- Mi a picsa? - már rég befejezte a habozást. Borotvával a kezében várakozott, a mobilra meredve. Végül megszólalt egy női hang.
- Szőcs Andrea, miben segíthetek?
- Neked mióta szokásod megvárakoztatni engem? - bosszankodott Miklós.
- Neked is jó reggelt Miklós! - lendült támadásba a dobozszerű, recsegő árnyalat.
- Hagyjuk már! - a borotva hosszan végigszántott egy sávot a puha, lágy arcfelhőben.
- Milliószor hívtalak az este.
- Dolgoztam.
- A Kolibri bárban?
- Ja, a Bárány ikrekkel ugrottunk be. Rengeteget tudnak inni.
- Azt látom, majdnem lenulláztad a kártyádat. És?
- Előkészíthetitek a szerződést.
- Megcsípted őket?
- Ezért tartanak, nem? Szóval? Mi a mai menü?
- Délelőtt itt van rád szükség és ó, majd elfelejtettem, egy órakor Jánossal ebéd a Japánban.
- Jánossal? - tétovázott. - Azzal a Jánossal? Miről van szó?
- Igen, azzal és fogalmam sincs. A titkárnőjével üzent, hogy szabadítsak fel neked egy órát.
Miklós eltöprengett egy pillanatig.
- Rendben, nyolckor találkozunk. Csókolom a segged!
- Azt el is várom! Pusszantalak drágám! - a kapcsolat megszakadt.
- Vajon mire gondolt, hogy megcsókoljam a seggét vagy, hogy időben beérjek?
Miklós leöblítette a pengét, majd a tükör előtt forgatta az arcát, kifelejtett szigeteket kémlelve.
A jellegtelen kis hazug dallamtól szédülés kerülgette a szűk liftben, előcsalogatva az éjszaka izzadt emlékét. A karjai a skorpió ollói közé szorítva, minden erejét összeszedve feszül a rém akaratának, de az mintha egy kis engedetlen bábot mozgatna, játszik vele. Mielőtt leszakadtak volna végtagjai, halk surrogással szétnyílt előtte a lift ajtaja.
- Jó reggelt uram! - hangzott a kötelező, mégis készségesen előzékeny köszöntés.
- Magának is Feri!
Feri a portáspult mögött állt, mélybordó árnyalatú portás egyenruhában. Az összképet csupán a disznófej rontotta, amelyet Feri a saját feje helyett viselt. Miklós általában igyekezett ügyet sem vetni erre az apróságra, de aznap ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megérintse a konnektor formájú orrot. Kezét mélyen a zsebébe süllyesztette.
- Miklós, ön mindig viccel velem. - Miklósnak úgy tűnt, mintha Feri malacpofája mosolyba rándult volna, de elhessegette a pillanatot, mert az lehetetlen.
- Hát persze Alfréd, csak a megboldogult Ferenc emlékét igyekszem ápolni.
- Mindent elkövetek, hogy édesapám nyomdokaiba léphessek.
- Szép küldetés! Mióta is szolgál itt?
- Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket.
- Hogyan? - kérdezte zavartan.
- És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van. * (János Apostolnak mennyei jelenésekről való könyve; Károli Gáspár fordítása)
- Ööö... Nem... nem kérek taxit, köszönöm. Viszlát Alfréd! - köszönt el a vigyorgó malacfejtől.
- Szép napot önnek is uram!
Miklós kilépett az utcára és visszanézett az üvegajtón keresztül. Alfréd szokás szerint visszanyerte eredeti formáját.