Az én városom, és környéke 40.

            Az asszonyok elcsendesedtek, és feszült figyelemmel kísérték a beszélőt.

Azt tudjátok , hogy annak idején még több volt a boszorkány, és boszorkányosabbak voltak. De azt is tudnotok kell , hogy ezeknek a boszorkányoknak a leszármazottai ma is itt vannak közöttünk! Az asszonyok összenéztek, és szinte keresték , hogy  ki lehet az.

- Nem úgy értettem , hogy itt, most, hanem hogy ma is itt nálunk a faluba, de ne kérdezzétek , hogy ki az  mert az egy olyan titok , amit nem mondhatok el, mert akkor talán még én magam is rosszul járok.

- Ne is mond - ugyis mndenki arra gondol akire akar!

          - Szóval, ahogy emlitettem még a harangszó előtt volt.  Nagyapámék egy kis összejövetelt tartottak az óév búcsuztatásának tiszteletére és az újév köszöntésre. Voltak vagy tizenketten a rokonságból, férfiak  meg nők - gyerekek nem voltak mert azokat már lefektették.Beszélgettek éppen úgy mint mi most, a férfiak meg iszogattak is, és vidáman nótázgattak. A nótához az asszonyok is csatlakoztak, mert az hozzátartozott a szilveszteri szórakozáshoz. Egyik nóta a másikat követte, szinte menetrendszerüen, mert az emberek egytől-egyig ismerték ezeket a nótákat, és  csak akkor tanultak új nótát ha valami idegen, másfaluból érkezett férfi vagy nő hozott új nótát, és az megtetszett a falubelieknek. Ha nem tetszett nekik, akkor nem tanulták meg, és azt a nótát csak az énekelte, aki hozta. De a jövevénynek megkellett tanulnia a faluban szokásos nótákat, ha ott is akart maradni.

- Na mondjad már a történetet!- szólt oda az egyik öregasszony!

- Ott tartottam , hogy éjfél előtt volt az idő.

- Igen ott tartottál!

- Bent a házban - pedig minden ajtó ablak be volt zárva- úgy érezték mintha fújna a szél, húzat lenne, még a lámpa lángnyelve is ingadozott a levegő mozgásától. Az asszonyok egy kicsit megrezzentek , tekintetüket de főleg a fülüket továbbra is élesre állitva figyelték a regélő asszonyt.-Kisvártatva erős lódobogást hallottak, de olyan erőset, hogy szinte megmozdult belé a ház. Akkor beszüntették a nótázást és figyelni kezdték , hogy merre halad a ló.A férfiak közül kettő ki is ment, hogy lásson is valamit, ki lovagol éjnek évadján.Látni úgyan nem láttak semmit , de a szél mozgását erősebben érezték, és hallották a távolodó lódobogást. Mikor visszamentek a házba, azt látták , hogy a férfiak éppen a lámpát akarják meg gyújtani ami minden ok nélkül elaludt.

- és - kérdezte az egyik öregasszony - azután mi történt?

-Azután az történt, hogy valahonnan valami lépések hallatszottak - egyre közeledő lépések, de nem is akárhonnan, hanem a padlásról. A jelenlévő asszonyok és férfiak - köztük nagyapám is, erősen félni kezdtek mivel azt gondolták , hogy rablók járnak a padláson. Már éppen szervezkedni kezdtek , hogy felmenjenek a padlásra, fejszét seprűt, és laskanyújtot akartak magukkal vinni, hogy az esetleges tolvajt megsemmisitsék.Ám ekkor megnyilt a plafon és egy láb hullott le a padlásról, egy női láb csizmástól. A láb megállt a földön. Az asszonyok úgy megijedtek , hogy sikitani sem tudtak , de férfiak is visszább húzódva elbátortalanodtak, és néma csendben várták a következményeket - ami nem is sokat váratott magára. Mert ujabb lépések hallatszottak, majd elhallkultak, de még  abban a pillanatban még egy újabb csizmás láb esett le a padlásról , pontosan a másik mellé. Akkor vették észre , hogy női lábak, női csizmával szoknyába. Egy pillantig sem kételkedtek abban , hogy bizony boszorkánykodás történik, és sajnos senki sincs köztük aki ezt el tudná háritani. Az asszonyok egymáshoz, és a férfiakhoz bujtak és igyekeztek minél nagyobb távolságot tartani a lehúllott két női lábtól. Ekkor ujjabb, de tompább koppanásokra lettek figyelmesek, és kis szünet után , egy női felsőtest pottyant rá a már földön lévő lábakra. Rajta fekete blúz, fej nélkül. A riadalom némaságba fulladt, mig egyesek imára kulcsolt kézzel, lehajtott fejjel várták a végzetüket.Megszólalni egyikük sem mert, senkinek sem volt akkora bátorsága, hogy magáért, vagy akár másért, bármit is tegyen. Csak a következményeket várták ,ami nem sokára be is következett. Újabb néhány koppanás a padlás felől, és leesett egy fej is.Éppen ráillet a már lent álló női felső testre. Nem mertek oda nézni sem , csak rövid várakozás után, amikor is megállapitották , hogy az asszonynak nincsen arca, csak valami felismerhetetlen torz kép, amelynek a szeme helyén két lyuk tátong, ám a szája félig nyitva, mint aki mondani akar valamit.