A mulandóság üzenete átjött, a korábban felmerült nézeteltérések pedig lecsengtek, mire időm jutott visszatérni ide. Szerencsére a legádázabb hullámok is kisimulnak, idővel. A vers pedig nagyon tetszett, de én e miatt igazán nem féltelek. Amíg van nyitottság, vannak gondolatok is és ott parázslanak, hol inkább a felszínen, hol inkább a mélyben, de nem alszanak ki.

Válasz

Itt csak egy oldalról nézték a versedet, pedig még nagyon sokfelől lehet. Most, hogy mindez lecsengett, nekem már mást mond.
És még ezer dolgot üzenhet.
Jók az ilyen rövid, velős üzenetek. :)

Válasz

...nemzedéket. (A nemzet szó félreérthető, remélem, senki sem hiszi, hogy megkérdőjelezném hazafiságát.) Túl sok anomália történt a héten, ezért javítom saját magam. A verset mindentől függetlenül nagyon szépnek tartom, újfent elolvastam.:)

Válasz

Béla, nemcsak értem, de egyet is tudok érteni a soraiddal. Magát az öregedést, ami folyamat minden élőlényt utolér - míg él - nem lehet pellengére állítani, nem lehet gúnyolni. Amit meg kellene érteni, hogy ezeket senki sem tette. A tisztelet kortól függetlenül magától értetődő. A 'szentlélek tüze' nem kérked, nem befolyásol, nem öli meg a mögötte kullogó nemzetet... elsöpri a határokat. Én csupán csak azt nem szeretem, ha manipulálás áldozatává tesznek.

Válasz

Annak ellenére,hogy "szabadságon " vagyok,válaszként a versedhez hadd idézzem a vasárnapi prédikációm záró sorait."Az ítélet tüzéből kiragadott üszök vagyunk mi is öregek. Sőt a mai gyülekezetet is hallottam öregedő gyülekezetnek nevezni. Valóban omladozó, gyenge,üszkös fadarab vagyunk, de a tűzből kiragadott gyenge üszöknek is van egy kiváltsága:Tűz van benne! Ráhull a száraz avarra és lángra lobban tőle. De ugye tűz van bennünk is : a Szentlélek tüze! Ezt a tüzet meg ne oltsátok!"

Válasz

Megpróbálom még egyszer, mert menet közben törlődött a bejegyzésem. Tehát, én nem vagyok az a vigasztalós típus. A gyerekeknek sem hagyom, hogy manipuláljanak. Amikor a fiam hasonlóképpen 'duzzogott' egy nézeteltérés miatt, bizony nem simogattam meg a kis buksiját, hogy nem történt semmi, mert történt. Mint ahogy most is. A vers apropója számomra két üzenetet hordoz. Az egyik az előbb említett, ahhoz nem szólnék mást, a másik pedig a hangulatállapot, ami nagyon is érthető. A sorok kifejezők, egy gondolatot vagy éppen egy lelki állapotot ragad meg tárgyilagos, érthető módon. Ennek az eredményessége nem a sorokban rejlik, az bennünk van. Szerintem nincs az az ember, aki még nem érzett volna így. Két dolgot lehet tenni. Nem hátrálunk meg, és senki nem rendeli alá a saját szerepét ott, ahol nem kellene mások kénye-kedve szerint ez tenni. (Példát mutatva mi is hasonlóképpen viselkedünk. Ha nem megy, nincs miről beszélnünk.) Ez lenne a demokrácia, nem? Önálló, gondolkodó lényként én a megfutamodást ugyanolyan értelmetlennek tartom, mint másnál az öngyilkosságot. Miért? Mert van lehetőség a változásra úgy is, hogy közben nem adjuk fel a saját hitünket. A vigasztaló szavak itt kevesek. Magunkban kell rendet tenni, válogatni a saját törmelékeink között, és megérteni, hogy nincs olyan biztos kapaszkodó, ami kívülről érkezik és tiszta. A másik út egy darabig kitölti a sérelmi űröket, de hosszútávon bennünk kacagnak.

Válasz

Én is sajnálnám, szeretem az írásaidat, ez is egy remek, hangulatos kis négysoros.

Válasz

Gondolom, a kialakult helyzet miatt tetted fel ezt a verset újra. Talán rendeződik minden! Szerintem adj esélyt annak a parázsnak, ne engedd, hogy hamu legyen belőle. Én nagyon sajnálnám!

Válasz

Ötletes, nagyon egyedi és jó!

Válasz

én befogadom, párázsostól, hamustól... tetszett :)

Válasz