8. rész

    A cigaretta füstje kissé leült, a padlózatra kiöntött italok java része felszáradt, az ittas vendégek rikácsolására pedig már csak a koszos falak emlékeznek. A piacszéli kis kocsma már egy órája bezárt, most mégis szinte telt ház volt. A kis terem közepére helyezett ovális asztal végein a két párbajhős éppen farkasszemet nézett, körülöttük csapataik már harcra készen felsorakoztak. Vidovic mögött kisebb hadsereg állt vigyázban, sötét ruhában, talpig felfegyverkezve.

7. rész

    Amikor a kicsi kínai átnyújtotta a borítékot közvetlenül magának, Vidovicnak, a szerb férfi kinyitotta a levélpapírt, majd hamarosan kivörösödött, homloka kidülledt, orrlyukai kitágultak, és csak a puszta szerencsén múlott, hogy végül nem kezdett forró gőz kilövellni a füleiből a mérhetetlen dühtől. Lin ezzel ellentétesen holtfehérré sápadt. Nem véletlenül. Testének mikroszkopikus sejtjei már bizonyára tudták azt, amit az éppenhogy férfivá érett Lin most még csak erősen sejtett.

6. rész

    Az egész csatározás nem tartott egy negyedóránál tovább. Vidovic emberei kocsiba vágták magukat, és szélsebesen eltűntek az időközben leszállt sötétségben. Létszámuk alaposan lecsökkent, mert többen a földön küzdöttek az életben maradásért, néhányan már nem is mozogtak. Gyuláék is kihasználták a sötétséget és igyekeztek, minél távolabb kerülni a véráztatta helyszíntől. Először is lementek a Dunára, felső ruháikat a Dunába dobták, megmosdottak, és az Ica javaslatára az első vonattal elutaztak Százhalombattára.

5. rész

    Késő délután felé járt már, Dezsőről patakokban folyt az izzadság, miközben azt az összecsukható asztalkát nyitotta szét egy rozoga napernyő árnyékában, amelyet időnként kártyapartik lebonyolítására használt, amikor nem volt épp hangulata Gyula árgus tekintetét magán viselni a lángosos egyik üres asztalánál.
- Dezső! - hallotta a suttogást valahonnan az egyik bódé mögül. Gyanakvóan nézett körbe, és meg is pillantotta a kicsinyke Lint, ahogy mandulavágású szemeivel óvakodva tekintget ki a jelenleg üresen álló fatákolmány mögül.

4. rész

    Kora hajnalban meglepő hűvösség fogadta a reggeli pacsirtákat, és a nagyon későn fekvőket. Ködfoszlányok úsztak a piaci standok között, az éjjeli hőség után egészen üdítő élmény volt a hűs, párás levegő a bőrnek, s a tüdőnek egyaránt. 
A frissítő pirkadat hamar tova lett, és egy órával később már szinte perzselte a földet a napsütés. Az invázió előszele már a piac rozsdaette kapuja előtt kódorgott, a hőség sem riasztotta őket vissza.

3. rész

- Ínnye, te aztán jól a földhöz vetetted magad, koma! - kurjantotta jókedvűen Kázmér, a lángossütő bódé erőforrás-allokációs menedzsere. Ő pakolta ugyanis a liszteszsákokat, és időnként Gyula még azt is megengedte neki, hogy ellenőrzésképpen megmérje őket, nem volt-e a kelleténél kissé pityókásabb kedvében a helyi molnár. 
- Mi történt, Kázmér? - kérdezte még mindig a fejét fogva Gyula.
- Itt járt az az ördögképű sátánfajzatja, oszt te meg úgy döntöttél, inkább felnyalod a padlót.

2. rész

     Miután Rozika alaposan gondját viselte Gyulának, a férfi elégedetten terült el a lakókocsiba bepréselt kétszemélyes kanapén. A nő, bár megkapta a fizetségét, továbbra is gondterhelt képet vágott. Amikor Gyula rákérdezett a nyugtalanságának okára, az örömlány elővette a képet, amit Barnabásnak akart megmutatni. Az egy lángokban álló felmosórongyot ábrázolt. Rozika nagy sóhajt követően belekezdett a mondókájába:
– Anyám nem mondott konkrétumokat, csak arra kért, hogy keressem meg Dezsőt, mert neki lesz valami köze az eseményekhez, és vigyem el hozzá, hogy beszélhessenek.

                                             Irodalmam Története

                                                    Az 1. Osztály

    Vajon hol is kezdjem...? A születésem? Oly távol voltam az irodalomtól, mint oroszlán a fókától... Óvoda? Ott más történetek vannak. (Tényleg nem állt szándékomban megbántani az altatóorvost! Habár ő is jót nevetett...) Hmmm... Megvan!