A határon túl

- Mindig ideges vagyok, amikor a határhoz érek, pedig hetente többször is van külföldi utam – mondta a buszsofőr, miközben az ellenőrző ponthoz hajtott.

- Á! Ez már nem is olyan komoly ellenőrzés, mint régen! Enyhébb lett, mint a kereszténység tanításai. – mondta Iván, a testnevelő tanár. – Annak idején velem is előfordult olyan a vámnál, hogy reszkettem, mint a falevél, pedig semmi takargatni valóm nem volt, ha viszont vaj volt a fejemen, arra is megvolt a haditerv.

- Végre ideértünk! Itt vannak az útlevelek és a személyik – mondta Andi néni, a másodikosok osztályfőnöke, majd hátra fordult és a gyerekekhez szólt. - Gyerekek! Amíg a határellenőrzés tart mindenki maradjon csendben! Mikike! Nem hallod, hogy mit mondtam! Csendben!

A busz megállt a kijelölt helyen. Egy határőr fellépett a járműre, egy kutyás rendőr pedig körbesétált rajta. A tanárnő átadta az okmányokat, de az egyenruhás nem csinált semmit.

- Osztálykiránduláson voltunk Biharban és… - kezdte Andi néni, de a határőr közbevágott.

- Ezt majd később! Ne kapkodjunk! A türelem rózsát terem!

Odaért a kutyás rendőr és biccentett. A határőr leszállt az iratokkal. Meghallgatta a társát, majd visszalépett a buszra. Hirtelen több egyenruhás is érkezett.

- Minden felnőtt leszáll, a sofőr pedig pakolja ki a csomagokat! – utasította a kísérőket a férfi.

- Na de uram! Mi lesz a gyerekekkel? – háborodott fel Andi néni.

- Ideküldök valakit, aki vigyáz rájuk. A kollégáimmal kell menniük! – válaszolt a határőr.

- Gyerekek! Minden rendben van! Amíg egyedül lesztek a buszon mindenki figyel a mellette ülőre! Nem rosszalkodtok! – mondta Andi néni leszállás előtt.

- A határon ez mindig így van – mondta Mátéka, aki mindig mindent tudott. – Kikérdezik a felnőtteket, hogy tényleg azok vagyunk-e, mint akik a papírokon szerepelnek.

- És mit kérdeznek tőlük? – kérdezte Juditka.

- A matek tanároktól például összeadást, meg kivonást csak nagyobb számokkal, mint amit mi tudunk. A magyar tanárnak meg le kell írni helyesen azt, hogy megszentségtelenít, vagy valami hasonló nehéz szót.

- Haza akarok menni! – kiáltotta Tündi és elpityeregte magát.

Közben néhányan a busz bal oldalába ültek át és figyelték a távolodó felnőtteket. Ahogy elvezették őket Andi néninek az egyik kísérő elmondott valamit és a kétségbe eső nő ájultan esett össze. A gyerekek is megrémültek, néhányan sírni kezdtek. Egyedül Mikike nem volt elkeseredve és vígan ugrált a hátsó ülésen, de ugrálás közben előre bukott és beverte a fejét, ami vérezni kezdett. A gyerekek felügyeletével megbízott határőr felültette Mikikét és bekötötte a sebet. Majd visszament a busz elejébe és mondta a gyerekeknek, hogy énekeljenek valamit. A Süss fel nappal kezdtek. Közben egy Gabika nevű kislány, aki legelöl ült megkérdezte a határőrt:

- Bácsi! Miért vitték el a sofőr bácsi övtáskáját?

- A sofőrötöké a táska? – kérdezte a felnőtt érdeklődően.

A kislány elmondta, hogy az övtáskát egy másik sofőr hagyta ott, szerinte az a férfi, aki a másik soron álló mikrobuszt vezeti. A határőr leszállt a kislánnyal és az egyik őrbódé mögül feltűnés nélkül figyelték meg a fiatal, sötét arcú férfit.

- Igen – mondta a kislány. – Ez a bácsi volt az és a kocsijából is folyik valami!

- Gabika te most sétálj vissza a buszhoz és ülj vissza a helyedre! Mindjárt jövök én is! – mondta a határőr, majd elindult az irodák felé.

Az átléptetés már néhány perce szünetelt. Gabikának közel negyven métert kellett megtenni, amíg a buszhoz ért. A többiek az ablakon át szájtátva figyelték, hogyan sétál vissza a társuk, amikor sziréna hangja törte meg a csendet. Egy mentőautó volt az, amit a két sérült miatt hívtak ki a buszhoz. A mentős a busz felé tartó kislányt látta meg először és tőle kérdezte:

- Hol van a komolyabb sérült?

A kislány pedig ott állt megdermedve, szótlanul és nem tudta, hogy mit mondjon… Aztán elfutott, felszállt a buszra, leült a helyére és ő is sírni kezdett.

Nem sokkal később kiderült, hogy a határőrök egy bejelentés miatt ellenőrizték fokozottabban a kirándulókkal érkező járművet. A később gyanússá váló mikrobuszban volt egy rekesz, amelynek zárát le kellett fűrészelni. Nyolc afgán menekült feküdt az alváz felett bezsúfolódva, akiket megpróbáltak átcsempészni a határon. Egyikük vizelete szivárgott ki a lemezek rései között, amit a kislány észrevett…

A mentősöknek nem akadt komoly dolga. Az ijedtség nagyobb volt, mint a baj. Pár órán belül már mindenki az otthonában számolhatott be a kirándulás élményei mellett egy nem mindennapi határátlépésről is.

Iván a testnevelő már foteljében elnyúlva szintén elgondolkodott az eseten. „Hogy lehet az, hogy jó minőségű füvet szívni és csempészni bűn, miközben a bankok etikátlan nyereségre törekvése és az emberek nyugdíjalapjainak lenyúlása törvényes?” Majd egy frissen sodort cigarettára gyújtott, amit az övtáskájából vett elő.