Ádáz küzdelem az mi itten tesszük, hiszen erősek vagyunk, mint egy oroszlán vagy inkább egy orosz lány. Ki tudja, hogy mi is az mi jó nekünk. Tán értelmetlen meséket szőni egy valóságról, ami jó, de inkább bártortalan. Vágyat érzünk mi arra, hogy át vágjunk a szavak hegyein, és mint egy kis diák örüljünk a nyári szünet első percének. Kik is vagyunk mi valójában? Talán valami futurisztikus robot ki csak azért jött vissza a jövőből a múltba, ami most a jelen, hogy újra szenvedhessen. Válaszoljon, már valaki vagy csak hezitálunk itt, mint kezdő kukás a kocsin? Életünkbe az értelmet nem más, mint az értelem vinné, már ha lenne, de sajnos hiánycikk, de se baj hisz van, más mivel lehetne pótolni eme kis problémát. Hogy az most mi is az pontosan, na, arra már tényleg nehéz választ adni, de biz igaz hogy nem az értelem mi segít. Hát akkor vajon mi? Tán a tv vagy rádió hol díszruhában ülnek okos emberek és okos dolgokat mondanak, még ha azok tán egy egyszer eggyel egyen értékűek, ha a szintet néznék, de inkább ne. Maradjon a suszter a kaptafánál a politikus a hazug szavaknál. Lehetne ilyen díszes egyszerűséggel is a dolgokat meg határozni, de akkor ki vonná kétségbe a szavakat vagy eme sorokat, hisz értelem, mint olyan születéskor el veszett.

Nyílván való tény hogy az ember, mint lény sok értelmet még nem lelt, de talán majd egy nap mikor a nap nem jobbról kél és ballra nyugszik tán akkor lesz remény egy kis változásra. Ahogy a Duna is majd keresztbe fog folyni hisz mondták ezt már sokan főleg azon, emberkék kik a felkelő nap irányát tartsák fő nyomvonalnak. Amellyel gond nem is lenne, ha nem sávok lennék fő díszei. Időtöltésnek elég kellemes, ha a munka, mint olyan nem zavar, és erről kicsiny világunk vezérei tettek is, hiszen ők csak ugyan szemelőt tartsák az egyén vágyát, kár hogy az egyén, mint egy igás szemkötővel jár. De hát szegény mit hordjon, ha nem telik néki semmi másra, mint egy kötőre és az is csak a szemre való, de nem, mint mennyecske a szénakazalban.

Értelmet keresek szólt a jelige. Jelentkező lett volna, ha az olvasni nem tudás nem lett volna akadály. Bár egy kis hiba folytán lett is alany ki jeligére igent mondott, de hogy mire azt ő sem tudja, de hát ebben aztán mi jók vagyunk igent mondani arra, amit nem is értünk. De ezt persze nem mondaná meg senki sem, kis is merné? Térjünk is vissza egyedünkre ki az igent választotta, nézzük csak, meg hogy ki is az ki ily bátran mond, igent arra mire más csak bambul. Bambul, de még hogy! Csak úgy le a kalappal, így senki nem tud bambulni annyira, tud, hogy melléje ált még tán 10 is, s mind követte. De jó neki! Szólalt meg a hang, bárcsak én is így tudnék bambulni. Várjál. Nézd már hát én is egy vagy a sok közül még jó, hogy ide álltam még a végén azt mondanák, hogy ez nem is tud bambulni. De-de. Ajaj de még hogy. Na de a barátunk ki úgy érezte, hogy itt az idő most vagy soha, nézzük mi lesz ebből. Ugye a fent említett ki tétel miszerint értelmet keresek és arra az egyén a kezét fel tevéé, bár még mindig kétségek közt leledzett a drága eme feladatott kapta. Fog hát magad és indulj meg a világba és mond azt, mit mi mondunk te néked, és ha értenéd, gyorsan igyál fél Unicumot, hogy gyorsan helyre gyere. Ne foglalkozz te véleménnyel az csak meg zavar. Nem is okozott csalódást a hirdetőnek meg is mondta neki hogy négy év múlva is számitok rád és az értelmetlenségedre.