- Hogy melyik csatán múlott? Senki nem tudja, mindössze annyi tagadhatatlan, hogy rengetegszer kerültünk veszélybe. Legsúlyosabb talán az 1110-es Római csata veszélyeztetett minket, de sokan az 1660-as dualista háborút emelnék ki. Egy nagy hadvezér azt mondta egyszer: "Egyiket nyertük a másik után, míg végül eljutottunk ide, ahonnan nincs tovább". Mint minden növekvő birodalom, Róma is megtapasztalta az erkölcsi, majd a biológiai kórságokat, melyek képesek egész provinciákat összeroppantani. Dicső birodalmunk azonban sikeresen vett minden akadályt, és újabb célokat tűzött ki maga elé. Ezt ünnepeljük ma, a Római Birodalom alapításának kétezer-hétszázadik évfordulóját. Részben ezért gyűltünk össze, de ma, valami más is vár ránk. Hiába a tény, hogy az egész bolygón tökéletes béke uralkodik. Hiába a kifogás, miszerint nincs hova terjeszkedni. A világ megmutatta jövőnk kulcsát, és mint a pontosan száz évvel ezelőtti Hold telep létesítése is zavartalanul történt, úgy a következő lépcsőfok is tökéletes precizitással fog lezajlani. De nem is beszélek többet, hisz senki nem kíváncsi a császár szavaira kedves barátaim. Ma mindannyian a technológiát jöttünk csodálni. Következzék hát a csoda, ami még tovább növeli a Dicsőséges Római Birodalom határait! - XXII. Maurus császár díszes ruhájában levonult a lebegő színpadról, mire a vezérkar tapsviharral hálálta meg rövidre szabott, mégis tökéletes beszédét.

Az égig érő kolosszeum falaira szerelt mágneses motorok halk sistergéssel aktiválódtak, és széttárták a gigantikus plafon szerkezet elemeit. Négy hatalmas félgömb csúszott le egészen a föld alá, hogy feltárja a csillagokkal borított eget a nép vezetői előtt. A vezérkar, mintha egy szokványos repülő viadalt kívánna megtekinteni, hanyatt döntötte székeit, és felhelyezte távcsöves szemüvegét. Róma népe hasonlóan cselekedett, hisz bár ők nem kaptak jogot, hogy belépjenek a belső páholyokba, a külső ívekbe mindannyian helyet foglalhattak. Tökéletes csend borult az épület falaira. Akár úgy is mondhatnánk, az egész főváros elhallgatott, mikor a félgömb alakú kupola darabok mindenhol érezhető huzatot teremtve jelezték, az előadásik már csak pillanatok vannak.

Kizárólag négy idős mérnök rótta a köröket, sietett ellenőrizni, hogy minden műszer a megfelelő jelet adja. A pilóta, akit megtiszteltek a gépezet pilóta ülésével, már régen az elektrolitos zselébe süllyesztett kezekkel végezte feladatait. Egy-egy ujj rándulására lomha kanyarodásba kezdett a több száz méter magas, és még ennél is hosszabb hajó. Nem volt ez különleges, méretben alig tért el a hold kompoktól, amik napi szinten szállították utasaikat oda, s vissza Hold város és Róma bolygó közt. Egyedül talán ionokat használó hajtóművének mérete, és a hajótestet borító titánium ötvözet jelentettek eltérést. Viszont látványra egy mesebeli csodának tűnt. Apró vörös foltokat hagyott maga után az égen, ahogy lomhának látszó mozdulataival minden másodpercben átszelt egy kilométert. Szerencsére ezek gyorsan tovatűntek, jóval a gép hangjának érkezése előtt, így nem jelentettek különösebben zavaró tényezőt. A hajó alja valamivel világosabb festést kapott, hogy a csodálatos lobogó tökéletesen látható legyen rajta, akár kilométerekről is.

A pilóta kabin ennek a monstrumnak az orrára került. Persze nem azért, hogy ablakon kinézve csodálhassa az útvonalat az a szerencsés, akinek kezei közé kerül egy hasonló jármű. Dehogy, mindössze itt fért el. Pedig micsoda gyönyörű látványt nyújthatott volna egy onnan nyíló ablak. Mit meg nem adott volna a pilóta, hogy felülről csodálhassa az egész kontinenst eltakaró, nagyszerű Róma városát!

A jármű egy perc alatt érkezett meg az űr hűs öleléséből a Római kolosszeum középpontja fölé. Ott dicsőséget sugárzó szárnyaival egyet csapva megállt, majd lebegő hajtóműveit aktiválva megadta a lehetősséget a vezérkar érdeklődő részének, hogy minden centiméterét alaposan megvizsgálhassák.

- Uraim, hadd mutassam be önöknek az Anyafarkast, mint a Római Birodalom legújabb, és legerősebb csatahajóját. Száznál is több lézer, valamint ugyanennyi gyújtótölcséres ágyújával, és minden eddig ismert fegyvernek ellenálló páncélzatával, Ő hadseregünk legféltettebb kincse - jelentette ki a kommentátor, aki a hadügyi tanács vezetőjének fia volt. - A hátsó rakodó területei közül egyet személyszállításra alakítottunk ki, a két hónap múlva induló Mars Project céljára. Ez a hajó mintegy két hét alatt képes eljuttatni a legénységét a Marsra, és nanokaros landoló technológiájának hála milliméter pontossággal kirakodhatja a telepeseket. - A tapsvihar még a négyezer méter magasból is hallatszó guramitos rezgőlemezek hangját is felülmúlta.

Ez az ünnepség jelentette a dicső Római Birodalom ötödik aranykorát, mikor is megkezdődhetett a Mars bolygó elfoglalása. Azóta mindössze két év telt el, de már most emberek milliói élnek a vörös égitesten, a mostanra kiöregedett Anyafarkas csatahajó emlékműve köré települt városban.

Köszönöm, hogy a Mars telep legelső pillanatairól a Római Kalendárium jegyzékét olvasták!