Az én városom, és környéke 39.

           Hűvösre, és esősre fordult az idő. Novembernek már túl voltak a közepén és az Erzsébetek  ünnepelték névnapjukat. Ennek a napnak a hajnalán le is esett az első hó, amit akkoriban a legtermészetesebbnek vettek. Pedig voltak hátrányai, és voltak előnyei a rövid napoknak , és hosszú éjszakáknak.Hátrány volt hogy csizmát kellett húzni akár a második szomszédig is, ha nem akarta az ember, hogy a cipőjébe, hó vagy sár kerüljön , mert a sár a hó, alaposan meghaladta a cipő szárának a magasságát.  Előnye meg az volt, hogy sokat lehetett aludni , pihenni, és erőt gyüjteni az elkövetkező évekre. Legalábbis úgy mondták , hogy most kipihenik az ez évi fárdalmakat, és utána már a következő évre gyüjtik az erőt. De nem ez volt a lényeg,hanem az, hogy több idejük maradt egymásra, az egymással való foglalkozásra. Férfiak esetében ez kimerült az egymás borának a kóstolgatásába, kártyázásba vagy a jövő évi tervezgetésbe. Ezeken a beszélgetéseken, csak ritkán hangzott el hangosabb szó,vagy szóváltás. A kirobbantó ok elsősorban az lehetett, ha valamelyik gazdának  savanyú volt a bora , vagy egymás jószágát méltatlanul ócsárolták - hogy gyengék a lovai, vagy kevés tejet ad a tehene. De a végén mindig megbékéltek - a savanyú bor ellenére - mert tulajdonképpen csak az első pohár volt savanyú, az ötödik már édes volt. 

           Az asszonyok, előbb kukorica hántóba jártak, majd  a későbbiekben a fonóba, akkor amikor az egész falu kukoricája megvolt hántva a csuhétól. Az ügyesebb asszonyok - főleg akinek kislány gyermeke volt az babát is készitett kukoricacsuhéból. A kukorica csuhét más néven suskának is hivták.

            Az asszonyok összejövetelei mindig hangosabbak voltak mint a férfiaké. Nem csak azért mert beszédesebbek voltak hanem azért is, mert mindig akadt egy - egy öregasszony aki tudott mesélni  valami valószinűtlen  rémtörténetet, amit aztán, bár rettegtek reszkettek , mégis szivesen hallgatták!

           Az ilyen hántóba ,és fonóba Póliék is eljártak, megszokásból, de  azért ez több volt mint megszokás mert ez volt a falu társasági életének a fóruma. Póli és Kálmán mindig együtt mentek az ilyen helyekre, de nem csak ők, hanem minden lány akinek már komoly udvarlója volt, de még azok a lányok  is akik  még csak kóstolgatták a  legény társaságot. 

           Az asszonyok előbb megbeszélték , hogy ki mit főzött , mennyi sót és paprikát használt, és hogy nulláslisztből vagy kenyérlisztből készitik a rántást. A dicsekvősebbek meg nem felejtették el, elmesélni azt sem, hogy az úruk, mennyire meg volt elégedve. Persze erre, azonnal akadt replika, mert a másik öregasszony meg rögtön megjegyezte: Akkor inkább otthon kellett volna maradjál, hátha kaptál volna valamit tőle - az éjszaka. Ezen, az assznyok nagyokat nevettek,   a lányok meg elvösödtek egy kicsit, de teljesen tisztába voltak azzal , hogy miről folyik a beszéd.

           Hanem ezen az estén - egy máskülönben szokatlanul kevésszavú asszony jelentette be, hogy ha úgy jön ki a szó, akkor ő is fog mesélni egy történetet, de csak azok hallgassák meg, aki elég bátrak mert nem szeretné , hogy valaki rosszul lenne, vagy ne talán összepisilje magát félelmében.Tudta ő , hogyan kell a félelmet beleültetni az ember agyába , de azt is tudta  hogy a női, asszonyi kiváncsiság vállalja még azt is, és semmi pénzért nem hagyna ki egy jó kis boszorkányos,vagy szaftos történetet .

           Póli nem volt félős lány  de azért egy kicsit közelebb húzódott Kálmámhoz és kérdő pillantást vetett rá. Kálmán meg csak bólintott - de szavakkal is megerősitette: nem félj semmitől , mert melleted vagyok és ameddig én itt vagyok addig neked semmi bajod nem történhet.

           A mesélni szándékozó öregasszony meg a nyomaték kedvéért azt is elmondta , hogy az általa elmesélendő történet bizony az ő falujukban történt, és alig van még egy két öregasszony, akinek a fülébe juthatott  a történet, mert ha jól számol akkor az legalább százesztendős , de  lehet még attól is több.

          Az öregasszony most látta eljönni az időt , hogy belekezdjen történetébe, mert már az asszonyok kezdték nyaggatni, hogy mondja már vagy hagyja , hogy meséljen más!

- Szilveszter éjszakája volt - még éjfél előtt -  ezt onnan tudom , hogy még nem szólaltak meg a templom harangjai...