámként sörpört végig a csoporton. Ibolya mintha megtorpant volna egy pillanatra, ahogy erőt vett rajta a félelem, de nem hagyott fel a sietéssel, sőt, most már még jobban menekülni akart. Szíve a torkában dobogott, végtagjai remegtek. Egyből a legrosszabbra gondolt, ki más üldözné a Szolárisz Unió hű tagját, ha nem az Árnyak? Látta a képeket, látta, mit művelnek az elfogott szolárokkal azok a szörnyetegek!

      - Hányan? - vetette hátra a kérdést Ágnes, anélkül, hogy a lány felé nézett volna. A démon megőrizte a hidegvérét, továbbra sem esett pánikba.

  - Kettes csoportokban vannak, szétszórva az útvonalunkon, de feltűnésmentesen járnak el, nem jönnek utánunk. Nem, kiszabott állomásokon állnak, utcasarkok, ablakok, ha kikerülünk az egyik csoport figyelme alól, a másik veszi át a feladatot.

      - Van veszély?

      Lily nem felelt azonnal, csendben lépkedett Ágnes után, aki a lány némasága miatt már hátrafordult, hogy ellenőrizze, minden rendben van. Két harcedzett tekintet találkozott egymással, itt ebben a pillanatban nem holmi tinédzserek voltak, hanem terránok, akik bár két külön úton, de megjárták az élet poklát.

      - Még nincs.

***

      A nagykövetség épületébe már futva érkeztek meg, Ibolya minél hamarabb a biztonságot nyújtó négy fal között szerette volna tudni magát. Felszaladtak a hosszú, széles lépcsősoron, majd a szó szoros értelmével csoportostul átestek az ajtón, melyet a nő aztán gyorsan bezárt mögöttük. Norbert és Ágnes fáradtan liheget, még tíz lépcsőfok, és ott helyben össze is estek volna a fáradtságtól. A fiú nem is várt vele sokat, ő már a szőnyegen letérdelt, de Ágnesnek volt elég energiája, hogy egy kényelmes fotelbe zuhanjon bele. A csapat másik fele ezzel szemben egészen jól bírta, ők nyomban az angyal után mentek, hogy további válaszokat kapjanak.

      Keresztülsétáltak a hosszú, díszes oszlopsorokkal díszített előcsarnokon, Szandra kíváncsi tekintete pedig észrevette, hogy csomagjaik már egy jó ideje megérkeztek. Oda is szaladt hát az ablak alatt pihenő kék utazótáskájához, hogy kivegyen magának egy kis innivalót, finomságot.

      Lily érdeklődően nézte a kislány által jó alaposan feltúrt kupacot, s egy érdekes gondolat fogalmazódott meg a fejében.

      - Minket miért nem szállítottak ide?

      A válasz épp oly' éles volt, mint gyors.

      - Mert egy idióta vagyok! - kiáltotta Ibolya, dühösen trappolva. Soha nem fogja ezt a hibát kétszer elvéteni! Pedig milyen naiv ötlet volt, hozhatott volna fegyveres kíséretet is, ha már annyira sétálni akart, de kerülni szerette volna a feltűnést... A nagy frászt!

      Az angyal által keltett zaj mások figyelmét is felkeltette, a recepció melletti ajtón keresztül Rózsa tűnt fel, egy nehéznek tűnő iratköteggel a kezében. A nő igencsak hosszú, éjfekete haja egy egyszerű copfba volt kötve, bal vállán át előre dobva a mellkasára, hogy ne keljen bajlódnia vele. Munkája miatt nagyon nehezen jutott ideje magával foglalkozni, így ezt találta a legpraktikusabb viseletnek. Obszidián szárnyai megrendültek, amikor meglátta kollégáját, hiszen bár számított az érkezésére, Ibolya feldúlt arckifejezése nem arról árulkodott, hogy minden rendben lenne.

      Letette hát az iratokat a pultra.

      - Lily Sun, örülök, hogy újra látom - nyújtott kezet a lánynak, bár ő elutasította ezt. Átlátott a szolár nő próbálkozásán, nem engedte neki, hogy elterelje a témát.

      - Árnyak vannak a városban! - förmedt rá Ibolya a lány elé lépve. Egyszerre eresztette ki az eddig felgyülemlett feszültséget, felháborodott Rózsa próbálkozásán, hogy semmisé tegye a helyzetet.

      - Miről beszélsz?

      Lily ekkor hátrébb tolta Ibolyát, most ő lépett előre, tudván, hogy egy higgadtabb idegállapot könnyebben elmagyarázhatja a helyzetet. Hangja precíz volt, céltudatosan beszélt, mely olyan hatást keltett a szolárokban, mintha csak egy hadszíntér közepébe csöppentek volna.

    - Az ideérkezésünket ismeretlen terránok követték figyelemmel, a leszállóegységtől a nagykövetségig minden lépésünket követték. A kilétükben nem vagyok biztos, de ahogy az már említve lett, egyedül az Árnyaknak van bármi okuk kémkedni egy szolár után.

      Ibolyára nézett, eme tekintet viszont nem igazán segített abban, hogy a nő lenyugodjon. Tehát a lány is arra gondolt, amire ő! Nem a csoport volt a célpont, őt figyelték, mint egy, a Szolárisz Unióhoz tartózó angyalt.

      Rózsa kétkedett, ölbe fonta a karjait a hihetetlen mese hallatán. Viszonylag jóban volt a lánnyal, talán az egyik legelviselhetőbb terránnak tartotta, ám ez még nem adott rá okot, hogy feltétlen bizalmat fektessen a szavába.

      - És vajon ön, mint civil, mit tud pontosan az Árnyakról? - kérdezte, bár nem remélt választ, lévén sokkal inkább vádalomnak szánta.

      - Nem kell ismernem az Árnyakat ahhoz, hogy ésszerűen gondolkozzak - vágott vissza Lily.

      - Pedig hamarosan ismerni fogja őket! - helyesbített Rózsa. - Ez az egyik ok, amiért ide hívattuk. - Szünetet tartott, míg leolvasta Lily arcáról a megfogalmazódni készülő kérdéseket, s csak akkor adott tiszta választ, amikor a lány már készen állt rá, hogy feltegye ezeket. - Ez a bizonyos "Árnyháború" telis-tele van kiszámíthatatlan fordulatokkal, melyekre, mondjuk úgy, nem éppen vagyunk felkészülve. Szeretnénk visszavágni, a nyakánál elmetszeni ezt a fenyegetést, mielőtt tovább terjedne, a Szolárisz Unió pedig ebben szeretné a segítségét kérni önnek.

4. Fejezet: Segélykérés

Vége