Fulton érzi a vérszagát a levegőben, szinte már folytogatja tüdejét. Jól tudja mit jelent ez. Nem habozik tovább, és jelt ad Kenelm-nek. Ő pedig futásnak ered. Mint egy kiéhezett vadállat, ami meglátta zsákmányát, úgy vágódik a lény Kenelm után. Fulton kap az alkalmon, és futásnak ered Palmhope irányába, Esther-rel a vállán. Bejött a terve, nem őt fogják felzabálni, hanem a csalit, amit éppen most dobott a vízbe. Kenelm meglehetősen jól tartja magát, a pihenés, a hely ismerete, és a mögötte álló évtizedek amiket banditaként tengetett, most kifizetődni látszik. Gyorsan cikázik a romok között, reméli, hogy így le tudja lassítani vicsorgó üldözőjét. De az a kis szusszanás, végzetére, nem csak neki kedvezett. Az áldozattal ellentétben, az a valami nem cikázik, és nem kerülgeti az akadályokat. Keresztül ront rajtuk, akár egy tank, így szinte már csak méterek választják el a zsákmányától. Kenelm jól tudja, hogy nincs menekvés előle, és beveti a vezérétől kapott stratégiát. Gyorsan megáll, kiveszi a ingjébe csavart köveket, és dobálni kezdi őket. De úgy tűnik ragadozójának nem szólt senki, hogy a kövek után kellene futnia, így Kenelm-re veti magát. A marcangolás közepette, a férfi előhúzza pisztolyát, és utolsó leheletével még a lény pofájába lő, miközben ő eltűnik a széles állkapcsok hangos csattogása között. Fulton felfigyel a dörrenésre, és tudja, hogy hűséges jobb keze elvégezte a feladatát. Elég ideig tartotta fel, hisz Palmhope fényei már világítanak a távolban. Ahogy a kis településhez közelít, kiabállni kezd. - Segítség! Őrség! – kiabálja. Amint a kapuhoz ér, döngetni kezdi. - Nyissátok ki! Engedjetek be! – egy kulcs zörgése hallatszik, ahogy a lakatba hatol. Az ajtó kinyílik, és fegyveres őrök özönlenek ki rajta. A vezér nem érti, miért van ennyi, és jól fegyverzett katona Palmhope-ban, elvégre csak egy támogató település. - Ki vagy? – kérdezi egy egyenruhás nő. - Én… - Fulton körülnéz. Most bajos lenne ennyi katonával harcba bonyolódni, ráadásul már fáradt is. - Minket megtámadott egy szörny! A fiamat már megölte, a lányommal éppenhogy eltudtunk rohanni előle! – feleli kétségbeesett hangon, próbálva empátiát ébreszteni a katonákban. – Nahát Fulton, nem is tudtam hogy van családod. Hiszen eladtad őket rabszolgának. – Fulton-nak kikerekednek a szemei -  Egyebek mellett ezért is köröznek egész Mournwald-ban. – feleli a nő. A katonák rá fogják a fegyvert – Azt a lányt pedig most átadod nekem. – Fultont most először szorítják sarokba, nincs választása. Hátul Kenelm, és bandája gyilkosa, elötte pedig egy fegyveres őrség. Megadom magam. – válaszolja Fulton. Honnan tudtad, hogy ki vagyok. Senki sem ismeri az arcomat. – kérdezi Fulton, miközben összebilincselik. - Mert megölöd aki meglát, nem igaz? Okos vagy egy banditához képest. Engem is átvertél volna, de a küldetés fontossága miatt, közvetlenül Ashden-ből kaptam információt. A köznyelv egyszerűen csak Nekropoliszként ismeri. – válaszolja az ismeretlen nő, miközben a vezért elhurcolják. – A lányt vigyétek a szállóba és zárjátok be. 10 perc múlva 6 fő jelentkezését várom a felderítő osztagba. Vagy én választok. – hangzik az utasítás – De asszonyom! – rohan utána a másod tiszt – tényleg elhiszi azt amit ez a bűnöző mond? Túl fontos a küldetésünk, és arra sincs bizonyíték, hogy nem a társai várnak arra, hogy így gyengüljön a település védelme. – Nincs. De a szemében félelem volt, és ezen a vidéken nem emberi ami egy ilyen óriásból félelmet csikar ki. De gratuálok Vincent, - mondja mosolyogva –  jelentkeztél a felderítőkhöz.