(Női szemszög, felszólalás a női parlamenten, szarkasztikus beszéd)

Házasság? Ó igen, a házasság az a kötött szolgaság, melyet azt hiszem, mindannyian rendkívül élvezünk. Hiszen nincs csodálatosabb, mint mikor reggelit csinálunk szeretett férjünknek, ki oly sokat dolgozik értünk, hogy eltartson minket. Egész nap takarítjuk egyetlen igaz szerelmünket, a lakást, majd miután ezzel végeztünk és a többfogásos legalább 10 disznónak elegendő kaját megfőztük, amit mellesleg mind a kedves urunk fog megenni, utána neki állhatunk a mosásnak, vagy esetleg kertészkedhetünk, ami már-már szinte felüdülés számunkra. Ha esetleg van szabadidőnk, akkor bele foghatunk valami új munkába, de egy pillanatra is pihenni utálunk, ebből is látszik, hogy hőn szeretett férjünk nagyon jól ismer minket, hiszen csak ő tudja rólunk, hogy mi mennyire utálunk pihenni, és ezért nem is hagy szabad 5 percet nekünk a nap folyamán.  Reggel korán kelünk, este későn fekszünk, de ez az életünk.
Hazatér egyetlen ura a háznak, ekkor minden kezdődik előröl, mikor sajnos már végeztünk minden dolgunkkal, és lenne pár perc pihenőnk, csodát tesz velünk, s újra sáros lesz a tiszta padló, minden újra koszos lesz, minden tányér, és edény újra piszoktengertől fog úszni, s közben felvesszük a csodálatos pincérnő szerepét, amikor ugrálhatunk ide-oda a férfi, és a sörös hűtő között. Ennél már csak az csodálatosabb, mikor az egész bagázs jön az esti pokerpartyra. Annál felülmúlhatatlanabb dolog nincs a Földön, mikor aludnunk sem kell, annyi a pakolni való, hiszen férjünknek reggelre rend és béke kell.

Úgy hiszem ez a házasság tökéletes, és felboríthatatlan alapja. A nők, azaz mi, az aljanép feladta, hogy a férfi nem szolgái legyünk, de mi ezt élvezzük, szeretjük, ha kutyába se vesznek minket, nem igaz? Mindenkinek jót tesz egy kis egyéniségromboló életmód, ez tanít minket a hűségre, hogyha esetleg a kedves kis életünk párja össze-vissza enyeleg, és egyéb tevékenységet folytat szoros rokonainkkal a saroklakókkal, mi akkor is mosolyogva várjuk őket. És ha esetleg még nem lennének kielégítve vágyaik, akkor minket, mint rongydarabot, belé törölve gondjait, eldobnak a piszkos munka után. De ez a lényege az egésznek. Csak így érezzük azt, amit közölni próbálnak velünk, ezzel a magas szintű kommunikációval, hogy mi mennyire fontosak vagyunk nekik, és érezzük az általuk nyújtott törődést, és szeretet. Meg kell minden egyes percet becsülnünk, amikor kihasznál, és olcsó módon leráz minket, hisz ilyenkor kell azt igazán értékelnünk, hogy mi valójában mennyire fontosak vagyunk nekik, csak nem akarják, úgy érezzük, hogy ránk akaszkodnak. Mindezt azért csak a házasság után teszik, mert tudják, hogy ez már egy magasabb szintje a kapcsolatnak, és féltik, nehogy tönkre menjen, ezért ne is várjuk, hogy ragaszkodjanak hozzánk, vagy kedvesek legyenek! Aki ezt elvárja, vagy ehhez hasonló dolgokat próbál ráerőltetni a másik félre/felekre, az magára vessen, hogy nem vette észre a férfi törődését, és tönkre tette a kapcsolatot. A mai nők sokasága ilyen, már nem tetszik nekik a munka, csak pletykálni, meg vásárolni tudnak, folyton a függetlenségről zagyválnak, hát akkor tessék hölgyeim, itt a függetlenség, de ne sírjatok, ha házasságotok bánja, mert az csak a ti hibátok. A férfi ugyanis mindent megtesz értetek, de mi csak magunkkal foglalkozunk, egy olyan századba léptünk bele, ahol a nő egy piszkos személy, nem is értem, hogy a férfi, hogy tud minket elviselni egy ilyen szent kapcsolat kereteiben. Magunk közt szólva nem is csodálkozom, hogy ennyi kapcsolat megy tönkre, minden a mi hibánk, nemde? Nem tudunk alkalmazkodni semmihez, egyre csak a lázadás jár a fejünkbe. Manapság tele van velünk a híradó, az újságok, elromlott a női faj, ez egyfajta feltűnési viszketegség lehet nálunk. Nem látjuk, amit a férj nyújtana nekünk, vagy szimplán nem érjük be azzal az emberen túli szeretettel, amit minden nap nekünk próbálnak nyújtani, csak minket nem érdekel, nekünk az egész világ figyelme kell, ez lassan kezd a szánalmas kategóriába sorolódni. Tehát nincs mit tenni, változtatnunk kell magunkon, mert minden egyes házasság tönkre fog menni a mi egyéni „problémáink” miatt, és ez ellen csak mi tehetünk, ugyanis a férfi, a tökéletes ember nem fog mindig megbocsátani nekünk. Egyszer ki leszünk dobva majd, és mindannyian utcára jutunk, és ha ez így lesz mindenkivel, nem lesznek gyerekek, és szépen lassan, utódok hiányában nem lesz ember a Földön, valóban ez a célunk? Hát ez a nők dolga, hogy elpusztítsák az embert a bolygónk színéről. A dinoszauruszok régen kipusztultak különböző űrbéli kövecskék miatt, és most a szánalmas emberi faj jön, a magát tökéletesnek remélő nők miatt. Hát gratulálok hölgyeim, elértük célunkat, már csak egyetlen kérdésem lenne Önökhöz. Mindezek tényleg igazak voltak??!