- Igyekezünk kell – mondja a vezér – Palmhope nincs messze. - A síkságon keresztül?! Ott elkap minket! Nem tudunk hova bújni, inkább menjünk a sziklák felé! – akadékosdodik Kenelm. - Ne kiabálj már te nyomorult!  - mordul rá Fulton – Azzal csak időt veszítünk, és ráadásul már a nyomunkban van! Indíts! – ragadja meg Kenelm fejét, és löki a település irányába. Útnak erednek. Nem tellik el sok idő, és dobogásra lesznek figyelmesek. Amely csak hangosodik. - Mi ez? Te is hallod? – kérdezi Vulton. - Ez csak a szívem... – jegyzi meg letört hangon Kenelm. - Mindjárt kitépem te… - még mielött leteremtené jobb kezét, hangos lihegés, és nyüszítés harmóniája kezd hallatszani a sötétségből, melynek a dobogás adja meg ritmusát. Itt van! – kiállt fel Kenelm, gyorsan a vezér felé fordul tanácsért, de sehol sem látja. Előre tekint, és megpillantja rettenthetetlen vezérét. Úgy rohan, hogy még a sisakja is leeseik a fejéről. Követi a példáját, és ő is neki iramodik. Gyorsan beéri, hisz nem nyom annyit mint 2 felnőtt medve. És nem is cipel senkit sem a vállán. – Te… Te… megtudod ölni, ugye?! – kérdezgeti Kenelm rohanás közben – medvéket nyúzol meg pusztakézzel! Várja vezérének hősies feleletét, de onnan ahonnan választ vár, csak nyál tengert ömlik, ami egy hosszú szakállon keresztül táncol a levegőben. A szörnyű hangok nem érnek közelebb, valószínűleg a fegyvereknek meg volt a maguk haszna. Megölni ugyan nem, de lelassították azt a valamit. Fulton-nak is hasonló dolgok jutnak az eszébe. De a fáradtság már érződik rajtuk, és tudják, ha lassítanak akkor az életük futása itt ér véget. – Kenelm! – mondja zihálva a vezér – be a romok közé! – megfogja társa karját, és berohannak egy házba, ki a másik oldalán, fel egy lépcsőn, végig a leomlott emeletes ház folyosóján, majd a végén leugranak, és egy teherautó maradványai mögött lebújnak. Percek telnek el, mindketten teljesen elfáradtak, de még így is csak halkan mernek levegőt venni. Kenelm óvatosan kitekint, de nem lát semmit. – Jó… azt hiszem – nyel egy nagyot – nem tudott követni minket. – Csak mert nem látod, még ott lehet. – jegyzi meg Fulton – De van egy tervem. Figyelj. – Kenelm oda hajol Fultonhoz – Így nem jutunk el Palmhope-ba. Te eltereled a figyelmét, és amint elértem a faluba, az őrökkel együtt visszajövünk érted. – Egy nagy szart Fulton! Engem nem versz át! – suttogja idegesen Kenelm – Inkább hagyjuk itt ezt a lányt. Csináljunk csalit belőle vagy valami! – Gondokodj már! – mordul rá Fulton – Rá szükség van, hogy toborozni tudjunk! – és különben is, az a szörnyeteg megsérült! – ismét manipulálni próbálja a jobbkezét – Láttad, hogy mennyi golyót kapott? Már alig él! Jó hogy nemesett össze minket hajkurászva! – nyugtatja mosolyogva Fulton – He-he, ja. – mondja Kenelm – Oda kint sem tudott elkapni. – Fulton kapva kap az alkalmon– Neked ez semmi. És ráadásul itt van még a pisztolyod is. Egy fejlövés és meg is döglött. Kenelm próbálja átgondolni a dolgot, de Fulton tudja, hogy abból semmi jó nem sülhet ki, így közbevág. – Mindjárt teljesen besötétedik. Az új tagok már ott várnak minket Palmhope-ban, akiknek te is parancsolhatsz majd! – Jól van már! – válaszolja zavartan Kenelm. – És mégis hogyan csináljam? – Fulton csak erre a válaszra várt. – Elmondom. Ezeknek éles a hallása… - Hogy mi?! – vág közbe Kenelm. – Akkor hogyan lógjak meg előle?! És ezt te honnan tudod?! – Kussolj és hallgass már meg. Mikor elkezdesz futni, legyen nálad valami amit el tudsz dobni, de ezt csak akkor mikor már nem bírsz tovább futni. Ezután állj meg, és ne mozdulj. Nem fogja tudni, hogy hol vagy. – De látni fog! – jegyzi meg aggódva Kenelm. – Dehogy fog! Ezek a hegy gyomrában élnek Annyit sem látnak mint a vakond. Teljesen vakok! – próbálja tudományos úton nyugtatgatni, egy tanulatlan elmét könnyen tév útra lehet vezetni, ezt ő is jól tudja. – Aha... akkor csináljuk. – mondja bizonytalan hangon Kenelm, és magához vesz néhány követ. – Amikor intek feléd, akkor rohanj. – mondja Fulton. Lassan feláll, és kitekint a teherautó mögül. Síri csend, nem mozdul semmi. Mintha a ragadozó várná prédája mozzanatát. De ezt a díszes szerepét, most nem a nagy vezérrel játszatja el a sors.