7. rész

    Amikor a kicsi kínai átnyújtotta a borítékot közvetlenül magának, Vidovicnak, a szerb férfi kinyitotta a levélpapírt, majd hamarosan kivörösödött, homloka kidülledt, orrlyukai kitágultak, és csak a puszta szerencsén múlott, hogy végül nem kezdett forró gőz kilövellni a füleiből a mérhetetlen dühtől. Lin ezzel ellentétesen holtfehérré sápadt. Nem véletlenül. Testének mikroszkopikus sejtjei már bizonyára tudták azt, amit az éppenhogy férfivá érett Lin most még csak erősen sejtett. Hogy hamarosan ő lesz Barnabás szomorú elmúlását követően az invázió második áldozata. A második, ugyanis az alvilági banda elesettjei nemigen tekinthetőek tényleges áldozatoknak. És nem azért, mert sokan voltak, vagy netán azért, mert nem tudjuk még a nevüket sem, hanem azért, mert ők csupán a munkahelyi halálesetek statisztikai számát növelték, semmi egyéb. A kockázatért, amit nap, mint nap vállaltak, busásan megfizették őket, méghozzá sokszázezres összegre rúgó veszélyességi pótlék formájában. Akárhogyan is, de Lin földfelszín felett töltött napjai meg voltak számlálva, s ezt Ica nagyon jól tudta, amikor átadta neki a borítékot. Abban a pillanatban, hogy a papírosok kezet cseréltek, az univerzum elküldte misztikus üzenetét, melyet csak egy jósnői tehetséggel megáldott személy volt képes megérteni. Ica most már teljességgel biztos volt benne, hogy Fortuna melléjük állt.

    Rozika, ahogyan a fagylaltot majszolta, elmerengett az életén. Tudta, hogy nagy szívfájdalmat okozott anyjának, amikor kiderült eredeti foglalkozása, pontosabban azzal, hogy eltitkolta azt előtte. Amikor a sok hazugságra és a tisztességtelen életére gondolt, egyre jobban elkeseredett, a kilátástalan jövőkép pedig tovább fokozta bánatát. Fokozatosan elhatalmasodott rajta a normális élet utáni vágy, egy békés, nyugodt családi idill utáni sóvárgás, egy rendes férfivel. Miután elfogyasztotta a fagyit, vattacukrot vett. Ahogy a gyapjú tapintású, pálcikára felfont cukorból letépett darabok a szája széléhez ragadtak, egyre csak Dezsőre tudott gondolni. El tudta volna képzelni a férfit, mint társat, férjet, hisz mindig olyan gondoskodó volt. Bár bízott Ica optimizmusában, azért ott motoszkált a fejében, hogy mi van, ha mégsem sikerül… mi van, ha nem ússzák meg. Elhatározta, hogy amint visszatérnek Dezsőékhez, nem hagyja kihasználatlanul a még hátralévő napokat, és igyekszik majd a férfi kedvére tenni legjobb tudása szerint. Teljesen váratlanul Lin lépett oda hozzá, és udvariatlanul lehuppant a nővel szembe. 
- Ne szólj semmit! – kezdett bele határozottan mondandójába a kínai. – Szépen végighallgatod, a doki üzenetét, és eltűnsz! Kicsit kiakadt, amiért feltételeket akartok szabni. Nem lehetnek feltételeitek! Azokat ő szabja. Az új helyszín a kiskocsma, zárás után! Nincs több levelezés, csak legyen ott a Dezső, ahol lennie kell! Ennyi! Nem vagytok olyan helyzetben, hogy tárgyaljatok! A főnök bárkit, bárhol megtalál. És hogy lássátok, kivel álltok szemben… - Lin sunyin elmosolyodott. – mondd meg neki, hogy a doki tudja, hol lakik az anyja. Gyula rokonait is ismeri. Figyelteti a házaikat. Ne is próbáljátok meg figyelmeztetni őket, egy telefonhívás, és mind meghalnak. Dezső csak koncentráljon a partira. Nincs több találka, meg üzenetváltás péntekig! A ti életeteknek már befellegzett, most mégis kaptatok egy esélyt. Csak azért éltek még, mert Vidovic szeret játszani. Ha Dezső nyer, mind szabadon elmehettek, új életet kezdhettek. Ha veszít… - provokálóan felröhögött – nos, ha veszít, mindketten jól tudjuk, hogy mi fog történni. Most pedig kotródj vissza oda, ahol bujkáltok, és tudasd vele, mi a helyzet.

    András és Ica kihasználva a pár perces egyedüllétet, kicsit összemelegedtek. A férfi megnyílt a jósnő előtt, elpanaszolta neki a gondjait, megemlítette neki a börtönéveket is. Ica türelmesen végighallgatta.
- Szóval, ez az én nagy bajom, Icuskám. Drága angyalom! Bizonytalan vagyok. Magácska az első nő, akivel kontaktust mertem létesíteni. Újra önmagam akarok lenni, de nem tudom, hogy képes leszek-e rá. Tudja, hogy képes leszek-e…
- Na, idefigyeljen, András! – szólt közbe Ica, mialatt kezével csábítóan végigsimította a férfi arcszőrzetét. - Higgye el, ha én mondom, nincs magának semmi baja… de ha gondolja, megbizonyosodhatunk róla, amíg a lányom visszaér. – Sejtelmesen a bokrok felé biccentett.

Rozika sietett az üzenettel Dezsőhöz, de az üzeneten túl valami egyéb is hajtotta. Megszokta már, hogy sokat vannak együtt, és ha egy félnapig nem találkoztak, akkor már hiányérzete volt. Nem tudta megállapítani azt a pillanatot, hogy mióta, de abban teljesen biztos volt, hogy egy idő óta nem kíván senki más férfit, akár Adonis is elsétálhatott volna mellette, semmi nem mozdult volna meg benne. Néha, ha elgondolkozott, egy kissé szégyellte magát, hogy milyen könnyen adta oda magát minden jöttmentnek, minden kontroll nélkül, hogy el tudott néha merülni az alkoholban, sokszor csak azért, hogy ne érezze, az idegen vad ízléstelen férfiszagot. Aztán Barnabásra gondolt. Neki is odaadta magát, ráadásul a Dezső beleegyezésével. Nem volt szép tőle, de talán akkor még nem érezte azt iránta, ami most már szemmel látható és kézzel fogható. Aztán egy kicsit megvigasztalódott, mert arra gondolt, hogy szegény Barnabásnak azok lehettek az utolsó boldog percei, még akkor is, ha neki egyáltalán nem volt jó. Talán a sors akarta így, hogy ő ajándékozza meg, ő legyen az, akitől kapott valami jót… ingyen és bérmentve.
Rozika igyekezett szóról-szóra átadni a Vidovic üzenetét. Majd hozzátette: - Ennek a kis kínai törpének Linnek - akinek alig ér a földig a lába -, akkora pofája van hogy az már sértő. Ahhoz képest, hogy elárult bennünket, még ő áll az erdő felől, és fenyegetni mer bennünket. Valaki nagyon támogatja, vagy serkenti, de akkora önbizalma van, mintha ő maga lenne Herkules. Remélem, hogy a másvilágra külditek mielőbb. - Ezzel egy puszit nyomott Dezső arcára, de Dezső ezzel nem elégedett meg, és egy forró csókot utalt ki Rozikának. Ugyanakkor megkérte , hogy megköszönné, ha egy kicsit magára hagyná, mert alaposan át kell gondolja a dolgot.
Sok volt ez most egy kicsit Dezsőnek. Szerelem és életveszély. Ráadásul az utóbbi időben egyre többet gondol a jövőre, a Rozikával való közös jövőre. Nagyon nehéz döntések előtt állt. De most rendet kell teremtsen a gondolataiban, mert tudta nagyon jól, hogy Vidovic kártyatudása, esztelen pénzhajhászása könyörtelenséggel párosul. Most Vidovicot és Lint kell legelőször kiiktatni a játékból, és csak azok után szentelhet több időt az egyéb dolgoknak. Mert ameddig ezek akadályokat tudnak az útjába gördíteni, addig neki nem lehet nyugodalma.

- Drága Icácska, magánál csábítóbb asszonnyal még soha életemben nem találkoztam, úgy higgye el. Tartozom azonban még egy vallomással - kezdte félszegen András.
- Nocsak! - vonta fel kíváncsian a szemöldökét Ica, ezt ugyanis nem mutatták előre sem a kártyalapok, sem a mágikus üveggömb. - Miről volna szó?
András finom mozdulattal vonta félre a nőt. Tudta, hogy megbízhat benne, azon kívül szüksége volt a segítségére.
- Arról van szó, Icácska, amiről már említést tettem magácskának. A helyszínelők bizonyára megtalálták az ujjlenyomatainkat a tömegverekedés után, és a börtönéveim miatt ugyebár az enyémet rögtön be is tudják azonosítani. Talán már meg is tették. Onnantól pedig már csak egy hangyabokányi lépték választja el őket attól, hogy magácskáékat is megtalálják - vélekedett aggodalmas arccal András. Ica gondoskodón a tenyerébe vonta az arcát, tekintetét belefúrta a férfiéba.
- Tudja András, mi a legjobb a piacokban? - tette fel a kérdést, és András nemet intett a fejével.
- No látja! Mert maga talpig férfi - mondta elismerően. - Én azonban valódi nőből vagyok, s András drága, a piacok legnagyobb előnye nem a minőségi portéka, hanem a mérhetetlenül sok pletyka. Tele van információra éhes emberekkel, akik a megfelelő hozzáállással készségesen meg is osztják azt, szinte bárkivel, aki arra sétál. Így hát azt mondom magának, lendüljünk bele a piaci forgatagba, és derítsük ki, hogy miket tudhatnak rólunk a mélyen tisztelt biztos urak. Na, mit mond, András? Belevágunk?
András azonban nem tudott felelni. Megbabonázta a női szépség, és a végletekig lenyűgözte ez a talpraesettség, és hogy hölgy létére miféle eszes teremtés. Egyetértőn bólintott, majd néhány értékes órára belevesztek a piaci kavalkádba.
Újabb néhány óra múltával már a friss információkkal a zsebükben csattogtak fel Ica százhalombattai lakásába, ahol baráttá vált társaik már tűkön ültek aggodalmukban. Aztán nem tűkre, hanem körben ültek le, és átbeszélték a lehetőségeiket. Egyben egyetértettek: a terv elkészült!
- Fortuna velünk van - állt fel elégedetten Ica az asztaltól, és kávét készített az egy emberként megkönnyebbülő társaságnak.

    Miután Ica felvázolta a többieknek, hogy Vidovic a rendőri szerveket is pénzeli, a fennmaradó lehetőségek közül a legkézenfekvőbbet választották. A terv adott volt, az adóhivatalhoz kellett fordulniuk, de el kellett dönteniük, hogy melyikük megy. András eleve kiesett a múltja miatt, Dezső pedig nem vállalhatott kockázatot a kártya parti előtt. Bár a két nő is mehetett volna, a választás mégis Gyulára esett, aki önként jelentkezett a feladatra. Úgy egyeztek meg, hogy ha bármit ki tud alkudni Gyula a csapat mentességén kívül Vidovicért cserébe, az a férfit illeti meg, amiért ekkora áldozatot hozott. Mivel korán reggel indult útnak, és egészen késő estig nem jelentkezett, barátai egyre türelmetlenebbé és idegesebbé váltak. Éjféltájt azonban betoppant a lakásba az egész nap úton lévő férfi, és fáradt, lecsukódni látszó szemeivel mindannyiukra vetett egy-egy bizalomgerjesztő pillantást. Nem csigázta tovább őket, hamar megosztotta velük, hogy mire jutott. Elmondta, hogy sikerült megegyeznie az adóhivatallal, mentességet kap az egész csapat, amennyiben kézre kerítik Vidovicot. A szerződést aláírta, mindenki szerepel rajta, nem kell találkozniuk már velük a művelet előtt. 
- Ezt viszont fel kell venned, Dezső! – mondta, miután elővett egy miniatűr lehallgató készüléket. – Igen, ez az, amire gondoltok. Be leszel drótozva, haver.
Dezsőnek először nagyon nem tetszett az ötlet, ahogy a többiek is húzták a szájukat, de végül belátták, hogy ez az egyetlen járható út. 
- Valahogy el kell érned, hogy a doki elszólja magát - folytatta Gyula. – Vedd rá, hogy a piszkos üzleteiről beszéljen, és hogy megnevezze a kenőpénzt elfogadó rendőröket. Ez az egyezség. Ők ott lesznek a helyszín közelében, és amint megvan az információ, berontanak. Mi mentességet kapunk, ők pedig Vidovicot és a korrupt zsarukat. Ha mellé még a kínaiakat is sikerül lekapcsolni, az már csak hab a tortán. Én pedig megtarthatom a vállalkozásomat, és jelentős adókedvezményben részesítik azt. Ettől jobban nem jöhetünk ki a dologból.
Mivel Ica kávéjára a legkevésbé sem vágyott, Gyula levette a polcról a pálinkás üveget, és kétszer meghúzta azt lefekvés előtt. Nyugovóra tért, a fárasztó nap után nem is vágyott másra. Ellenben a többiekben még dolgozott a koffein, Dezső olyannyira elemében volt, hogy egy éjszakai séta mellett tette le a voksát. Röviddel utána a tétovázó Rozika is követte, annak ellenére, hogy a férfi egyedül szeretett volna maradni a gondolataival. Az így kettesben maradt Ica és András sokatmondóan egymásra néztek, majd kezeik egyre közelebb csúszva a másikéhoz egymásba fonódtak. 
Dezső a teljességében pompázó hold fényében megcsillanó Duna vize mellett baktatott lehajtott fejjel. Eltűnődött a közelmúlt eseményein, valamint rosszul meghozott döntésein rágódott. Már biztos volt benne, hogy mit akar. Egy nőt, akivel elérheti azt, amire eddig nem volt lehetősége. Család, ház, gyerekek. Már bánta, hogy Rozikát anno örömlánnyá tette, és hogy olyan könnyen átengedte Barnabásnak. Egy tisztességes lányból csinált szajhát, aki csak az édesanyjának akart megadni mindent. Talán még visszacsinálhatja, megadhatja neki azt, ami ismét teljes emberré teheti. Feleséget, asszonyt, anyát varázsolhat belőle. Egyre tisztábban rajzolódott ki előtte az elérni kívánt cél. Nem volt benne félsz, Rozika szeméből kiolvasta korábban, hogy ő is hasonló idillre vágyik. Na meg persze őrá. Le sem tagadhatta volna. Amikor Dezső megfordult, hogy visszainduljon, a szorosan mögötte álló lányba kis híján belebotlott. Orruk hegye csaknem összeért, melyet mindketten megmosolyogtak, majd hangos, felszabadult kacajban törtek ki. Ez az újabb jelenet csak megerősítette a férfit, hogy eddigi gondolatmenete helyes volt. Rozika őt akarja, ő pedig Rozikát. Vázolta a lánynak az imént magában megfogalmazott terveit, melyeket a lány csillogó szemekkel hallgatott végig. Valósággal itta a férfi minden egyes szavát, és legszívesebben a nyakába ugrott volna.
- Csak ne siessünk el semmit! – intette óva a férfi. – Előbb legyünk túl ezen az egészen, és utána lelépünk. Új életet kezdünk. Együtt.
- De mihez fogunk kezdeni, Dezsőm? – adott hangot aggodalmának a lány. – Hiszen mindketten munka nélkül leszünk.
- Van egy megoldás – nyugtatta meg szíve választottját a férfi. – Úgy hiszem, visszatérhetnék a hentes szakmába. Persze, ezúttal saját boltot nyitnék. Vannak ismerőseim, akik tudnának segíteni. Nem túl jövedelmező, de rendes, tisztességes munka. Annyit pedig hozna, hogy ne kelljen szűkölködnünk.

Ica bizonyult bátrabbnak, kezét kivonta András kezéből, és annak combján kezdett simogató mozdulatokba. Andrásnak tetszett a dolog, és érezte, hogy a női test is vágyik valamire, valami simogatásra, ölelésre. Ica blúzának gombjait nyitogatta, és szeme kutatva kereste az érett szép női keblet. Régen nem látott már ilyet, és ez a látvány most felkeltette benne az egykor volt vad férfit, és szinte tépte le Icáról a blúzt. Ica sem tétlenkedett, mert kigombolta András nadrágját, és alig néhány simogatással előidézte a merevedést. Csak pillantok műve volt, lehajigálják magukról az utolsó ruhadarabokat is, hogy testük minél nagyobb felületen tapadjon egymáshoz. Ica finom simogatással igazította magába a férfi testet, amelyik célba éréskor gyors mozgásba lendült, de Ica alatt is rövid idő alatt kötéllé csavarodott a lepedő. Csak néhány löket volt az egész, és szájuk egymásra tapadt és egymásból próbáltak lélegzetet venni, és mivel ez nem sikerült, ernyedten váltak szét. Kis idő után Ica szólalt meg: - Ez még nem volt az igazi, de érzem, hogy tudsz te többet is.
- Egész biztosan - sóhajtotta András. - És azt nem sokára be is fogom neked bizonyítani, és már teljesen nem értem magam, hogyan tudtam szőrös férfi testeket ölelni évekig a börtönbe.
- Azt most már felejtsd el!
- Már el is felejtettem, de ezt, amit te adtál nekem most, azt nem fogom soha elfelejteni!
- Remélem is - jegyezte meg Ica, és újabb simogatásba kezdett, aminek eredményként András ismét üzemképes állapotba került.
A másik szobából Gyula ütemes horkolásának a hangja szűrődött ki, de ők ezzel már nem törődtek, mert újra a szerelem boldog ösvényére érkeztek.
Dezső és Rozika élvezték az éjszakai sétát, és azontúl, hogy kiszellőztették agyukból minden fölösleges kacatokat, tudtak az elkövetkező eseményekre is koncentrálni, amihez egymás csókjaitól kaptak megerősítést.
Rozika és Dezső, egy szobában aludtak Gyulával. A kis sétájukon a kettőjük dolga végérvényesen eldőlt. Ez megnyugtatta őket, mert most már egy gonddal kevesebb szerepelt a megoldandó problémák listáján. Igaz, az az egy, ami megmaradt, nagyon sokat nyomott a latba mindazok ellenére, hogy elméletileg le volt játszva az ügy, de tudták azt is, hogy a gyakorlat az mindig más, mint az elmélet. Különösen, ha Vidovicről van szó. Többször átgondolták az egészet, és úgy találták, hogy nem jöhet semmi gátló körülmény közbe.
Ica és András korán ébredtek, és azonnal fel is keltek. Ica jó háziasszonyhoz méltóan, azonnal reggelit készített az egész társaságnak. Sok tojásból sült rántotta, szalonnával dúsítva. A finom ennivaló illatára ébredezni kezdett Rozika és Dezső is, de még ágyban maradtak egy kicsit egymást ölelve, de visszafogva magukat, Gyula miatt.
- Semmi baj - mondta Rozika. - majd bepótoljuk az invázió után, mert hát mégis csak itt van Gyula egy karnyújtásnyira.
Friss kávé illata nyert utat a kulcslyukon keresztül, és elérkezett Rozikáék szobájába. Erre úgy felpattantak, mint akit rugó dob ki az ágyból. Szemüket dörzsölgették egy kicsit, ami aztán egyből nagyra kerekedett, azért mert a Gyula ágya mellett egy ismerős, üres pálinkás üveget véltek felfedezni. Egymásra néztek, és nevetni kezdtek.
- Kár volt visszafogni magunkat - jegyezte meg Rozika.
- Azt hiszem, hogy nem is tudtunk volna olyan zajt csapni, hogy Gyulát felébresszük - tette hozzá Dezső.
- Gyere, menjünk ki, mert nagyon finom illatokat érzek, és nem szeretném, ha elhűlne a kaja és a kávé.
- Menjünk!
A két pár reggelizni kezdett, és várták Gyulát is, aki még az igazak részeg álmát aludta. Aztán Rozika bejelentette, hogy Gyula ma nem lesz korán kelő, mert a pálinkás üveggel aludt, de úgy látszik a pálinkás üveg hamarabb felkelt, mert már az ágy mellett van. Igaz, felborulva. Még beszélgettek egy kicsit, megmosdottak, felöltöztek, és csak azután kezdték költögetni Gyulát. A sok pálinka elfogyasztás ellenére, Gyulába hamar visszatért az élet, és a tenni vágyás csak fokozódott benne, miközben nagy falatokat küldött le a torkán. Aztán újratárgyalták az egész "haditervet", meghatározva, hogy kinek hol a helye, és mi a teendője. Még egy "B"tervet is kidolgoztak, de bíztak benne, hogy arra nem lesz semmi szükség.