A fekete macska

           Már akkor éreztem , hogy ez nem az én napom, amikor kiléptem a kapun és egy fekete macska fűrgén átszaladt előttem , megcélozva az utca másik oldalát. Azt nem tudom , hogy a macskáknak mi jelenti a rossz nap eljövetelét , de  ennek a fekete cicának tényleg rossz napja volt . Ő ugyanis hatvannal akart átszaladni az úttesten, ám egy autó legalább nyolcvannal jött, és elgázolta. Csak remélni merem , hogy a macskának nem én voltam a rossz ómenje. 

           Az autóbuszon, amelyikkel a munkába szoktam járni annyian voltak,mint fűszál a réten -amennyi fűszál annyi f.sz áll,  szokták volt mondani így tavasz táján -  én már nem fértem fel. Nem zavartattam magam gyalog indultam el. Be is értem volna, ha úgy mentem volna mint a villám - már mint, olyan gyorsan. Tulajdonképpen úgy mentem én, csak nem olyan gyorsan , hanem olyan cikk-cakkban, mert mindenkit kikellett kerülnöm. Ráadásul  szembejött velem  néhány villanyoszlop is, ami szintén nem állt félre az utamból. Ez nem zavart volna különösebben , ha nem sürgetett volna az idő, mert a sok kerülgetések miatt meghosszabodott az út, amit nem számitottam be elindulásomkor.Persze, a fekete macska! - gondoltam magamba. Végig sem tudtam gondolni, amikor majdnem átestem egy kollégámon, aki éppen akkor esett ki a kocsmából - bár gyanitom , hogy rá segitettek, mert már rég túl volt azon az állapoton, amikor még normálisan lehetett volna kommunikálni. Ezt onnan tudtam meg , hogy engem igazgatónak szólitott. Sőt mikor feltápászkodott engem is hivott , hogy igyak vele valamit, pedig sem neki, sem nekem nem hiányzott  a pia. Mondtam neki: Ha megvársz mig kijövök akkor leönthetünk valamit, de előbb ahhoz ki kéne józanodj, mert ha most még iszol valamit, akkor vagy az utcaseprők sepernek össze, vagy a detoxikáló alkalmazottainak gyűlik meg veled a bajuk. Választ már nem vártam, mert éreztem , hogy az idő ellenem dolgozik, és csak egyetlen egy esetben érnék be munkahelyemre - ha meg állna az idő. De erre semmi esély nem volt, ezért stratégiát váltottam. 

            Mire ez a nagy kapkodás, a gyár holnap is ott lesz, és nekem sem árt egy kis kikapcsolódás, igy a hét közepén. Kiveszek egy szabad napot  - van miből  - mert a túlóráim száma elég szépen összegyült , és annak kifizetése gyakran mesésre sikerült, hol volt , hol nem volt. De inkább nem volt.

            Éppen előttem ácsorgott egy utcai telefon fülke. Megállapitottam , hogy az azért van ott, hogy én ne sokat teketóriázzak, hanem hivjam fel a főnökömet és találjak valami  űrügyet, ami miatt nem tudok ma munkára jelentkezni!

            Főnököm, nem volt  az a megértő ember, és szinte láttam hogy tépi a haját, és kiabálva mondja - engem nem érdekel , most azonnal gyere be mert már asztalodon van egy levél amit le kell forditanod mert a diri azt mondta sürgős.- Neki biztos, nekem -  nem annyira.

Nem volt mit tennem, bementem a munka helyemre, de a portán még kiselőadást tartottam a portásnak a buszjáratok minősithetetlenségéről, és megemlitettem neki, hogy örülök hogy találkoztunk.

           Az asztalomon valóban volt egy levél! Néztem nézegettem, és úgy éreztem , hogy el hagy a józan eszem - már ha van nekem olyan. Nem ismertem magamra, néztem a szöveget és azt sem ismertem fel. A főnököm már sürgetni kezdett - amikor be villant a valóság! A kereskedelmi levél holland nyelvű volt - én viszont németből szoktam forditani.

- Na és - nem hasonlit a kettő?- kérdezte.

- De igen - úgy mint te meg én!

- Hogy -hogy?

- Úgy, hogy te nem tudod megkülönböztetni a hollandot a némettől, én pedig -  igen

           Tudtam, hogy ezt nem kellett volna  mondanom, mert újra veszélybe került a fizetés emelés, a prémiummal együtt.Persze, a fekete csacska-macska!

            Aznap még találkoztam Sárika kisasszonyal a kantinos kislánnyal aki alaposan megpakolta tányéromat babfőzelékkel, aminek az utóhatása csak már hazafelé menet jelentkezett. Gyalog mentem hazafelé mert tudtam , hogy nagyon sokan  ebédeltek aznap  a gyár étkezdéjébe, akik busszal utaznak, ezért óvakodtam a tömény paszulygáztól.

           Még volt egy találkozásom! - magammal - igaz vagy negyven évvel korábbi kiadásban. Nem üdvözöltem fiatalkori önmagam - Ő viszont meg sem ismerte negyven évvel későbbi önmagát! Hát persze a fekete macska!